Ugocsa, 1902 (18. évfolyam, 13-48. szám)

1902-03-30 / 13. szám

1902. márczius 30. tudjuk, gazdagságáról is híres volt Kiss Ernő. Be­­soroztatása alkalmából atyja vele ment Pozsonyba, hogy mint hadapródot egy huszár­ezredbe felvétesse. Evégett az illető ezred ezredeséhez ment, hogy beso­­roztatása érdekében a szükséges lépéseket megtegye. Az ezredes még nem fejezte be ebédjét s egy kissé bosszankodott a látogatás miatt, de azért elfogadta az öreg Kisst, ki kérelmét elő is adta. Kijelenté, hogy fia erőnek erejével huszár akar lenni. Az egyszerű nemesnek, kinek ruházatából egyáltalán nem lehetett kivenni Krézus-voltát, azt mondta kur­tán az ezredes, hogy ez ügyben ő nem illetékes és forduljon az öreg a sorozó parancsnoksághoz. Kiss megjegyezte, hogy fiát nem akarja közkatonának adni, hanem hadapródnak szeretné felvétetni a huszár­ezredbe. Az ezredes szinte kicsinylőleg mérte végig az öreg Kisst s hidegen szólt: — Tudja-e, kérem, hogy ezredünkben csak főnemesek vannak s hogy a tisztikar minta­ ga­vallérokból áll ? Képzelheti, hogy egy hadapródnak milyen nagy mellékjövedelemre van hát szüksége ! Az öreg Kiss csendesen, nyugodtan mondot­t Fiamnak tizenhatezer forintot adok havon­­kint; gondolom, hogy az egy hadapródnak csak elég lesz. Az ezredes rendkívül elámult e szavakra és éppen felelni akart valami mentegetődző dolgot, midőn kinyílt a szomszéd szoba ajtaja és neje lépett be s nagy élénkséggel hívta férjét az ablakhoz. — Pompás uj lovakat hoztak az ezred szá­mára ! — mondá lelkesülten. Bocsánatot kérek, asszonyom,—­ vágott közbe Kiss, — azok a lovak az én ménesemből valók. Összesen hatvan darab s fiam huszár-felszerelésére szántam! Az ezredes valóságos extázisba jutott e máso­dik nagyszerű felfedezésre és kapta sapkáját s kard­ját és pár percz múlva Kiss Ernő huszár-kadét lett s azután gyorsan emelkedett fölfelé hősiessége révén egészen a tábornokságig. Hogy milyen hőslelkű­ em­ber volt, halálában is megmutatta. — Mozgalom. Az 1848. évi XX. törvény­­czikk végrehajtása érdekében megindult országos mozgalomhoz legutóbb vármegyénkben a bökényiek csatlakoztak és képviselőnkhöz, ifj. Perényi Zsigmond báróhoz kérvényt nyújtottak be, melyben a parla­mentben ez ügybeni felszólalásra kérték. A kérvényt Király Antal ev. ref. lelkész, Kormos Márton gond­nok, Timári Imre tanító, Illyés István, Illyés Dániel, Illyés Gábor, Illyés Miklós presbyterek, Komáromy Sándor és Fábián Gábor egyháztagok írták alá. — A gyümölcsészet terjedése Ugo­­csában. Egy tisza­ujlaki úri emberrel találkoztam a minap, ki nagy szeretettel beszélt a gyümölcsfák­ról s egész lelkesedéssel beszélte, hogy ő ez évben mennyi gyümölcsfát ültetett s hogy milyen olcsón jutott ahhoz. Egy koronáért 11 drb., mondd tizenegy drb. szebbnél-szebb alma- és körte-oltványokat lehe­tett kapni. Midőn a forrás után közelebb tudakoltam, az illető előadta, hogy még évek előtt alakított Pil­lér József (tisza­újlaki áll. isk. igazgató) egy gyü­­mölcsészeti szövetkezetet, hol a részjegyek értéke egy-egy korona, vagy egy-egy napszám volt. Ezen évben már másodízben osztottak ki gyümölcsfákat, körülbelül 4600 drb. lett így szétosztva és kiül­tetve. Ennek a vállalkozásnak igazán humánus és hazafias oldala éppen abban rejlik, hogy a nemes gyümölcsfa ültetéséhez még a legszegényebb ember is hozzá tud férni. A magas kormány újabban a gyümölcsfa szaporításának vidékünkön oly nagy gazdasági fontosságát szintén felismerte, de bizo­nyára neki is jóval többe kerül, mint a fenti szö­vetkezetnek. — Az utak befásítása Ugocsában. Aki járt valaha a délnyugati megyékben, vagy a Lajthán túli tartományokban, bizonyára sokszor gyönyör­ködött a fákkal beültetett utak szép per­pektívájában; hát még ha tudnák, hogy azok a fák mennyi hasz­not hajtanak a lakosoknak ? A jövő kultúrájának előhirnökét üdvözölhetjük abban a szép kettős fasor­ban, mely a Nagy-Szőllőstől Szőllős-Vég-Ardóig vezető egyenes utat kétfelől szegi. A szép almafákat (mintegy 300 drb.), mint tudjuk, Czapáry Dénes pol. isk. tanár, sz.-v.-ardói földbirtokos ajándékozta, kinek a megyei gyümölcsészet terjesztése körül eddig is nagy érdemei vannak. A fák szakszerű elültetése Hám Ignácz kir. főmérnök jó ízlését dicséri. Ezek a kultúra terén felállított legszebb emlékek és köve­tésre méltó példák. — Itt vannak ő­k! Az enyhébb tavaszi idő beálltával e hó 16-ika után észleltettek nálunk az erdei szalonkák első hírnökei. Az ez idei szalonka király Sikó Barnabás vadász-társulati tag, ki e hó 21-én az első szalonkát lőtte; a társulat által kitűzött 25 koronás díjnak ő lett a nyertese. A következő napokon Krivácsy László négy darab, Becsky Emil egy és Köröskényi István vadász-társulati tag szintén egy darab szalonkát lőtt. — Kivándorlás. A csalfa távol és bizony­talan jövő még mindig nem képes vármegyénk népének kivándorlási kedvét lohasztani ; mint értesü­lünk, e héten is csak a tiszáninneni járásból nyolcz Amerikába szóló útlevél iránti kérvény érkezett a megyei hatóságokhoz, kiknek a kivándorlások meg­­gátlását ezérze minden igyekezetük hiábavalónak bizonyul. — Járvány. Mint a helybeli főszolgabíró­­sághoz érkezett jelentésekből értesülünk, Alsó-Karasz­­lón hökhurut-járvány uralkodik. Folyó hó 19-től 21-ig kilencz megbetegedés fordult elő. — Sorozás. A múlt héten tartott sorozásra előállíttatott az első korosztályba 412, a második korosztályba 173, a harmadik korosztályba 171 , összesen 763 hadköteles egyén. Ezekből besoroztak 135 egyént, mi az előző évi sorozásokhoz képest igen gyenge eredmény. Ebből is csak azt a szo­morú tanulságot meríthetjük, hogy mindinkább satnyul a mai nemzedék. — Városi és megyei tisztviselők törzs­könyve. Minden városi és megyei tisztviselő s a segéd- és kezelő­ személyzet tagja táblázatos lapot kap, melyet ki kell töltenie s az egyes rovatokban felsorolt adatokat okmányokkal tartozik igazolni. A táblázatos lapon kiüntetendő az illetőnek kora, családi állapota, szolgálatba lépésének időpontja, képesítése s az, hogy fegyelmileg volt-e büntetve, stb. E munkálat czélja az, hogy a belügyminiszter a tervbe vett államosítás előtt áttekintést nyerjen az ország összes törvényhatóságainál alkalmazott munkaerő kvalitásáról, hogy előre megállapíthassa, kiket vesz át, kiket küld nyugdíjba és mennyire fog rúgni a nyugdíj összege. E törzskönyv elkészítésére sürgősen felhívta a belügyminiszter az ország minden törvény­hatóságát. — Véres verekedés. A sorozásokkal járó incidensek ez idén sem maradhattak el; néhány duhaj legény, mielőtt a mérték alá került volna, be akarta igazolni harczképességét. Névszerint Bura János, Kvitovszki Mihály, Aniszkó Dániel ilonoki, Kohut György, Gazdag Gábor, Kohut András és Zsilenya Ignácz rákászi legények csúfosan össze­verekedtek. Véresen kerültek a sorozó bizottság elé ; itt látták, hogy vakmerő legények, egytől-egyik besorozták őket. A csendőrség pedig súlyos testi sértésért a beregszászi kir. ügyészségnek följelentést tett. Mielőtt még a császár kenyerét megkóstolnák, egy időre rab-kosztra kerülnek. — Hagyma-koszorú — a buroknak. A hagyma-koszorúnak általában véve szimbolikus jelleme van. A ripacs színész, a rossz szónok tudja a jelentőségét. A törpényiek azonban, úgy látszik, nincsenek beavatva e szimbólum jelentőségébe. Nekik a hagyma, ami a sovány földben terem, az eledelük is, meg a pénzük is. Szalma­koszorúra fűzik és beviszik a közeli városba, hogy pénzt kapjanak érte, amit odaadhassanak adóba. Törpénybe valahogyan eljutott a hite, hogy messze Dél-Afrikában egy maroknyi nép küzd egy hatalmas ellenséggel. Meg­szánták a szegény borokat és gyűjteni kezdtek a számukra. Csakhogy pénz nem igen akad Törpány­­ben, gyűjtöttek tehát a hagyma-koszorúkat. Két­száznegyven hagyma-koszorú gyűlt egybe hamaro­san. Kaptak a hagyma-füzérekért hatvan koronát a vásáron. Ezt a pénzt nagy pecsétes levélben el­küldték a messze földön harczoló buroknak. — Betörés: Tisza-Ujlakon a napokban is­meretlen tettesek Oláh József kereskedő boltját kirabolták. A vállalkozó rablók az üzletből elvittek mintegy 200 koronát készpénzben és mintegy 800 korona értékű nyugta­bélyegeket s váltókat. A tet­teseket erélyesen nyomozza Ilosvay Kálmán albiró és a csendőrség. — A zentai Tisza-hid leszakadása. Folyó hó 18-án reggel a zentai Tisza-hid, egy régi hatal­mas faalkotmány, a rakparttal együtt mennydörgés­szerű robajjal leszakadt. Emberéletben kár nem esett. Az összeomlott fahíd felerészben maga alá temetett egy szállító­gőzöst. A hajó menthetetlenül elveszett. A híd összeomlása következtében a Bánsággal megszakadt minden összeköttetés. A híd megvédésére éppen a napokban akarták megkezdeni az új rakpart kiépítését állami segítséggel. Igen valószínű, hogy a fahíd összeomlását az óbecsei és bácsföldvári föld­rengés okozta. A vékony fagerendákra épitett hid valóságos kuriózum volt magas oldalkarfáival és tetőzetével s igen megcsodálta a király is, mikor 1895-ben keresztül lovagolt rajta. A h­íd és rakpartbeom­­lását délután egy másik épület veszedelme követte, UGOCSA 13. szám, amennyiben a bedőlt híd melletti vámház is délután a Tiszába omlott. A part mentén a házak veszélyben vannak. — Baj van az asszonynyal minden­felé. Az Amerikában megjelenő magyar lapokból olvassuk, hogy a tengeren túllévő nagy államban a többek között két magyar férj is pórul járt. Mind a kettőnek odább állt a felesége. Az egyik férj, Bodnár Gyula, mikor a munkából hazatért, lakását zárva találta. Az ajtók feltörése után arról győző­dött meg, hogy a felesége a náluk lakó fiatal gépész­­sze­­kereket oldott, csupán egy levelet hagyva hátra, amelyben azt tudatta, hogy vége köztük mindennek. A második esetben egy Berezsnyák Ferencz nevű magyar szerepel, aki a maga baját a következő levélben tudatta a Magyar Hírmondó szerkesztősé­­gével : „Tudatom a tisztelt Szerkesztő úrral és az amerikai magyarsággal, hogy volt nőm, Berezs­nyák Ferenczné, megszűnt nőm lenni, mivel a minap éjfélkor együtt találtam Répák György­­gyel. Az utczára kergettem ki tehát őket s igy mondtam nekik búcsút. Az eset annál szo­morúbb, mert a nő már megette kenyerének javát és engem öt gyermekkel hagyott itt és szegény öreg anyjával, ki már a hetven év körül jár. Még azt is megtette, hogy mielőtt útra kelt, pénzeket vett kölcsön. Az asszony alacsony, szőke, köpetes, a legény maga­, szőke “ — Fogászati műterem Nagy-Szöllő­sön. Schweiger M. Mátyás, városunkban általános meg­elégedésre működő budapesti fogorvos, nagy elfog­laltságára való tekintettel, kénytelen itt tartózkodását most már harmadízben és pedig április 10-ig meg­hosszabbítani. Működését csupán 3 napra szakítja meg: f. hó 30-ikától ápril 2-ikáig. — A nő­k szavazati joga. A belga választó­­jogi mozgalom érdekes fázisba lépett. Ugyanis a szoczialisták az általános titkos választói jogot követelik és ennek érdekében már hónapok óta izgatnak. A liberálisok támogatják őket. Ezzel szemben a klerikálisok arra az álláspontra he­lyezkedtek, hogy ők beleegyeznek az általános választó­jogba, de a nők is szavazzanak. Ezt a sakkhúzást azért tették, mert tudják, hogy a papoknak nagy befolyásuk van a nőkre, akik nem fognak a liberálisokra és szocialistákra szavazni. A liberálisok észrevették ezt és most ellenzik azt, hogy a nőknek is szavazati jog adassék. A Szoczialisták most igen kényes helyzetben van­nak. Ők, akik az általános szavazati jog apostolai, nem ellenezhetik a nők szavazatát. Viszont azon­­ban együtt akarnak ebben a kérdésben eljárni a liberálisokkal, mert csak így érhetnek el vala­mit a nagy klerikális­ párttal szemben. A brüsz­­szeli szoczialista­ párt már el is határozta, hogy a húsvéti nagy pártgyűlés elé oly javaslatot fog terjeszteni, mely szerint a szoczialista parlamenti tagok utasíttatnak, hogy a nők szavazati jogát ellenezzék. Vandervelde szoc­ialista­ vezér kije­lentette, hogy lemond mandátumáról, ha ez a határozat elfogadtatik. — Az emberi testről. Az emberi test 165 darab csontot és 500 ideget tartalmaz. Egy felnőtt embernek vére 15 kilogramm súlylyal bír, ami körülbelül egy ötödrészét képezi a közönséges testsúlynak. A szív hat hüvelyk átmérőjű, egy órában átlag 4200-szor ver, egy napban 100,800- szor, egy év alatt 37.772,000-szer; aki tehát a hetven éves kort megéri, három és félmilliárdszor ver­ a szíve. Testünknek minden négyzet­hüvelykjén 8500 pórus van, melyek valóságos kis csövek; ha valamennyit összetűznek, hosszúságuk negyven mért­földre terjedne. A „Zenélő­ Magyarország“ zongora- és hegedű-zenemű-folyóirat most megjelent 7-ik fü­zete a következő szép zenemű-újdonságokat közli: I. Bogdán István: „Nem tudok én czigány nélkül“ magyar dalt. II. Giordani T.: „Egyetlenem, tied szivem“ műdalt. III. Kohlmann L: „Valóé cap­rice“-t. IV. Kisgeszéni Szabó István: „Ábrándos szemek“, „Blaue Angelein“ polka-mazurkát. — A havonta kétszer és mindenkor ily változatos és actuális zene-ujdonságokat közlő zenemű­­folyóiratot zenekedvelőinknek különös figyelmébe ajánljuk. — Előfizetési ára 1/1 évben 6 füzetre (66 zene­ oldalra) 3 korona. Előfizethetni az e számmal meginduló II. évnegyedre, valamint az előző évnegyedekre is a „Zenélő Magyarország“ zeneum-kereskedésében Budapesten, VIII., József­­körút 22/24., honnan mutatvány-füzetet 60 fillér beküldése ellenében bérmentve küldenek.

Next