Uj Közlöny, 1934 (56. évfolyam, 168-290. szám)

1934-07-31 / 168. szám

1934 július 31. kedd LVI. évf. 168. szám. Miért halt meg Dollfuss? Doll­fuss Engelbert hősi halált halt — mondja és írja ma az egész világ , úgy is mondják, hogy mar­­tír­halált halt. Mind a két megje­lölésen azt értik, hogy nem azért­­ halt meg, mert mindnyájan halan­dók vagyunk, nem is véletlen bal­eset oltotta ki az életét és nem is azért volt hős és miartir, mert rá­támadtak és meggyilkolták. Halott feje körül azért fénylik a hősök és vértanuk glóriája, mert életét egy eszméért áldozta föl, egy eszmének volt tragikus hőse, annak lett fel-­­ magasztosult mártírja. Mi az az eszme amely mellett Dollfuss Engelbert a maga vére hullásával és életáldozatával tett tanúságot ? Ez az eszme , a külön és öncélú­­ osztrák nacionalizmus ; a hit és­­ meggyőződés, hogy van egy oszt­rák ország, amely nem földrajzi fo­galom csupán, nem egy darab föld, melyet politikai és­"vámhatárok vá­lasztanak el a többitől, hanem olyan alakulás, melyet külön ha­gyományainál, kultúrájánál, köz­­szellemiénél és népi sajátosságainál fogva semmi más országgal nem le­het összetéveszteni, hogy van va­lami olyan erkölcsi és eszmei lé­nyege, mely felkorbácsolja a vért, megdobogtatja a szíveket és ha kell, hősökké és mártírokká emeli föl azokat, akik benne hisznek. Van-e tehát csakugyan ilyen osztrák nacionalizmus, van-e vala­mely külön osztrák nemzeti egyé­niség, mely semmi más, mint oszt­­trák és sehol másutt nem lelhető fel ? Sokan ma is tagadják és még többen tagadták a múltban. Azt mondták, az osztrák eszme nem­zeti hatása csak fikció, Ausztria nem is termelheti ki magából azo­kat az eszméket, melyeket a nem­zeti gondolat tudata bevit, mert Ausztria nem egyéb, mint a faji el­lentétek történelmi zagyvalékja, a­mit csupán dinasztikus érdek és ellentétes erők pillanatnyi egyen­súlya tart rendben. Kétségtelen, hogy a múltban a régi nagy monarchia faji ellentétei és zagyvasága okot adhattak és ad­nak is erre a magyarázatra, de ez sem­ érinthette azt a tényt, hogy az ausztriai németség a történelmi fejlődés külön útvonalán sajátos és eredeti nemzeti kultúrát nevelt ki, hagyományai mindenki másé­tól elütöttek és magának való kü­lön eszményeknek áldozott. Bécs kultúrájában nemzeti érzés fejező­dött ki, a Habsburgok uralmában,­­ hadseregben, bürokráciában vitat­­­­hatatlan osztrák jelleg dominált.­­ Irodalom, tudomány, művészet me­­­­rőben egyéni útvonalakon fejlő­dött, József császár korának libe­rális mozgalmiak Mária Terézia uralmának közszelleme, Ferenc császárnak patriarkális közvetlen­sége, mind hozzájárultak egy kü­lön osztrák állami és nemzeti egyé­niség kiformálódásához, melyet kulturális tartalommal olyan tő­ről hajtott zsenik töltöttek meg, mint Beethoven, Mozart, Haydn és a legjellegzetesebbek : Schubert és a két Strauss. Irodalma sem nél­külözi a nemzeti sajátosság bélye­gét, amely G­rillparzerben érte el csúcspontját és mellette egész se­rege az íróknak, akik elválasztha­tatlanok hazájuk történelmétől, festői tájaitól és népétől. Nestroy, Bauernrutt, Castello, Rosegger, An­zengruber satöbbi, mind :­­— az osztrák szellemtől áthatott egyéni kisarjadozások. Mindehhez vegyük a külön oszt­rák életet. Bécs háború előtti éle­tét a Burg tövében és egy négy­­százéves nagyhatalmi dinasztia ár­nyékában, a vidéki osztrák városo­kat, melyek oly változatosan inga­doztak szabadságmozgalmak és császárhűség, negyvennyolc és a Fliegende Blätter között a hadse­reg hagyományait Savoyai Eugen­­től és Wallensteintől a kis császár­­vadász-főhadnagyig, vegyük hoz­zá a tiroli havasok tiszta, hűs le­vegőjét, Steier, Karintia erdőségeit és konzervativizmusra hajló ősi népet : — mindez osztrák, tipiku­sa­n, elválaszthatatlanul és semmi mással össze nem téveszthetően osztrák. Persze, más volt a régi Ausztria, m­ely a hadseregről még úgy tudta, hogy : „In deinem Lager ist Österreich“ — és más csengé­se van ma az „Oh du mein öster­­reich“-nek, mely nem nagyhata­lom, nem népzagyva ék többé, nem gyűjtőtelepe más népek véré­nek, verejtékének, vagyonának, egyben haragjának s gyakran gyű­löletének, de e kettőt kétségkívül történelmi fejlődésnek külön és egyenes útvonala köti össze. Hogy Dollfuss életáldozata ter­mékeny volt-e és igazolja-e a jövő, azt nem tudjuk. Nem tudjuk, nem jön-e kor, amely egykor majd ér­tetlenül fog szemben állani mind­azzal, amit a kancellár halála jelen­tett, de kétségtelen, hogy az ő ra­vatalát egy olyan történelmi fejlő­dés szellemisége lengi körül, mely­ből a külön nemzeti lét és aspirá­ciók arcvonásai rajzolódnak ki. A nagy császárné és a patriarkális császárok, a Meine Armee és a nagy kongresszus, a tündöklő Bécs és a hegyvidékek pásztorsípja, a landler és a valcer bájos üteme, — mind ott lengenek a kis kancellár friss sírja körül.­ ( Újabb puccshírek elterjedése miatt vasárnap riadókészültség volt Bécsben A nagyhatalmak az osztrák helyzetről. A lázadás minde­nütt levertnek tekinthető. Az újonnan kinevezett római osztrák követ köszönete Mussolininak. (Bécsből jelentik .) A vasárnap csendben telt el, holott újabb nyugtalanságokat jósoltak. Ezek a hírek azonban alaptalanoknak bizonyultak. A kormány széleskörű védőintézkedéseket tett. Az összes középületeket megerősített őrségek szállották meg. Ma nevezik ki a rendkívüli katonai bíróság tagjait, amely azonnal megkezdi a működését, hogy a július 25.-i véres események előidé­zői fölött ítéletet mondjon. A nyugalom helyreálltát bizonyítja, hogy Bécsben a villamosok már este 11 óráig közleked­nek. A vasutak egész Ausztriában zavartalanul forgalomban vannak. Bauer tanácsost és Eppinghausen ügyvédet, akik a nemzeti szocialisták üzelmeiben részt vet­­tek, éppen akkor fogták el, amikor Németországba akartak szökni. Tirolban a lázadók egy transzformátort bombával felrobbantottak. Az osztrák legionisták is­mét át akarták lépni a határt, de ebben a német csapatok megakadályozták őket. Grácban az újabb harcoknak egy halott és több sebesült lett az áldozata. Karvinsky államtitkár jelentése szerint a kormánycsapato­k eddigi vesztesége 68 halott. Karinthiában jelentéktelen összecsapásoktól eltekintve nem volt nagyobb esemény, a lázadás általában véve levertnek tekinthető. A déli részen ugyan kisebb egységek rájuk nézve előnyös te­repen még tartják magukat. Leverésük nagy emberáldozattal járna, ezért csak körülzárták és ki­éheztetik őket. (Salzburgból jelentik .) A felkelőket mindenütt leverték. A teljes nyugalom biztosítva van. Prágában a helyzetet nyugodtan ítélik meg. Ennek jeléül a szabadságolások eddigi diszpozí­ciói változatlanul maradnak. Krofta miniszter ma megy szabadságra és a most kinevezett Flieder osztályfőnök helyettesíti. Páris, Róma és London külügyi kormányai között folytonos tanácskozások vannak, de még nem alakult ki egységes felfogás. Ma már Róma sem kívánja a három nagyhatalom együttes de­­marsát Berlinben. Páris várakozó álláspontra helyezkedik. А крок elismerik, hogy Olaszország ébersége nagy veszélyt hárított el. Paul Boncour az Oeuvre cikk­ében a népszövetség teljes bekap­csolását kívánja már csak a kisántant államaira való tekintettel is. Az osztrák események lényegesen meggyorsították a francia és olasz politika közeledését. Az olasz-francia egységfront kialakult, ami a revizionista törekvések elejtését jelenti. Az öngyilkos Rintelent visszarendelték a római követi állásáról. Helyettese megjelent Mus­solini előtt, hogy köszönetet mondjon a segítségért a nehéz órái­ban és a meleg részvétért. Musso­lini válaszában úgy nyilatkozott, hogy kétszeres gyász érte : elvesztette jóbarátját és azt a politi­kust, aki megértéssel viseltetett Olaszországgal és az olasz törekvésekkel. Karvinsky államtitkár bejelentette a minisztertanácson, hogy a puccs az egész ország terüle- fГл lén elfojtottn­ak tekinthető. Az utolsó harcokban a kormánycsapatok négy tisztje esett el.

Next