Uj Közlöny, 1937 (59. évfolyam, 3-133. szám)

1937-01-05 / 3. szám

w­f Meznik alelnök átvette az Országos Hivatal vezetését A minisztertanács a podkarpat­­szkaruszi Országos Hivatal ve­zetésével dr. Meznik Jaroslav országos alelnököt bízta meg. A Rozsupal-rezsim véget ért és a magas kormány a podkarpat­­szkaruszi ügyek intézésével dr. Meznik Jaroslav alelnököt bízta meg. Ez az intézkedés ideiglenes jellegű, mert az egész podkarpat­­szkaruszi politikai komplexum most kerül tárgyalásra és nem vi­tás, hogy pár héten belül megvaló­sul az autonómia első etappe-ja, amikor a különböző politikai, sze­mélyi és egyéb kérdések végleges formát öltenek. Egészen bizonyos, hogy kis or­szágunk politikai kormánykerekét Hrabár kormányzóra, közigazgatá­sát pedig dr. Meznik Jaroslavra bíz­zák, aki mint alkormányzó ugyan­azokkal a jogokkal fog bírni, mint elődje, az országos elnök. Meznik alelnököt jó hírek előzik meg, fiatal tetterős férfiú, aki vé­gigjárta a közigazgatás minden fó­rumát és közel két év óta készül nagy kárpátalj­a missziójára. Hogy mit rejt­keznnk a tarso­lyában, azt senki sem tudja. Ellen­felei különböző vészhíreket ter­jesztettek el róla és igyekeztek az atmoszférát körülötte megmérgez­ni. Meznik dr. alelnököt „mumus­nak“ játszották ki, aki véget vett a „patriarchalizmusnak“ és rendet teremt az országos hivatalban stb. Ezzel szemben egészen bizonyos, hogy Meznik dr. alelnök sehol és senkinek nem nyilatkozott jövő ter­veiről, sőt ha ilyen irányban inter­pellálták, igen okosan és óvatosan kitért a válaszadás elől. Meznik dr. alelnökre igen nehéz feladatok várnak. Amit népszerű­ és köztiszteletben álló elődje ki­épített, azt kell tovább fejleszteni és meg kell neki is teremteni azt a közvetlen kapcsolatot a lakosság minden rétegével, amely Rozsypal elnökünknek oly nagy autoritást és sikereket hozott. Meznik dr. alelnök hónapok óta csendben dolgozott, figyelte az eseményeket, pontosan referálta­­tott magának minden eseményről. Elsősorban a gazdasági, kulturális események érdekelték. Politikával nem foglalkozott, ebbe most kell majd belenyúlnia, mert a podkar­­patszkaruszi közigazgatás feje együttesen felel a kormányzóval a podkarpatszkaruszi politikai élet fejlődéséért és eredményeiért. Eb­ben a munkában csakis azokra a pártokra és alakulatokra támasz­kodhat, amelyek az állam alapjára helyezkedve együtt akarnak dolgoz­ni P. Rusz kormányzójával és al­kormányzójával. Az erőviszonyok ma már teljesen világosak és Mez­nik alelnök, aki a politikai iskola minden osztályát megjárta, tisztá­ban van a helyzettel. Terveit — amint mondottuk — senki sem is­meri, azonban senki sem kétkedik Vasárnap délelőtt autón, száno­kon és gyalog közel 400 főnyi feke­tébe öltözött közönség, köztük ren­geteg elegáns asszony, sietett az országos hivatal hatalmas csarno­kába, hogy az országrész népszerű elnökétől, Rozsypal Antaltól elbú­csúzzon. Cserkész, szokolista díszőrség, egy különítmény csendőr és a la­kosság szine-java jelent meg. Ott láttuk Sándor püspököt Sztankay és Hadzsega kanonokok kíséretében, megjelent a délceg Prchala hadsereg-tábornok a tisz­tikar deputációjával. Ott volt Had­zsega törvényszéki elnök, Dudás főpolgármester, Márki polgármes­­ter, dr. Kubicsek prokurátor, Herr ,rendőrigazgató, Zsürger Lajos, Aikler Domokos, dr. Bródy Mik­lós, Ortutay Jenő, valamint a vidé­ki és főváros közélet számtalan képviselője. A páholyszerűen ki­képzett részek zsúfolásig megtel­tek szebbnél-szebb asszonyokkal. Egy páholyban ott ült az elnök és a kormányzó felesége. Fél 11 órakor viharos tapsok fo­gadták az ősz elnököt, aki Prchala tábornok (akin először láthattuk az előkelő román kitüntetés nagy szalagját), Hrabár kormányzó és Meznik alelnök kíséretében felsie­tett a lépcsőkön. A himnuszok eléneklése után Rozsupal elnök a következő be­széddel búcsúzott el: Mélyen tisztelt Kormányzó Úr! — Mielőtt elhagynám Podkar­­patszka Ruszt, ezt a kis országot, még egyszer kezet akarok szoríta­ni Podkarpatszka Rusz közéleté­nek munkásaival és ki akarom fe­jezni köszönetemet mindazoknak, akik itteni működésem alatt a abban, hogy erős egyéniségével oda fog hatni, hogy a podkarpat­­szkaruszi lakosság érdekeit, az ál­lam egységének érdekeivel össze­egyeztesse. Biztosak vagyunk benne, hogy kemény kézzel fog el­bánni a szélsőségekkel és könyör­telenül fog lecsapni az állam min­den ellenségére és le fog számolni a korrupció hidrájával, amelynek sok ágú fejét Rozsupál elnök kö­nyörtelen kézzel nyesegette. Hisszük, hogy minden erejével a republikánus gondolatot fogja szol­gálni és újabb politikai csoportok megnyerésével a konszolidáció har­munkában segítőtársaim voltak. — Ha el is hagyom Podkarpat­­szevij Ruszt, fejekben továbbra is itt maradok önök közt, akikkel jóban-rosszban összeforrtam. Az a kapcsolat, amely engem Podkar­patszka Ruszhoz és lakosságához köt, nyugalomba vonulásommal sem szűnik meg, mivel továbbra is élni fog bennem a szeretet és ra­gaszkodás azok iránt, akikkel csak­nem másfél évtizeden keresztül együtt éltem és akikkel együtt dolgoztam. — Kívánom, hogy a további munka meghozza Podkarpatszka Rusz lakosságának a megelégedést, nyugalmat és békét és amidőn bú­csút veszek önöktől, kívánom, hogy dolgozzanak továbbra is Podkarpatszka Rusz konszolidá­ciójáért és kívánok mindannyiuk­­nak az új esztendőhöz sok szeren­csét. Az elnök annyira meg volt hat­va, hogy könnybelábadt szemével nem látta a szöveget... Hrabár kormányzó mélyen meg­hatva a következő beszédben mél­tatta Rozsupál elnököt: — Nem búcsúzni jöttünk Elnök Úrtól, hanem megköszönni mind­azt, amit értünk tett és kívánok önnek, Elnök Úr, nagyon derűs, nyugodt és boldog pihenőt, amit hosszú és kitartó munkájával na­gyon is megérdemel.­­ Azt reméljük azonban, hogy amint a Felszabadító Elnök nyuga­lomba vonulása alkalmából nem szűnt meg érdeklődni a republika ügyei iránt, ugyanúgy fog Elnök Úr is ránk gondolni és ügyelni fog Podkarpatszka Rusz fejlődésére. — Tartsa továbbra is Elnök Úr fölöttünk jótékony kezét és ha a jövőben segítségre vagy tanácsra lesz szükségünk, azzal a bizalom­céla, illetve megerősítője lesz. Az Uj és Munkácsi Közlöny azoknak az őslakos elemeknek a nevében, amelyek tudásukkal, jó­szándékukkal és minden hitükkel a nemzetiségi békét és politikai együttműködést szolgálták, biza­lommal néz dr. Meznik működése elé. Hisszük, hogy nagynevű előd­je nyomdokain járva, saját erős egyéniségének elképzelése szerint,, továbbra is szeretettel fog dolgoz­ni Podk. Rusz népeinek jobb jövő­jéért és boldogulásáért. Ebben a munkában szeretettel fogjuk támo­gatni, mai fordulhassunk önhöz, mint azt eddi£ tettük. — Ebben a történelmi pillanat­ban hő­fohásszal fordulok a Min­denhatóhoz, hogy adjon erőt és egészséget a mi jóságos országos elnökünknek és feleségének, a kis­dedek és árvák gyámolítójának és legyen a megérdemelt pihenésben hosszú és boldog életük! Beszéde végén annyira elérzéke­­nyedett, hogy érces hangja remeg­ni kezdett és könnyek peregtek le az arcán. A kormányzó meleg érzéssel el­mondott szavai igen nagy hatást értek el és a közönség lelkes taps­sal és éljenzéssel adott kifejezést annak, mennyire együttérez az el­hangzott jókívánságokkal. A Boján énekkar Slavtája után az elnök kezet fogott az összes je­lenlévőkkel. Ezzel az ünnepélyes búcsuaktus véget ért.­­ Kőszén, koksz és tűzifa ház­hoz szállítva teljes súllyal HANZ MIKSA cégnél Uzhorod, Korjato­­vich tér 11. Telefon 649. Rozsypal elnök elutazott A búcsú részletei. Hraber kormányzó beszéde. Rozsypal elnök nyilatkozata­­. 1937. január 5 kedd Egyes szám ára 50 fillér. Főszerkesztő: HAVAS EMIL. LIX. évf. 3 szám Uzhorod—Ungvár. Városi, állami tisztul, felök és nyugdíjasok a legmagasabb kölcsönt kap­hatják fizetésükre , helyre 6­2 % kamat mellett, keze­sekkel vagy életbiztosítással, 12 évre a legkedvezőbb feltétel mellett. Személyes megjelenés meggyorsítja a kölcsön kifize­tését.­­ Leveléhez Ke 2 bélyeg melléklendő. Leggyorsabb el­intézés Erdélyi Aladár bankháza­­, Kapos u. 21-a, Telefon 660.I

Next