Ugocsa, 1914 (30. évfolyam, 11. szám)
1914-03-15 / 11. szám
11 szám XXX. évfolyam Megjelenik minden vasárnap. Nagyszőllős, 1914. március 15 UGOCSA POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓ HIVATAL: NAGYSZŐLLŐS, KÖZPONTI BAZÁR, hová e lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetési és hirdetési díjak küldendők. Ш Kéziratok nem adatnak vissza. Felelős szerkesztők : DEUTSCH JENŐ. Dr. VOLENSZKy KALMAN Telefon: 33 szám. ELŐFIZETÉSI ÁRA: Egész évre 8 К., о Félévre 4 К., о Negyedévre Egy szám ára 20 fill. | Nyittér sora 61 fi HIVATALOS HIRDETÉSEK SORONKÉNT 40 FILLÉR MAGÁN HIRDETÉSEK MEGÁLLAPODÁS SZERINT. A polgári háziasszony. (V. J.) A polgári háziasszony hivatalos szó lett. Belekerült abba a hivatalos írásba, amit a közoktatásügyi miniszter a polgári leányiskola tantervének nevez és amelyet most adott ki rendeletileg az illető iskoláknak kötelező használat céljából. Ez a régen várt reformra szoruló tanterv különösen kiemeli a polgári háziasszony sokat jelentő szerepét és igen szépen kifejti, hogy a polgári leányiskoláknak az a célja, miszerint az életnek dolgos, műveit, erkölcsös és vallásos lányokat kell nevelni, mert ezekből lesznek a más, jobb nemzedékek munkát szerető, társadalmat nevelő anyák. Hogy az iskola e célt szolgálhassa, ne az osztályozás kedvére történő feleletekre helyezze a súlyt, hanem igyekezzék tartalmat, munkakedvet vetni a romlatlan gyermeki lelkekbe, hívja fel a figyelmet a szépre képezze, hogy megértse a szépet becsülje az egyszerűt, igényeik ne legyenek szertelenek, mert a boldogtalanságnak, az életkeserűségnek gyakran az az alapja, ha a nő nem háziaszszony, hanem divathölgy, nem munkásnő, de virágházi növény, pipereskedő A polgári háziasszony, mint valami ideál, úgy vonul át a tanterven. Érzi mindenki, hogy a családi szentélyben első szerepe van a nőnek, akinek finom lelke megteremtheti a családi békét, az egyetértést, gondoskodása szaporíthatja a garasokat gyöngéd, vallásos és ha kell türelmes biztató és vigasztaló, tud megbocsájtani és szeretni, le tud mondani és nélkülözni. Ha az iskola nem is ad egészen cizellált munkát, de irányíthatja már a gyermeket az ideális családi élet felé nem ad példát arra, hogy a gyermek pazarlásokhoz szokjék a piperkőcsöget magasztalja a durcásságot megtűrje, a lustaságot elnézze, a nemtörődömség felett eltekintsen. Az iskola a gyermekbe gyekezik beleoltani a vallást, a hazaszeretetet, a munkakedvet megismerteti vele a munka értékét, megbecsüli a munkást. A jövőben ezt annál sikeresebben megteheti, mert a tanterv is hangoztatja, hogy maga az iskola is munkát produkáljon. A porosz iskolákba például bevezették a textilipart. Ezrekre megy azon leányok száma, akik hímzéssel egyenként 2—300 márka keresethez jutnak. Erre a mintára a magyarországi polgári leányiskolákban is meglehetne honosítani a kézimunka köréből oly sok kínálkozó iparágat. Csak meterséges virágokon, koszorúkért kalapdíszekért milliókat adunk a külföldre. A mellett a háziipar száz és száz ágával megismerkedhetnék már a gyermek. Minden vidékiek a szükséglete szerint lehetne egy-egy iparágat meghonosítani az iskolában. Mindez ideig ezzel keveset törődtek Magyarországon. — íme most a tanterv hangoztatja, hogy a csaldi élet idealizása érdekében meg kel teremteni a jó, a polgári háziasszonya mintaképét. Nem mondja, de érzékelteti a tanterv, hogy az élet tovarohanása és fejlődése közben a nősegítségére szükség van. Maga a nő is gondtalanabb napokat él, ha férje urának anyagi gondjain az ő tisztes keresetével enyhít. Az ilyen nő, aki munkájának értékét, munkaértékét megismeri jobban megbecsüli a megszerzett pénzt, nem válik ki tőle igényes könnyelműen körekező nő, Tiszaújhelyi Újhelyi Laura 1829—1914. 1848—49-iki „nagyidők tanúinak“ száma ismét kevesbedett. Szabadságharcunk dicső napjait, nemzetünk újjászületését, átélt, és elnyomatását, leigázását, átszenvedett, valamint a 61-iki új korszakot nagy reményekkel köszöntők egyike a költői lelkű, rajongó honleány, tiszaújhelyi Újhelyi Laura élte 85-ik évében elhunyt. Oly kevesen vannak már csak, akik Petőfi ajkairól hallhatták elszavalni a „Talpra magyart!“ — és akik az akkori mesés idők lángoló lelkesedését, önbizalmát, reménységeit egy dicsőbb „független nagy Magyarország“ felől, — minden csalódások dacára is halálukig megőrizték, hogy kötelességünk egy ilyen haláleset alkalmával pár percet szentelni a kegyelet és megemlékezésnek — mégha nem lenne is éppen március 15-ie. Tiszaújhelyi Újhelyi Gusztáv, — a család katholikus ágának nesztora és bölcsei Budai Éva gyermeke volt, — az aranyhaju szőke Laura. Ki mialatt fehér ujjai a nemzetiszinü kokárdákat készítették a harcba siető unokatestvéreknek Újhelyi Dániel, Zsigmond, Elek, Bálint, Lőrinc, Imre, Sándor, balkányi Újhelyi Sándor és Pálnak, úgy lelkébe véste a haza és szabadságszeretet szent fanatizmusát, hogy azt ki nem törölte onnan a későbbi évek csalódása sem. Az üldöztetés idejében Újhelyi Gusztáv kúriája is mint majd minden ősi nemes udvarház, menedéke volt üldözötteknek — s egy alkalommal zsandárok rontottak az udvarba a menekültek kiadását követelv a ház u., fenyegetve őt is rabsággal. A 18 éves Laura hősi bátorsággá, І i el az ajtót s szóváltást provokálva a zsandikkal, időt nyert arra, hogy az eredő :■‚.› к a át a kertbe, s onnan a mezőre a n ,da‚ .•■›) meneküljenek az üldözöttek. Ez időtájt visszavonulva odaha,a magyarnak üldögélni, hisz „pa ,-u,“ н, még a debreceni vásárra sem ehe ezt! A látogatóba jártak tehát egyik f ub ·1 a m.i m b hogy teljen az idő mig K is .u h . : „mégegyszer üzen.“ *. ni c.-e kis falu, Ujhely, — központja volt társaságnak: 14 Újhelyi и.кы і.; а kémény, sült és főtt a sok jó c . r■ . ...i a pinceajtó. — Nem töredöny senki, hogy a jobbágy mári termést, nem neveli a jobbágy BIKSZÁDI VÍZZEL vegyítve az ez idei term st n~vanyubor kit nő italt szór. Tisztán a BIKSZÁDI GYÓGYVÍZ hurutos bánsásméz ellen párét iaható mindenhol. Árjegyzéket küld kívánatra a Fürdőigazgatóságnól :«