Ugocsa, 1915 (31. évfolyam, 48. szám)
1915-12-05 / 48. szám
48. szám, annyira felőrlődött vagy megbénult a monarchia hadereje. Ehhez járult — ami főleg a kabinet neutralista kisebbségét puhította meg — a petrogradi olasz nagykövetnek az a távirata, hogy a monarchia és Oroszország közt titkos béketárgyalások vannak folyamatban s hogy az olasz kabinet a tárgyalások hosszadalmasságával könnyen zsákutczába reked. A jelentés amit a szófiai olasz követ is megerősített, konsternációt keltett a kormány tagjaiban, s Sonnino ápr. 25-én aláírta a szerződést az Entere hatalmaival. Hogy a Consultán más nótát fújnak, azt Macchio egy-kettőre megtudta. Az olasz kabinet ugyanis csak azon feltétel mellett akarta folytatni a kompenzációs tárgyalásokat, ha Trentón és az Isoncó menti határkiigazításon kívül bizonyos dalmát szigetek átengedése is szóba kerül. Macchio jelentése szerint az új követelések mögött Martini gyarmatügyi miniszter személye állott, aki a dalmát archipelaguszt olasz flottabázis céljául szemelte ki. Április végén a követelések mérlege tehát így állt: Cadorna akarta a stratégiai határkiigazítást (Triaul, Isonsó), Martini Dalmáciát, az Irredenta Trentót és környékét és a szabadkőművesek a háborút mindenáron. Az imperialista áramlat már nem látott engedményt abban, hogy a monarchia elismeri desinteresemente-t egész Albániára. Az olasz kabinetre nézve továbbá életérdekül tűnt fel, hogy a tárgyalásokat mielőbb befejezzék, mert új szerződése máj. 26-ig volt érvényes: amennyiben ugyanis erre az időre Olaszország nem szállna hadba, újból visszanyeri a szabadkezet. Az alkudozások mégis tovább folytak, de már a katonai előkészületek félreérthetetlen mellékzöngéjével. Úgy látszik, megint Bülow herczeg a közvetítő, aki ebben az időszakban a kapacitálás minden eszközét felhasználta, hogy önként vállalt missziója fiaskóba ne fúljon. A tárgyalások kiugró pontját most váratlan olasz rögtönzésre Trieszt birtoka képezte. Salandra azt igyekezett megértetni Bülowval, hogy a Savoyai-ház Trieszt nélkül elveszti népszerűségét, ha ugyan nem többet ennél. Egyszersmind a német diplomata előtt kijátszotta a nagy ütőkártyát: a francia ígéretet Tuniszra és Nizza átengedésére. Hogy a trieszti „keserű adagot“ valamennyire elfogadható lapdúcsban emészthetővé tegye. Salandra az osztrák ház érzékenységére való tekintetből megelégedett az autonómiával amit a la Hamburg képzelt a német birodalomban. Külügyminiszterünknek könnyű volt kimutatni, hogy Trieszt autonómiája épenséggel nem analóg Hamburg helyzetével. Hamburg egy nagy nyelvterület szélén fekszik, amelyhez politikailag is tartozik, holott Trieszt, mint egymagában áll önkormányzati organizmus, egy folyvást fluktuáló latin mozgalomnak kitéve előbb utóbb magától leválnék az osztrák állam testéről, kivált ha az egyezmény még elvitatná a monarchiától azt a jogot is, hogy ott helyőrséget tarthasson. Nem volt nehéz kivédeni a francia ajánlatban lappangó érvelést sem. Míg ugyanis a császári és királyi kormány minden föltétel nélkül adná át a kompenzációs részeket, Franciaország a maga ajánlatának perfektuálását Elszász-Lotharingia visszahódításától teszi függővé. Bülow még azzal is hatni akart Salandráékra, hogy a monarchia belátható ideig nem gondolhat revanchera, ha ily érzelmek motoszkálnak is bizonyos nagyosztrák körökben. Eltekintve attól, hogy a kettős monarchia olasz politikáját a német birodalom szavatolná, sőt a magyar országgyűlés is, Ausztria nem gondolhat megtorlásra azért sem, mert Lengyelország elfoglalása állandó súrlódási felületet teremtene Oroszország és a monarchia között ami viszont egyenesen megkövetelné az olasz szövetség ápolását. Avarna herceg elvégre azt a jelentést küldte kormányának, hogy Bécsben időnyerés céljából hozzák-halasszák a tárgyalásokat s figyelmeztette Sonninót, hogy a döntést siettesse. Erre történt azután a sectio caesarea , május 4 én Avarna kormánya megbízásából felmondta a hármasszövetséget. A A gorlicei áttörés csak olaj volt a tűzre. Olaszországnak most már az a feladata, hogy tehetségéhez képest megakadályozza volt szövetségeseit a végső győzelem kivívásában . Cadorna ugyan kénytelen volt revízió alá venni az osztrák-magyar hadseregről alkotott véleményét, de most már ő is hangoztatta : „nem szabad megengedni, hogy Ausztria győzzön“. Giolittinak Deus ex machina-szerű fellépése, ha komoly volt is, teljességel elkésett. Rómában máj 7-től 19-ig valóságos anarchia dühöngött. D’Annunzio egy diktátor hatalmával hirdette a szent háborút „col’enthusiaso grandisimo“. Már csak ürügyet kellett találni a beavatkozásra. Eleinte garabaldiánus bandákat akartak ráereszteni a határközségekre, de — úgy látszik nem sok jelentkező akadt. Salandra fortélyos esze végre is szebb, európaibb okot talált ki: Ausztria-Magyarország egyoldalú elhatározásával megsértette a szövetségi szerződés hetedik pontját s kijátszani akarta Itáliát a kártalanítási alkudozásokban. A háború tehát kitört s Bülow fájdalmas üzenetet küldve barátainak, elhagyta az örök várost, melyet nem akart többé viszontlátni. Ha e háború mélyebb történeti geneszsét keressük, a következőt állapíthatjuk meg. Anglia démoni befolyásának valóban nagy része volt a szakítás előidézésében. De az angol diplomácia nem dolgozhatott volna oly könynyen s oly eredménnyel, ha nem számíthatott volna már egy régebben kialakult, vagy mellényét s valami keveset ki is ivott, aztán keze fejével végig törülte a bajuszát. — Tölts még Gyurka! A töltés most még nagyobb nehezére esett. Kiloccsantotta az asztalra is. Mikor pedig inni kezdett, egyszerre minden erő kifogyott karjából s a pohár recsegve tört szét a tornác kövein. — Urfi! szakadt ki kebléből a lenyügzött fájdalom s a szó nyomában úgy odaesett Endes urfi elé, ahogy’ kívánta. Átölelte térdét és följajduit. — Urfi ! Az Úr Isten szent nevére, mondja meg, mi bántja? Ej vén barátom, Gyurkám! — emelte föl Endes urfi — hagyd a kesergést. Ülj le. Nincs baj! Csak a világ feneke esett ki, más baj nincs Gyurkám! Meg aztán, hogy ma nehéz élni! Hagyjuk, tölts még! A cigány visszakerült a székbe. A poharak összecsendültek aztán beállott a csönd. A szobából hallatszott az óra ketyegése s az asztal mellett a szivek dobbanását is lehetett hallani. A két öreg az urfi és a cigány egymást nézte. A szemekből sugárzott a szeretet s a kezek lassan közeledtek egymáshoz az asztalon. — Gyurka, Gyurka, csak te maradtál meg a régi világból! — Én, urfi én! — És én Gyurka! Látod, látod, még megérjük, hogy az újból is ketten maradunk. Mi nem tudunk még meghalni, de az újak tudtak. A fiaid is Gyurka. Hát bizonyos? — Kettő elesett, az bizonyos. A bíró kihozta a medáliákat meg az Írást. Józsi a harmadik itt, de azt írja: „Édes szülőm, nem hiszem, hogy visszaléphessek még nagy Magyarországba!“ — Látod Gyurka a faluból száznegyvenen vannak oda. Én számon tartom. Ebből már elesett 60 s ki tudja még hány, akikről nem jön semmiféle hir. Ki marad itt élve? Mi, ketten hárman az öregek, mi maradunk Gyurka! — Jaj Istenem! — Aztán most figyelj ide, te nem érted vén barátom, várjon mi lesz itt azután? Eljő, eljő az idő — csendül föl mint valami papos zsolozsma, a vén urfi njakán — mikor vége lesz a harcznak és a várók várnak. És nem jönnek, akiket várnak, mert a halottaknak nehéz a járási — Lelkem fiaim! Sohase látom egyiket se! Úr Istenbe megvertél! — jajgatott a cigány. — És akkor jönnek az élők. Holt magyarok fölött ellépnek. Nehéz lépteiktől rengeni fog a föld és szólnak: Jobbágyok hajtsatok térdet! — Úr Isten ne hagyj el! — És akkor üvöltés támad szörnyűséges nagy üvöltés. Még élő magyarok üvölteni fognak és recsegve porlanak szét kínban a tehetetlen öklök. Üvölteni fognak a fekete anyák, üvöltenek a koponyák a sírokban s messze a világon, köröskörül, végig elvérzett magyarok nagy tátott sebei átkozódva kiáltanak az égre. És hiába lesz minden, parancsolni fognak az élők, mert a halott magyarok nem élnek. A cigány vonaglott a kíntól. Száján hab verődött ki, szeme beesett és reszkető kezével markolászott a levegőbe. — Nem akarom megérni Gyurka! Nem akarom hallani, nem akarom látni! Fussunk innen Gyurka amig lehet! Segíts Gyurka! Csak benned bízom, ugye megteszed hisz, együtt lovaztunk régen ! Kapható mindenütt Természetes égvényes savanyuviz-forrás. Különleges szer gyomorbaj és köszvény ellen. Kiben izü, igen üdülő ásványvíz. — Tejjel vegyítve a legjobb — 1 nyálkaoldó szer. Borral vegyítve a legjobb fröccs, 41—52 Főraktár: Moskovits Izidor Nagyszőllős U G О С S А 1915. dec. 5.