Uj Közlöny, 1931. január-június (53. évfolyam, 1-146. szám)
1931-01-01 / 1. szám
2. oldal V Raktáron levő összes cikkeimet інші vgny mélyen leszállított áron árusítom. Ir НІ/ ШВІ megbocsátás, a vidám megelégedés korszaka, annyi világrengés után: micsoda boldogság, béke lakoznék akkor a földön! De a »főintézők« eltérítik az emberiséget, célkitűzésétől; nagyravágyás, harc az Isten ellen, bátor felfogás, a történelmi tényekkel, a meglevő állapotokkal, az emberi jogrenddel ellentétes, hazug beállítások végzetes romlást idéztek és léptennyomon idéznek elő az emberiség életében. Ezek a «fővitézők« talán maguk sem tudják, hogy ténykedésükkel, sophistikus, rosszakaratú okoskodásukkal, elmagyarázásukkal az emberek szerencsétlenségének, nyomorának lettek és maradnak kovácsolok Az emberiség irányítói a lelki romlottságtól talán távol állanak, vagy annak, már rabszolgái, de eszmekörük fatális volta, melyben éltek felnevelkedtek és amelyből kibontakozni képtelenek, mert akaraterejük foka — a jellem hiányában — a zéró pont alatt áll; azért minden szavuk, minden lépésük látszatfényük, beképzelt nagyságuk dacára,a népek millióinak nem a nagy céljait valósítja meg, hanem boldogtalanságát, végromlását eredményezi. Ha viszszapillantunk az 1914—1930. év végéig letelt időszakra, felvetődik a kérdés: mennyire élvezi az emberiség, a világ a dúló csaták borzalmai után a kívánatos és sokat emlegetett, tárgyalt »béke« áldásait? . A pusztító háború alig okozott e egycv- rombolást, mint amennyit annak következménye, a mai állapotok okoznak. Sajnos ezzel záródik a XX. század III-ik tizede... Az élet hajója két végtelen ködtömeg között halad. Az egyik köd a múlt, a másik a jövő. Az időt mérő ismét egy év lepergését jelzi. Lepergett már az idők orsóján számos ezredév s peregni fog ez az orsó időtlen időkig, elmúlhatatlanul, de visszahozhatatlanul, mert az örök fonál, ez az örök idő, soha véget nem ér. Mind a két köd sűrű, néha fojtó, a szemre áthatolhatatlan, lelkünkre nyomasztó. A történelemfáklyája alig hogy megvilágítja a múlt ködének szegélyét. E kétes fénynél látjuk az elmúlt századnak harcát, küzdelmét, törekvését. A 2 ezredévek már többé-kevésbé homályosak s a mégtávolabbi múlt teljesen sötét.Ki tudja, mi volt még régebben s ez előtt, sőt még ennek előtte?... De ha látószögünkhöz a múlt közel is van s ha a végtelenség örök sötétségtől, ködöktől fedett tengerén az égbolt a múlt fölött is hamar lehajlik, ez as az égbolt a jövő felé közvetetlenül femünk előtt ráborul az örök ködökre. Egy arasznyi teret alig pillanthatunk meg biztosan. Sötét árnyak vetődnek szemünk elé. Életünk hajójáról bepillantva a komor végtelenségbe, semmi, csak a sötétség borul szemünkre. Nem látjuk a hajónkat ringató tarajos habokat, nem a járóműminket fenyegtő szirteket, örvényeket, a tenger hullámait felkorbácsoló viharok közeledését; nem látjuk a révpártot, hová menekülnünk lehetne, kellene. A természet Ura lát mindent; reá nézve nincs köd, nincs homály, nincs távolság sem a múlt, sem a jövő felé. Az öröklény éberi ragyogása fogja át ránézve a nagy mindenséget; ez tündöklik az örökkévalóság óceánjain is, amelyen mi csak nehéz ködöket pillantunk meg. A Mindenható átlátja a múlt és a jövő végtelenségét; látja a népeknek a történelem színpadjára való jutását, onnan való lekerülését, elmúlását, diadalait, pusztulását, megsemmisülését. Előtte a most élő, szereplő népek, nemzetek, államok sorsa, jövője — mindenféle emberi machináció dacára — beveszett tény. Az ég Ura látja életünk hajójának vergődését —• a sötét, komor ködökben. Elkerüljük-e a szíreket, zátonyokat, a tengerek viharvilágát, bejutunk-e a jövő biztos kikötőjébe? Mindezt előre szemléli, 1930. év végével úgy az uzhorodi rendőrigazgatóság, mint a mukacevoi, berehovoi és husti rendőrbiztosságok működésük tizedik évébe léptek és ez alkalommal egész termesztésen felvetődik az a kérdés, hogy mit is végeztek ezen idő alatt. Eltekintek a száraz statisztikai adatok felsorolásától, habár ezekből volna legjobban látható a rendőrség munkája és csakis tisztán arra szorítkozom, hogy a podk ruszi rendőrségi hivatalok működését röviden és a 11 ajánysságban^v szolj mn., _ ___ Az államrendőrség ügykörét külön törvény szabályozza, mely törvény egyúttal feladatait is meghatározza, Ezek a feladatok nagymértékben különböznek a háború előtti rendőrkapitányságokétól, sokkal szélesebb köpűek és bonyolultabbak. Dacára ennek meg kell állapítani, hogy az államrendőrség a reá bízott feladatoknak — a kezdet nehézségei ellenére is — teljesen megfelelt és ez az intézmény oly mértékben fejlődött ki, hogy úgy az államnak, mint a lakosságnak javára, szolgál, tudja a csodás, a bámulatos, a végtelenséget átpillantó istenség, a múlt és a jövő biztos, történelmi hamisításoktól mentes, — a megingathatatlan igazságtól tündöklő — meglátója, tudója. Jó volna, ha a fennálló mai világrend hívei, kik túlbecsülik civilizációnk kultúránk alapjainak erősségét hordozóképességét, meglátnák, mily káros következményekre vezethet — mindent tudó istenség eszméjével szemben — a tekintélynelv gyengítése korunkban, melynek nincs többé egységes világnézetben gyökeredző szellemi összetartása, mert egy pillanatnyi habtorlódás jelezheti, hogy céltalanul vergődő hajónkat elnyelte az örök örvény. Dudinszky István. Bizonyára ismeretes, hogy a forradalom után mily közbiztonsági állapotok uralkodtak ebben az országban: a fegyvertelen lakosságon hány rablást és gyilkosságot követtek el és az álomrendőrségnek s csendőrségnek nagy érdeme az, hogy a viszonyok oly mértékben javultak, hogy az itteni vagyon és személybiztonság senmivel sem áll mögötte a régi tradíciókkal rendelkező és bedolgozott tapasztalatokkal bíró közbiztonsági apparátussal dolgozó több JbL gnyy, a ttfiaztopságának.Mennyi nehézséget kellett itt leküzdeni. Az egész rendőrségi apparátust alapjától kezdve kellett felépíteni, nagyobbára fiatal embereket kellett kitanítani s kinevezni úgy az egyenruhás, mint a rendőri szolgálatra; nem voltak begyakorlott tisztviselők és egynéhány egyén pihenés nélkül, úgyszólván éjjel-nappal a végkimerülésig dolgozott és csak a beavatottak tudják felfogni azt, hogy mennyi jóakaratra és mgértésre volt szükség, hogy elérhető legyen, hogy a fiatal rendőrségi apparátus az idő 99 szellemével haladjon és elérje a régi tradíciókkal és bedolgozott apparátusokkal bíró hivatalok színvonalát. Azt hiszem, nyugodtan állíthatom, hogy a pvd.k.-niszi államrendőrségi hivatalok az állam politikai biztonsága szempontjából teljesítették feladatukat, mert ebben a bizonyára terhes és kényes pontban is a lakosság többségének nagyfokú bizalmát érdemeltek ki, ami a legjobb bizonyítéka annak, hogy a végrehajtó szolgálatnál általunk választott módszerek helyesek voltak. Mindég abból az elvből indultunk .кі..1існ?у ..unk ott lépünk közbe, ahol valóban büntetendő, az állam biztonságát veszélyeztető cselekményről van szó és ezekben az esetekben is tapintatosan, azonban szigorúan az érvényes törvények szerint jártunk el. Sohasem volt célunk felesleges mártírok csinálása. A lakossággal szemben a legmesszebbmenőleg előzékenyek vagytunk, liberálisan kezeljük a sokszor szigorú adminisztratív előírásokat, mivel elvünk az, hogy a lehetőség szerint segítsünk. .. . . A rendőri szolgálatról írta: Vohlidal Vaclav, rendőrigazgató. Megint sok 565 пор... Az elmúlt 1930-as üzletév nem mindenki részére volt a legjobb. Szívesen keresnének az emberek a jövőben többet, de sajnos, az 1931. évben is csak 365 nap van, épp ezért ugyanabban az időszakban többet kell dolgozni. De hogyan? Nagyon egyszerűen. Az ember függetleníti magát a vasúttól, a villamostól és vesz magának egy autót. Ebben rejlik az 1931 -es év eredményének a titka, maga a gyakorlati kocsija.