Uj Közlöny, 1927 (49. évfolyam, 1-298. szám)

1927-01-01 / 1. szám

ІЛ KÖZLÖNY BLJEUm D.G.ICAKOR.SZERKESZTÖSÉG РАЙТПШШШ І POi ГТЖАІ NaPil­ap ELŐFIZETÉSI ÁR: EGÉSZ ÉVRE 24« KOROMA StO*yATOVICS-TÉR ». KI­ADÓHIVATAL. KOR- ГЛЛ 1 VHAIWUbl ГиЬ1 1 ,ЛЛІ ГЕЛГІІ-АГ FÉLÉTRE Ш KORONA, NEGYEDÉTRE «• К jatotics-tés ж - telefonszám : ss. Főszerkentő: HAVAS EMIL EGY HÓNAPRA 30 K. EGYES SZÁM ÁRA 1 - XLIX. ÉVFOLYAM U^HORODSZ UNGVÁR, 1927. JANUÁR 1. SZOMBAT 1. SZÁM •**M Számvetés Az uj esztendő teljes­­ismeretlensé­gével a mai napon ránk köszöntött. Ilyenkor az ember számot szokott, vetni az elmúlt esztendőről, a keres­kedő leltárt csinál, a gyáros üzemét vizsgálja felül, uj termelési lehetősé­geket eszel ki s meghányja-veti vár­jon mennyivel szaporodott vagy fo­gyott termelőtőkéje. A jövő gazdasá­gi élet kialakulása függ attól, hogy az év végével mindenki tisztában le­gyen az elmúlt esztendő hibáival s esetleg azokkal a jó tapasztalatokkal, melyeket a jövő évre át kell men­teni ,hogy újult erővel, tiszta fővel, megfontolt célkitűzésekkel indulhas­sunk neki annak az új esztendőnek, melynek hibáit majd csak akkor fog­juk meglátni, mikor az is elmarado­zik tőlünk a Tér és Idő végtelensé­gében, mint az elmúlt esztendő. De nemcsak gazdasági számvetés­re van szükségünk, hanem áttekin­tést kell szereznünk ilyenkor a tár­sadalmi élet minden egyéb megnyil­vánulásáról is. Vannak társadalmi, de főleg politikai életünknek olyan ballasztjai, melyektől épp az elmúlt esztendő tapasztalatai alapján illene megszabadulni, hogy végre meg­könnyebbülve vágtasson politikai és «ArsV-^Hmr életunt? székére, a­ ' mugyte göröngyös élet utjain. Az el­múlt esztendő jó tapasztalatait, me­lyek beváltak s egész bizonyosan to­vábbra is megfogják állni helyüket, át kell menteni az uj esztendő részé­re. A németek és magyarok politikájá­ban az elmúlt félesztendőben beállott változás egészen, uj utak perspekti­­váját nyitja meg előttünk, melyeknek hátteréből a kölcsönös megértés nap­ja szórja felénk éltető melegét. Itt ál­lunk az uj esztendő küszöbén és bi­zalommal lépünk azon keresztül, az­zal az optimizmussal, melyre minden munkához, melytől eredményt vá­runk, okvetlenül szükségünk van. Optimizmussal fogunk hozzá az új esztendőben a munkához, ugyanaz­zal, mint amellyel az elmúlt eszten­dőt is megkezdtük, azt az évet, mely talán nem mindenben érdemelte meg a neki előlegzett bizalmat, mindazon­által mégis csak beváltotta az ígére­teinek nagy részét, melyeknek gyü­mölcsét talán már az uj esztendőben élvezhetjük is. Az esztendők, az idő végtelenség csupán, egy-egy ezredmásodpercé képezik s azért nem kell csodálkoz­nunk, ha ilyen rövid idő alatt nem ér­kezik meg mindaz a jó, melyre az emberiség áhítozik. Az emberiség ál­tal esztendőnek elnevezett időmér­ték, Kronos végtelen óráján csupán az emberi haladás egyes fázisainak megmérésére szolgál s ha az egyik esztendő-másodperc nem hozza meg mindazt, amit óhajtunk, nem kell el­csüggedni, mert meghozhatja azt a másik. Ne szidjuk az elmúlt esztendőt, ne kenjünk minden rossz­at rá most, amikor az új, még ismeretlen esztendő mosolyog ránk. Gondoljuk meg, hogy az idő folytonossága szempontjából is szükségünk volt rá s az egyik perc halála ad életet a kö­vetkező percnek. Az elmúlt esztendő politikai sikerei, melyek a magyar­ságra nézve egy új éra kezdetét je­lentették, egymaguk is azt bizonyít­ják, hogy igazságtalanul bántanék az ó-esztendőt, ha azt teljesen meddő­nek nyilvánítjuk csupán azért, mert gazdasági téren semmi enyhülést шяійкшвніна nem hozott. Elfelejtjük, hogy a gaz­dasági helyzet kialakulása szoros összefüggésben áll a mindenkori po­litikai helyzettel is , ezért reméljük, hogy a politikai életünkben beállott kedvező változás az új esztendőben maga után fogja vonni gazdasági éle­tünk megújhodását is. Nézzünk tehát felemelt fővel, telve reményekkel az uj esztendő elé, mert nem tudhatjuk, vájjon nem hordja-e megváltásunkat a méhében. »Ember küzdj és bízva bízzál.«­­ Franciaország leszállítja a katonai szolgálati időt PÁRIS, dec. 31. Painlevé hadügyminiszter rendelettervezetet muta­tott be, amely szerint 1927 május 1-én csak az 1906-os korosztályt hívják be katonai szolgálatra. Ezzel a rendelettel a francia kormány gyakorlati­lag is megkezdi a katonai idő leszállítását és a jövő évben már a katona­kötelezettség csak a huszonegyedik életévvel kezdődik. A Rajna-vidék kiürítése január 31-én fejeződik be Németország a kiürítés fejében biztonsági kompenzációkat nyújt BBCS, dec. 31. A Neue Freie Presse berlini jelentése szerint a német, francia és angol külügyminiszterek legutóbbi megbeszélése azzal a szen­zációs megállapodással végződött, hogy 1927 január 31-ikén a rajnai tar­tományt a megszállás alól teljesen mentesítik. Ez a megállapodás nem­csak Németország, hanem az egész világ számára a legnagyobb esemény és a Neue Freie Presse szerint Stresemann külügyminiszter óriási sikere. Az ellentétek ■ lap szerint, a n­­­etek és franciák között nem annyira anyagi terv­e­zetűek voltak. ■ frí - rflfd­Self кегйсзепЯ folyt hosszú vita és Németország a kiürítés fejé­­e bizonyos biztonsági kompenzációkat fog nyújtani. A megszállt német terület 32.000 négyzet­kilométernyi nagyságú és hat és félmillió lakosa van. Ebbe­ a területbe esnek Köln, Aachen és Mainz. A megszálló francia csapatok létszáma ma is több mint nyolcvanezer ember és a megszállás fentartása eg egyed milliárd ala.,­, márkába kerül, ami nagyrészt Németországot terheli. A nagyhatalmak tárgyalnak­­ a kantoni kormánnyal Csang-Cso-Lint Pekingben mint uralkodó fejedelmet fogadtak London, dec. 31. Szikratávirat jelenti Pekingből, hogy Csang - Cso-Lin tábornagy odaérkezett. Kíséretében volt Chili tartomány, kormányzója is aki hosszabb ideig tartózkodott Tiencsinben, ahol Sampson angol követtel tárgyalt. Pekingben úgy fogadták Csang- Cso-Lint, mint uralkodó fejedelmet. Az egész város a pályaudvartól a kormányzó­ palotáig zászlókkal volt feldíszítve. Hir szerint Csang- Cso-Lin újjászervezi a kormányt, hogy így kifelé állandóságot mu­tasson, mert így reméli a nagyhatalmak támogatását. Anglia példáját egyébként követték az Egyesült­ Államok és Japán, majd a pekingi belga követ is, aki Hankauba utazott, hogy a kantoni kormány külügyminiszterével tanácskozzék. Ezeknek a tárgyalásoknak eredményéről még nincs hír, de valószínű, hogy el­ismerik a kantoni kormányt. Letartóztatták a belziek munkácsi templomának betörőit Dr. Jecfi Leo munkácsi nagyzsupán nyilatkozata A szenzációs b­éremhirdetéssel kapcsolatban, amely az egész cseh­szlovák sajtót élénken foglalkoztatja — megírtuk legelsőnek azt is, hogy ismeretlen tettesek éjnek idején be­­hatoltak M­un­kies­on a belziek tem­plomába, ahol irtózatos rombolást vittek véghez. Vtost arról adhattunk számot, hogy a közvetlen tetteseket sikerült a munkácsi éber rendőrség­nek νi e c h a fikom­isszárius veze­tése alatt elfogni, авť töredelmes vallomást is tettek. Mindhárman, név szerint Bleier Salamon, Herz Naftali és Markovics Mendel kiskorú bóc­erek, akik csak a felbujtók áldo­zatai. Eddig még nem sikerült kinyo­mozni a felbujtókat, mert a tetteseket megeskették, hogy el nem árulják ezt a szörnyű nagy titkot, amelynek tulajdonképeni összefüggését a rend­őrség is a h­érem hirdetőkkel kap­csolatban véli feltalálni. Evégből be­citálták a rabbitanács tagjait és a ne­vesebb Spira-párti vezéreket, de mindezideig — in concreto — semmi; olyat nem sikerült megtudni, ami közvetlenül terhelő lenne a Spira­­pártiakra. A templomrombolás és vallásgyalázás azonban olyan hullá­mokat vert fel, hogy a felsőbb ható­ságok egyenes utasítására a zsupáni hivatal is elrendelte a vizsgálatot. Felkerestük dr. J­e­c­h Leó nagyzsu­pánt, akinek nyilatkozatát alábbiak­ban közöljük:­­• »Megdöbbenve értesültem a Munkácson dúló zsidó vallásháború­ról, amely szokatlan formában nyil­vánult meg. Eddigel­é mindig abban a hitben voltam, hogy a zsidóság, kü­lönösen az orthodoxia, vallásos meg­győződése révén egységes és össze­tartó. A Spira-bel­i ellentéteket so­hasem vettem olyan komolyan, hogy ilyen előre nem látható skandalmak­­kal is kelljen számolnunk. Az egész zsidóság szégyene ez a kölcsönös b­érem, amely azonban etnikailag azt hiszem egyik részről sem vehető komolyan. Hisz a zsidóság olyan fel­világosodott, hogy az egyházi átok­kal való sújtást nem veszi komolyan. Tragikomikum az, ha egy város zsi­dósága, amely lényegében egyaránt hittru, akár Spir,a főrabbik avagy a belzi nagy csodarabbit fanatizálja, b­érem alatt legyen. Nekünk semmi jogunk beleavatkozni a zsidóság bel­ső dolgaiba mindaddig, am­íg a kü­lönböző pártárnyalatok harci eszkö­zei nem ütköznek a törvénybe. Vi­szont, ha ilyen döbbenetes és szé­gyenteljes dolgok történtek meg,mint aminekről hallottunk, hogy feltörtek egy imaházat (belzi) és ott kegyelet­sértő vallásgyalázást követtek el, akkor a törvény teljes szigorával ne­künk »ipso facto« kötelességünk köz­belépni. Ez az eset adódott most is és már­is a legszigorúbb utasítást ad­tunk a tettesek kiderítésére. Meg­vagyok azonban arról győződve, hogy a további nyomozás során az igazi tettesek, a nagykorú felbujtók is k­ézre fognak kerülni. Sajnálatos események ezek, amelyek felett nem lehet egykönnyen napirendre térni. A forrongó hangulatot és a túlfűtött fanatizmusból eredő, törvénybe és valláserkölcsbe ütköző excessusok­­nak­­véget kell vetni. Munkácson mindig baj volt a hitközségi belvi­­szályokkal. Ideig-óráig sikerült is azokat liquidálni, de úgy látom itt roppant mélyreható dolgok játszanak közre. Vajha sikerülne már egyszer Munkácson a zsidók differenciáit el­tüntetni. A népnek vallásfelekezetre való tekintet nélkül egyedül a békés munka és az államhoz köteles lojali­­tás adhatja meg a mindennapi kenye­rét. Dr. J­e­c­i nagyzsupán nyilatkoza­tából is látható, hogy a hatóságokat egészen meglepte a munkácsi zsidó­ság élet-halálharca és a törvény szi­gorával fogják sújtani mindazokat, kik a zsidóság békés életét felrúgták. Ára 1 korona.

Next