Ugocsa, 1904 (20. évfolyam, 17-19. szám)

1904-04-24 / 17. szám

Elszigetelve. A vasutasok sztrájkja. Irta: Deutsch Jenő. Megtörtént tehát az, amit nem vártunk, a vasutak megállották. Nem hittük, mert nem tartot­tuk vasutasainkat erre a bosszúra képesnek. S hogy a kormányt is készületlenül találta a dolog, azt ne hibának rójuk fel neki, nem hihetett ő sem 30000 intelligens ember megfeledkezésében. Az állam hű szolgálataira megesküdtek, a nagyközönség pedig sohasem bántotta őket, sőt ameddig a megengedett korlátokon belül mozogtak, rokonszenvvel kísérte mozgalmukat, noha az a jó közönség tudta, hogy az ő bőrére megy a dolog s a számlát vele fogják megfizettetni. S ezen a közönségen tölti el bosszúját a fel­lovast, elkeserített vasutas. Ezért kell annak a sok sok millió utasnak vesztegelni, károsulni, mert a vasutasoknak elintézetlen ügyük van a kormánynyal. A legdurvább önkény ez, borzasztóbb az ököljog­nál. Mert az legalább a maga öklével üt, a vasutas pedig az én vasutammal üt engem. Mert a vasút az enyém, meg volt ő előtte s meg lesz ő utána is. Megfizettem, leadóztam, mikor építették. Az építő állam az én centomra bocsátotta ki a czím­­leteket. Sociális szempontból pedig hallatlan anomália, hogy 5 millió ember lekonyuljon 30,000 előtt. Mikor az elkeseredett munkás a nagy tőke ellen meg­mozdul, akkor olyan az arány, hogy egy millió pária ezer milliomostól követeli az osztalékot s azt tudjuk érteni, ha igazságokat tudunk benne felfe­dezni, mentjük is, simpathiánkkal is kisérjük. De itt megfordítva áll a dolog, itt 30.000 ember leigáz 5 millió embert, aki nagyobbrészt szegényebb az éhező vasutasnál s a gazdag háborúját mutatja a szegény ellen. Mert merjük mondani, a vasutasok harcza a kormány ellen, a kormánynak kellemet­lenséget csinál, de annak a jámbor, mindenért fizető közönségnek kárt. S jó szerencse, ha csak anyagi kárt okozott. Mert, hogy sok elveszett emberélettel jár az ilyen sztrájk, az­­kétségbevonhatatlan, akit veszett kutya mart meg, az gyógyintézetbe nem szállítható, akin operác­iót kell végezni egy arra berendezett nagyvárosi klinikán, az odavesz s ez mindazért, mert egy renitens fegyelmet sértő hiva­talnok felfüggesztetett. Leszű­rnék a fenntiekből a morált, noha tudjuk, hogy beverik érte a fejünket. Szól pedig a morál e képen. Ezt az országot nem a higgadtak, nem az okosak s nem a lelkiisme­retesek kormányozzák. Ez az ország már ugy látszik a Lengyel Zoltánok, a Margulitok s a hasonlóké. Ez az ország felül az u. n. modern tanoknak. Ez az ország már csoportokba van tagolva, itt már honpolgár nincs, csak szövetségi tag, eddig hitfele­­kezetek voltak, most érdek­felekezetekre oszoltunk. S nincs bátorsága egyikünknek sem immodernnek látszani. S bármit adjanak nekünk, mihelyest az u. n. modernség zománczát viseli, bevesszük, ha bele is sülünk. Ezek az eszmék tolultak a pennákra a sztrájk­ról elmélkedvén, annak külső leírását lapunk hír­rovatában találja meg az olvasó. A hét krónikája. Nagy-Szőllős, 1904. április 22. — Irta: Amigo. — Mint tudni méltóztatik újság nem jár. El va­gyunk zárva a világtól. Ami ránk nézve nagy baj, a világra nézve pedig valamivel kisebb baj. Ilyen­kor szomjazunk hírek után. Az élénk fantáziával megáldott ember ilyenkor kigondol bizonyos ese­ményeket, amelyek megtörténhettek volna. E sorok írója e hét számára a következő újságokat adja hírril: London. (­Saját tudósítónk távirata.) Edvárd angol király elhatározta, hogy Nagy- Szőllősön egy szőllőt fog vásárolni. Ki van sze­melve egy derék polgártársunk filoxéra-mentes szőllője, akivel a diplomácziai tárgyalások megin­dultak. Mint értesülünk, az illető úriember abból az elvből indulva ki, hogy akié a föld, azé az ország, Árpád földjéből egy hektárnyit sem akar idegen kézre juttatni. Koppenhága. (Saját tudósítónk távirata.) Tudvalevőleg elhatározta a képviselőház a botbüntetés behozatalát. De nem határozták el a botok honnani behozatalát. Mint illetékes helyről megtudtam, a botok Nagy-Szőllősről lesznek be­szerezve. A botnak két vége van, Nagy-Szőllősön pedig nincs vége a lopások s betöréseknek. Melléklet az „UGOCSA“ 1904. évi 17-ik számához. Stokholm. (Saját tudósítónk távirata.) A Scandináv félsziget lakossága a feletti fel­háborodásában, hogy a tengeren nem járnak vas­utak, elhatározta, hogy csatlakozik a vasutasok sztrájkjához. Huszt. (Saját tudósítónk távirata.) Két ügyvéd 120 forintért kocsit fogadott Buda­pestre. Egy orvos megőrült s­érültségében a kor­mányozható léghajót találta fel. Egy pap biciklit vett és elzarándokolt Mekkába. Egy mészáros pedig elhatározta, hogy a húst csontok nélkül méri ki. (Ez utóbbi megerősítésre szorul. Szerk.) Királyháza. (Saját tudósítónk távirata.) Az emberek földet esznek. Édes hazai földet. A föld táplál. Ha már föld se lesz, az itt rekedt utasok egymást fogják megenni. A vasutasok a helyzet magaslatán ülnek s mosolyognak. Budapest. (Saját tudósítónk telefonjelentése.) Ludvigh elnök visszavonta lemondását s az összes vasutasokkal összecsókolódzott. — Tisza gróf, mi­niszterelnök, aki tudvalevőleg a Dunába ugrott unalmában, aláfúrta a „Sztrájk“ nevű dunai gőz­propellert. Lukács pénzügyminiszter, a magyar ál­lam c­égjegyzője fizetésképtelenséget jelentett. A vasutasok a concurráló dunai gőzhajók alól kiitták a vizet. A minisztertanács elhatározta, hogy a ká­posztásmegyeri újonnan bekapcsolt vízvezetéket az egész országra kiterjeszti és így országszerte vasút helyett hajóközlekedés fog működni. Csap. (Nem az a csap, amelynek részegsé­géhez hasonló némely ember.) Saját tudósítónk kábeljelentése. Hetvenkétezer utas hozzáfogott Csap világ­város felépítéséhez. Az első palota kész.­S az olyan magas, hogy a legmagasabb emeletről­ lezuhanó csecsemő megőszül, mire földet ér. Berlin. (Saját tudósítónk jelentése.) A hármas­ szövetség felbomlott. A czár lekö­szönt a trónról s átvette az edessai socialisták ve­zérletét. H I­RE K. — Személyi kir. Gróf Csáky László vár­megyénk főispánja f. hó 17-én többheti tartózkodásra családostul Szepes-Mindszentre utazott. — Nagy-Szőllős közbiztonsága. Lapunk előnyösen ismert munkatársának, Nagy Zoltán kir. járásokénak, avatott tollából hozzuk lapunk ilyen czímű, mai vezérczikkét. Vezető helyen közöljük az illustris sió czikkét, de sietünk megjegyezni, hogy bár az intencióit osztjuk s a praemissáit igaznak valljuk, a levont conclusiók, álláspontunkkal merőben ellentétesek. Mi a magunk részéről a legprimitívebb éjjeli őrségtől is többet reméltünk, mint minden tekintetben derék, de kötött kezű, szegett szárnyú csendőrségünktől. Nem is a csendőrség buzgalmát keveseljük, rátermettségüket se kicsinyeljük, de nyögik túl modern szervezetük átkát. A becsületes polgárba lépten-nyomon beleköthetnek, nevetségesen aprólékos kihágásokat hajszolhatnak, de a betörő urak nyugalmát zavarniok nem adatott. Notórius tolvajokat, közveszélyes gonosztevőket véd az ő szervezeti szabályzatuk s hatáskörükül részükre ki­­jelöli a tisztes polgárság zaklatását, apró-cseprő szabálytalanságok bejelentését. S elvész az­­ idejük a bürokratikus szolgálatban, pusztítják a papirost s a tentát, az utóbbi iparágak nagy áldására. S a magyar humanizmus, a túlérett magyar modernség, aegise alatt virágzik s diadalait aratja a betörő ipar, mely addig a fokig fog előreláthatólag fejlődni, amig lesz kinél betörni.­­ Azonban közreadjuk ezzel kapcsolatban egy jeles ügyvédünk ama propozícióját, hogy a polgárság a saját erejéből tartson fenn 4 szál csendőrt, akiknek az elkövetett betöréseket, bár nem szabad kiderü­liök, mert vallatni, a tolvaj urak becsületét közelről érinteni nem szabad a m. kir. csendőrnek, de legalább szabad neki a becsületes polgárok nyugalma felett őrködni, éjjelenkint a város­ban czirkálni s a betöréseket megelőzni, megakadá­lyozni. Megtörténhetik ez olyanformán, hogy ahoz a bizonyos pótadó hányadhoz még hozzá ajánlunk egy bizonyos kvótát. Aminthogy Nagy-Bányán az ilyen városi csendőrség kitűnő eredménynyel működik. Mi a magunk részéről szívesen csatlakozunk a jó s egészséges eszméhez. — A világ vége, a vasúti sztrájk, vagy a királyházai néptorlódás. Ezt a kevés czímet tudtuk csak kitalálni a vasutasoknak a maga méretei­ben hatalmas sztrájkjára. Érdemi részéről lapunk egy külön czikke foglalkozik. Itt csak a szenzáczió­­kat reprodukáljuk. S krónikás foglalkozásunkhoz híven előadjuk a történteket, a sok, változatos hírrel egyetemben. Hát méltóztatnak tudni a miniszterelnö­köt megtámadták, megfutamították egészen a Dunába, hol jelenleg halászati passziókkal foglalkozik. A civil­­listát a kormánypárt leszavazta, Lukácsot felnégyel­ték s Hieronimo bujkál a napvilág elől, közben a király bizalmatlanságát fejezte ki a Tisza-kormány­­nak, Ludvigh államvasúti elnökigazgató lemondott, s helyébe elnökigazgatónak gr. Serényi államtitkár jön kinevezve. 1300 vasutas a fogházban van, a budapesti vasutasok kartársaikat kiszabadítják a nemzeti hős Lengyel Zoltán vezetése mellett. Persze magától értetődik, hogy országszerte tüntető rokon­­szenvnyilvánításokat hallani a vasutasok javára, a jámbor emberek dühöngő, vadállatokká válnak, a vasutasok iránti szerelemből, az emberek a vasutaso­kat reggeli és esti imáikba foglalják, közben pedig a mi jó, parasztnépünk arról regél, hogy háború lesz. Aminthogy annak kell lenni, mikor az anarchia, a forradalom kap lábra az egész vonalon. A Király­házán drámai jelenetnek volt tanúja ama sok száz utas, aki szabad óráiban se tanúsít túlságos érdek­lődést a drámai műfaj iránt. A vonatvezetők három vonatot vezettek be a királyházi állomásra, a Bátyúból Nagy-Szőllősön át érkezettet, a Budapestről Szat­­máron át érkezettet s a Máramaros-Szigetről indí­tottat. Amint beérkeztek le is ugrottak a prüszkölő locomotivról, lecsatolták őket s otthagyták a vonato­kat a pályatest közepén, mint Szent Tamás az oláhokat. Aki tehette, kocsin indult a közeli helyi­ségekbe, sokan gyalog jöttek vissza Nagy-Szőllősre, akik pedig ottmaradtak, közülök sok katonaság is, kezdték ostromolni a vasutasokat. A dolog vesze­delmes jelleget kezdett ölteni, a sok pénztelen álla­potban levő éhező népből kitört az elkeseredés, mire derék alispánunk 400 koronát vitt magával pillanatnyi segélyként, az önhibáján kívül ott rekedt szegény tömeg csillapítására. Folyó hó 22-én alispánunk kapott rendeletre lefoglalta a királyházai góczpont vasúti távírdáját, annak kezelését két Beregszászból kirendelt távirdászra bízva. Rémsok ellentétes hír kering, a vasúti ezred — mely áll összesen három zászlóaljból (1500 ember) — mozgósításáról, illetve vasúti szolgálatra való kirendeléséről, valamint arról, hogy Szolnokig indulnak a vonatok s hogy a vasutasok a síneket szedik fel, a váltókat hamisítják (nem papír­váltókról van szó, nehogy rágalmazásért illessenek, mert különös fogalmaink mellett, papír­­váltót­, ami pénzkár, nem szabad úri­embernek hamisítani, de vasúti váltót, ami emberélet kár, azt talán igen) Se szeri, se száma a további híreknek, Belgrád. Péter király felkonczolta a királygyilkosokat. Az állampénztárban 15 millió dinár pénzkészletet talált. (Megerősítést vár Szerkesztő.) Szolnok. (A Havas ügynökség jelentése. A vasúti ezred­­megkezdte működését. A vo­­natvezető vezérkari százados, haptákot vezényelt a locomotivnak. A locomotiv megtagadta az enge­delmességet, mire hidat robbantó szerrel légbe rö­pítette a kazánt. Hir szerint az elrettentő példa ha­tott s a mozdonyok további subordinális érzése biztosítottnak tekinthető. Konstantinápoly. (A Magyar Távirati Iroda jelentése.) A sultán elfogadta az egynejüség törvény­­javaslatát. Minek folytán a hárem összes hölgyeit a további szolgálat alól felmentette s egy sultánnéra pályázatot hirdetett. Tokió: Togó tengernagy, miután az egész orosz tengeri s szárazföldi sereget megverte Kuro­­patkin hadügyminisztert kinevezte udvari borbélyává. A jeles tengernagy már útban van Oroszország felé. A daliás Kuropatkin kedvéért az orosz höl­gyek bajuszt növesztenek. Nagy-Szőllős. (Az Ugocsa magánértesülése.) A vasúti sztrájk miatt sajnos, nagyobb betörések nem foganatosíttattak. Csak kissebb lopásokban volt némi forgalom tapasztalható. Párizs. (A Reuter ügynökség jelentése.) A zsebmetszők és betörők casinója nagy vita után kimondta az általános sztrájkot. A nagy­­szőllősi alosztály erre kilépett a clubból, ők e sztrájkhoz nem járulnak hozzá. A bankok leszállították a kamatlábat fokoza­tosan s pedig 100,000 koronáig 4%, azonfelül 500,000 koronáig 2°/0, egy millión felül °/0 nem fizetendő. Két millión felül a bankok külön­­meg­állapodás szerint 2—4% fizetnek, a hitelt igénybe­vevőknek. Budapest. (Az „Ugocsa“ tudósítójától.) A nyugati pályaudvar helyiségeit kibérelte egy angol consortium. Bizonyos összegű belépti díj mellett mutogatják majd a históriai nevezetes­ségű helyet, ahonnan egykor vasutak indultak, Frankfurt.

Next