Ungi Ujság, 1933 (1. évfolyam, 1-44. szám)
1933-11-03 / 1. szám
з gslal Rablógyilkosság gyanúja miatt letartóztattak egy módos gazdát A szojmi (ökörmezői I.) csendőrőrs letartóztatta Hoscsár Péter 44 éves repinjei lakost, a község egyik legmódosabb gazdáját Hoscsárt az 1925 szeptember 10-én Repinje és Bicska között elkövetett rablógyilkossággal vádolják. Letartóztatása az egész környéken nagy feltűnést keltett. Elfogtak egy kerékpártolvajt Még 1932 szeptember 26-án elloptak Weisz Miklós huszti Tarkovicsna ul. alatti lakásától egy «Iris» gyártmányú kerékpárt. 4 A csendőrség a tettest most Csulej Mihály nankovoi lakos személyében elfogta és letartóztatta. f Elfogott csempészed A huszti csendőrség járőre .Veléte határában, a román határ közelében elfogta Rozpopa Iván tárnát és Gubánics Miklós vágási lakos, román állampolgárokat. Mikor meglátták a csendőröket, futásnak eredtek, azonban elfogták őket-Beismerték, hogy csempésztek és pedig baromfit és tojást. Ezt ugyan senki sem hiszi el nekik, mert ezt kis mennyiségben nem igen érdemes csempészni s valószínűleg szeszt csempésztek. Letartóztatták őket s büntetésük kitöltése után kiutasítják az ország területéről. Munkanélküliek összeírása ■ Egy legújabb rendelet szerint kötelesek a közjegyzők az összes munkanélkülieket összeírni és pedig e hó 7-ig. Ezen összeírásra a munkanélkülieknek saját érdekükben jelentkezniök kell startalékán lesznek nyilvántartva. Csak azoknak a munkanélkülieknek lesz eztán igényük segélyre, kik nyilván vannak tartva. A vidék elektrilzációjára újabb öt millót a... gedélyeztek A pénzügyminisztérium október havára a vidék elektrizációjára újabb öt milliót engedélyezett. Ebből fognak kiutalni bizonyos öszszegeket az egyes községek kérelmére a vezetékek kiépítésére. Ezideig 1200 tgg kérvény érkezett be a közmunkaügyi minisztériumhoz. \ — Egy secsovcei szabómester azonjaira keres egy városi szabó segédet,, pim az ipartársulatban. Kopik s. k. kormánybiztos. S0 százalékos megtakarítás dohányzóknak ! szabadalom! A CSODAGÉP! Mint önműködő cigaretta és dohány tárca. Mellényzsebben hordható! Elegáns kivitel! Nem kell ezentúl sodorni a CIGARETTÁT. Egy gombnyomásra a cigaretta-tárcában levő dohányból a kész cigaretta kerül elő, akár a gyárból. Öröm és passzió ezentúl a dohányzási Ára 12 kcs. Vezérképviselő a versenyképes НЕКОЙ D“ Parfümerie speciális szépítőszerek üzlete Mukacevo, Sugár ucca 3. SS Képviselőket és ügynököket a cikk terjesztésére felveszünk A kárpátaljai képzőművészek képkiálltása i kárpátaljai képzőművészek folyó hó 2-től 7-ig bezárólag a munkácsi városháza nagytermében bemutatkozó képkiállítást rendeznek. A kiállítás nyitva d. e. 10 órától 18 óráig. A képkiállításon való részvételre minden kárpátaljai festő felszólítást kapott. A képkiállítás kezdő állomása Munkács, utána a köztársaság nagyobb városaiban Brünn, Prága, Olmütz, Moravska-Ostravában lesznek e képek kiállítva. és kiállítás iránt annál nagyobb az érdeklődés, miután az idősebb és az ifjabb generatió egyaránt képviselve lesz. Örvendetes eseményként regisztráljuk e hírt azzal, hogy a sok ügynökök által felhajtott üzleti kiállítások után végre egy szolid keretek között mozgó értékes anyag kvalitásaiba pillanthatunk. — A kiállítás részletes kritikájára még rátérünk. A bűnbánó tolvaj a kára sült udvarába dobta a lopott pénzt Ily címen egy szeptemberi számunkban megírtuk, hogy a Huszt mellett Kriván, míg a misszionáriusok prédikációját hallgatta a templomban Voronik József és családja, betörtek házába. A betörők 4.500 csk. készpénzt és kb. 2000 csk. értékű fehérneműt loptak el. Volantir harmadnap reggel 100 cskhíján udvarán megtalálta lopott pénzét, ugyanaznap a közeli erdőben megtalálták a fehérneműt is. A pénz mellett egy latin betűkkel írott cédula volt a következő szöveggel : perebacsle kume, stojeni Vász obokráv, verláju Vám Ihrosi, neserdit sja, bo 100 csk. jim záhubiv.» Bocsásson meg komám, hogy megloptam, ne haragudjon azért, hogy 100 csk.-tól megfosztottam. A csendőrség ezen ügyben a nyomozást megejtette s a tett elkövetésével K. J. és F. J. nevű krivai lakosokat gyanúsítja. Volantir nem régen ezelőtt K. J. atyjának tehenét földjén a tilosban találta s ezért 100 ,Kcs. kártérítést fizettetett vele. Ekkor K. J. azt mondotta, hogy ő még ezt a 100 Kcs. A visszaszerzi. Mindketten a betörés elkövetése után feltűnő időben elmentek a miszszionáriusokhoz gyónni s másnap visszakerültek a lopott holmik. Nagyon valószínű, hogy a gyónás halála alatt a gyóntató papok rábeszélésére juttatták vissza a lopott holmikat tulajdonosaiknak. Megtették ellenük a büntető feljelentést- Nagykárolyi Etelka Búcsúlevél (Folyt, és vége.) Mind nem fontos ez most. De ez a levél az utolsó, amit írok és ez a mondat is belekivánkozott. Mert van abban valami nagyon szomorú, hogy az én mindig piros arcom most mindig sápadt. Hát megírtam. Fehérvérűség... Belém döbbent ez a szó és nem is tudom, hogyan köszöntem el. Mikor búcsúzóra nyújtottam a kezem, végigsimitoltam mégegyszer a kis bronzcipőt és kisiettem. Magára gondoltam és ebben a pillanatban mosolyogtam is. Eszembe jutott egy régi beszélgetésünk, mikor ott sétáltunk az Üllői úti fák alatt... Arról beszélgettünk akkor este, hogy melyikünk szeret jobban, maga vagy én ? Kicsit fölényes volt az arca, mikor rámpillantott és valamiképpen olyan érzésem volt, hogy azt hiszi, nem is tudom én, milyen az igazi szerelem. Emlékszem, próbáltam bizonygatni nagyon, hogy igenis én szeretek jobban kettőnk közül.. De, hogy maga csak egyre mosolygott, valami bántódásfélét éreztem és csak annyit mondtam csöndesen : — Én a véremet is odaadnám majgáért... De régen volt ez, édes Zoltán ! Egy éve már, hogy azt sem tudom, merre jár ? Úgy lehet, hogy nyugodtak az ujjai és nincsen semmi rossz "érzése, ha eszébe jutok, mert hiszen azt mondják rólam általában, hogy vidám természetű vagyok. Színházba járok gyakran és sohasem vagyok egyedül. Csinos ruháim vannak és ha látná, hogy most milyen karcsú vagyok, csodálkozna. De azért én mégis a véremet adom magáért... Színház után, mikor az ablakon kitekintek és nézegetem a csillagos eget, elgondolkozom a saját magam külön kis színházán. Egy év — talán nem is olyan nagyon sok idő — egy év óta játszom ezt a színházat az emberek előtt és azt hiszem, egyszer sem tévesztettem ela szerepemet, mert sokszor dicsérik a jókedvemet. Úgy látszik, jó színésznő lennék... Ma reggel kinéztem a kertbe,m megint maga jutott eszembe. Igaz, azt ígértem, hogy sohasem fog hallani rólam, de mégis nagyon nehéz lenne úgy elmenni, hogy még egyszer ne szóljak magához. Szeretném valamiképen megmagya rázni, hogy kettőnk közül én vagyok a hibás. Csakis én! Mert amikor ráhajolt a kezemre egyszer, nekem okosnak kellett volna lenni és vidáman szemébe kacagni. Azt kellett volna. Én pedig ehelyett végigsimogattam a maga fején, valahogy mindig a kisfiamnak éreztem egy kicsit és odaöleltem a szívemre. Nevetni kellett volna, Zoltán, valami pesties zsargonban leszólni a szerelmét és akkor este kellett volna színházba mennem, de nem magával, hanem, másvalakivel. Talán haragudott volna, talán ostobának tartott volna és szívtelennek, lehet, de egy bizonyos az én szegény vérsejtjeimmel ma nem volna semmi, de semmi baj, így hát csak magamat hibáztathatom. Kettőnk közül nekem kellett volna jobban tudni, hogy a puszpángvirágot az alföldi meg a nyírségi vidéken férfihűségnek hívják. Maga nyírségi, édes Zoltán, a hűsége is puszpángvirág volt Elszállt az első gyönge széllel. S látja, mert ostoba voltam, mert azt hittem, hogy örökké fog szeretni, most meghalok. Bennem van a hibáés Más asszony régen elfelejtette volna magát és élne a mának, a tavasznak, a virágoknak vagy sétálna büszke mosollyal egy kis kocsi után az Üllői úton. Én meg makacs vagyok és nem kell a tavasz, nem kell a virág, nemkell a kiskocsi, ha nem maga jön mellettem. Pedig végül is mindez csak haszontalanság és semmi egyéb. De engem mégis mérhetetlen örömmel tölt el, hogy ez a levél odajut a kezébe, abba a kézbe, amit én valamikor olyan sokat simogattam. A szeme végigsiklik a sorokon és ez is valami, ha már magam nem érezhetem ezt a tekintetét. Azt mondják, sohasem jó, ha valaki tudja, hogy nagyon szeretik. Semmit sem tettem jól egész életemben, hát így most én nyugodtan mondhatom — ha nem is lesz ez jó magának , hogy jobban szerettem az életemnél. Úgy szerettem, hogy attól a perctől kezdve, mikor elhagyott, nem élet az életem, és úgy tűnik fel sokszor, mintha csak egy ablakon át bámulnék az emberek közé. Megnézegettem őket, nini, egy asszony, meg egy férfi, azt hiszem, szerelik egymást szegények, mert így mentünk mi ketten is valamikor. Nézegetem a kiskocsikat, a virágárus asszonyokat, a ruhákat, kalapokat, azután hazamegyek s nem jut eszembe semmi más, csak maga. Nem érdekel azon túl semmi a világon. És úgy látszik, mégis baj van. Hát úgy vegye most, édes Zoltán, mintha mégegyszer ott állnék maga mellett úgy, amint szoktam valamikor, csöndesen és mosolyogva. Odabújok a két meleg karjába, mert fázom egy kicsit és elsúgom az utolsó mondatot: «A véremet adtam magáért....» — Orvosi hir. MUDI Farbenbrum József bőr- és nemibetegségek szakorvosa rendelőjét Munkács, Fő utca 51 szám alá (katholikus templom mögött: Rosner-ház) helyezte át. Telefon 240.