Uj Közlöny, 1931. január-június (53. évfolyam, 1-146. szám)

1931-01-01 / 1. szám

2. oldal V Raktáron levő összes cikkeimet інші vgny mélyen leszállított áron árusítom. Ir НІ/ ШВІ megbocsátás, a vidám megelégedés korszaka, annyi világ­rengés után: micsoda boldogság, béke lakoznék akkor a földön! De a »főintézők« eltérítik az em­beriséget, célkitűzésétől; nagyra­­vágyás, harc az Isten ellen, bátor felfogás, a történelmi tényekkel, a meglevő állapotokkal, az emberi jog­renddel ellentétes, hazug beállítások végzetes romlást idéztek és lépten­­nyomon idéznek elő az emberiség életében. Ezek a «fővitézők« talán m­aguk sem tudják, hogy ténykedésükkel, soph­isti­k­us, rosszakaratú okoskodá­sukkal, elmagyarázásukkal az embe­rek szerencsétlenségének, nyomorá­nak lettek és maradnak kovácsolok Az emberiség irányítói a lelki rom­lottságtól talán távol állanak, vagy annak, már rabszolgái, de eszme­­kör­ük fatális volta, melyben éltek felnevelkedtek és amelyből kibonta­kozni képtelenek, mert akaratere­jük foka — a jellem hiányában — a zéró pont alatt áll; azért minden sza­vuk, minden lépésük látszatfényük, beképzelt nagyságuk dacára,a népek millióinak nem a nagy céljait való­sítja meg, hanem boldogtalanságát, végromlását eredményezi. Ha visz­­szapillantunk az 1914—1930. év vé­géig letelt időszakra, felvetődik a kérdés: mennyire élvezi az emberi­ség, a világ a dúló csaták borzalmai után a kívánatos és sokat emlegetett, tárgyalt »béke« áldásait? . A pusz­tító háború alig okozott e e­­gycv- rombolást, mint amennyit an­nak következménye, a mai állapo­tok okoznak. Sajnos­ ezzel záródik a XX. szá­zad III-ik tizede... Az élet hajója két végtelen köd­tömeg között halad. Az egyik köd a múlt, a másik a jövő. Az időt mérő ismét egy év lepergését jelzi. Leper­gett már az idők orsóján számos ez­redév s peregni fog ez az orsó időt­len­ időkig, elmúlh­atatlanul, de vis­­­szahozhatatlanul, mert az örök fonál, ez az örök­ idő, soha véget nem ér. Mind a két­ köd sűrű, néha fojtó­, a szemre áthatolhatatlan, lelkünkre nyomasztó. A történelem­­fáklyája alig hogy megvilágítja a múlt ködé­nek szegélyét. E kétes­ fénynél látjuk az elmúlt századnak harcát, küzdel­mét, törekvését. A­ 2 ezredévek már többé-kevésbé hom­ál­yosa­k s a még­­távolabbi múlt teljesen sötét.Ki tudja, mi volt még régebben s ez előtt, sőt még ennek előtte?... De ha látószögünkhöz a múlt közel is van s ha­ a végtelenség örök sötét­ségtől, ködöktől fedett tengerén az égbolt a múlt fölött is hamar lehajlik, ez as az égbolt a jövő felé köz­vetetlenül femünk előtt ráborul az örök kö­dökre. Egy arasznyi teret alig pil­lanthatunk meg biztosan. Sötét ár­nyak vetődnek szemünk elé. Életünk hajójáról bepillantva a komor végte­lenségbe, semmi, csak a sötétség bo­rul szemünkre. Nem látjuk a hajón­kat ringató tarajos habokat, nem a járóműm­­inket fenyegtő szirteket, ör­vényeket, a tenger hullámait fel­kor­bácsoló viharok közeledését; nem látjuk a révpártot, hová menekül­nünk lehetne, kellene. A természet Ura lát mindent; reá néz­ve nincs köd, nincs homály, nincs távolság sem a múlt, sem a jövő felé. Az öröklény éb­eri ragyogása fog­ja át ránézve a nagy mindenséget; ez tündökl­ik az örökkévalóság óceánjain is, amelyen mi csak nehéz ködöket pillantunk meg. A Minden­ható átlátja a múlt és a jövő végte­lenségét; látja a népeknek a történe­lem színpadjára való jutását, onnan való lekerülését, elmúlását, diadalait, pusztulását, megsemmisülését. Előtte a most élő, szereplő népek, nemze­tek, államok sorsa, jövője — minden­féle emberi machináció dacára — beveszett tény. Az ég Ura látja éle­tünk hajójának vergődését —• a sö­tét, komor ködökben. Elkerüljük-e a szír­eket, zátonyokat, a tengerek vi­harvilágát, bejutunk-e a jövő biztos kikötőjébe? Mindezt előre szemléli, 1930. év végével úgy az uzhorodi rendőrigazgatóság, mint a mukace­­voi, bereho­voi és h­usti rendőrbiz­­tosságok működésük tizedik évébe léptek és ez alkalommal egész ter­mesztésen felvetődik az­ a kérdés, hogy mit is végeztek ezen idő alatt. Eltekintek a száraz statisztikai ada­tok felsorolásától, habár ezekből vol­na legjobban látható a rendőrség munkája és csakis tisztán arra szo­rítkozom, hogy a podk­­ ruszi rendőr­ségi hivatalok működését röviden és a 11 aj­á­n­y­ssá­g­b­an^v sz­olj­­ mn., _ ___ Az államrendőrség ügykörét külön törvény szabályozza, mely törvény egyúttal feladatait is meghatározza, E­zek a feladatok nagymértékben kü­lönböznek a háború előtti rendőr­­kapitányságokétól, sokkal szélesebb kö­pűek és bonyolultabbak. Dacára ennek­ meg kell állapítani, hogy az államrendőrség a reá bízott felada­toknak — a kezdet nehézségei elle­nére is —­ teljesen megfelelt és ez az intézmény oly mértékben fejlődött ki, hogy úgy az államnak, mint a la­kosságnak javára, szolgál, tudja a csodás, a bámulatos, a végte­lenséget átpillantó istenség, a múlt és a jövő biztos, történelmi hamisítá­soktól mentes, — a megingathatatlan igazságtól tündöklő — meglátója, tudója. Jó volna, ha a fennálló mai világ­rend hívei, kik túlbecsülik civilizá­ciónk kultúránk alapjainak erősségét hordozóképességét, meglátnák, mily káros következményekre vezethet — mindent tudó istenség eszméjével szemben — a tekintélyn­­elv gyengí­tése korunkban, melynek nincs többé egységes világnézetben gyökeredző szellemi összetartása, mert egy pil­lanatnyi habtorlódás jelezheti, hogy céltalanul vergődő hajónkat elnyelte az örök örvény. Dudinszky István. Bizonyára ismeretes, hogy a for­­radalom után mily közbiztonsági ál­lapotok uralkodtak ebben az ország­ban: a fegyvertelen lakosságon hány rablást és gyilkosságot követtek el és az álomrendőrségnek s csendőr­ségnek nagy érdeme az, hogy a vi­szonyok oly mértékben javultak, hogy­ az itteni vagyon és személy­­biztonság sen­mivel sem áll mögötte a régi tradíciókkal rendelkező és be­dolgozott tapasztalatokkal bíró köz­biztonsági apparátussal dolgozó több JbL gnyy, a t­tfiaztopságának.­­Mennyi nehézséget kellett itt leküz­deni.­ Az egész rendőrségi apparátust alapjától kezdve kellett felépíteni, nagyobbára fiatal embereket kellett kitanítani s kinevezni úgy az egyen­ruhás, mint a rendőri szolgálatra­; nem voltak begyakorlott tisztviselők és egynéhány egyén pihenés nélkül, úgyszólván éjjel-nappal a végkime­rülésig dolgozott és csak a beava­tottak tudják felfogni azt, hogy mennyi jóakaratra és mgértésre volt szükség, hogy elérhető legyen, hogy a fiatal rendőrségi apparátus az idő 9­9­ szellemével haladjon és elérje a régi tradíciókkal és bedolgozott appará­tusokkal bíró hivatalok színvonalát. Azt hiszem, nyugodtan állíthatom, hogy a pvd.k.-niszi államrendőrségi hivatalok az álla­m­ politikai­ biztonsá­ga szempontjából teljesítették felada­tukat, mert ebben a bizonyára ter­hes és kényes pontban is a lakosság többségének­­ nagyfokú bizalmát­ ér­demeltek ki, ami a legjobb bizonyí­téka annak, hogy a végrehajtó szol­gálatnál általunk választott módsze­rek helyesek voltak. Mindég abból az elvből indultunk .кі..1існ?у .­.unk ott lépünk közbe, ahol valóban bünte­tendő, az állam biztonságát veszé­lyeztető cselekményről van szó és ezekben az esetekben is tapintato­san, azonban szigorúan az érvényes törvények szerint jártunk el. Soha­sem­ volt célunk felesleges mártírok csinálása. A lakossággal szemben a l­egmesszebbm­e­nőle­g előzékenyek vagytunk, liberálisan kezeljük a sok­szor szigorú adminisztratív előíráso­kat, mivel elvünk az, hogy a lehető­ség szerint segítsünk.­­ ..­ . . A rendőri szolgálatról írta: Vohlidal Vaclav, rendőrigazgató. Megint sok 565 пор... Az elmúlt 1930-as üzletév nem mindenki részére volt a leg­­jobb. Szívesen keresnének az emberek a jövőben többet, de sajnos, az 1931. évben is csak 365 nap van, épp ezért ugyana­bban az időszakban többet kell dolgozni. De hogyan? Na­­gyon egyszerűen. Az ember függetleníti magát a vasúttól, a villamostól és vesz magának egy autót. Ebben rejlik az 1931 -es év eredményének a titka, m­aga­­ a gyakorlati kocsija.

Next