Zsidó Néplap, 1924. február-június (4. évfolyam, 5-26. szám)

1924-03-28 / 13. szám

2. oldal Erkölcsrajzok. A hatosak bomlása. Ismeretes a dem. Zsidó Párt több kandi­dálnának a visszavonulása, amely már a választá­sk előtt kezdődött. Az első, Mos­­kovits Adolf bereznai nagytrafikos volt, akinek bevallása szerint nevét egyszerűen ráham­isították a nyilatkozatra, őt Sternheil Éliás szerednyei bankdirektor, dr. Schle­singer Frigyes munkácsi ügyvéd, majd Guttmann Emánuel követték. Sok zsidó választót erősen gyötörte a kíváncsiság. Találgatták: mi oka lehet ennek a Zalán-futásnak? Csak nem vesztegették meg őket a cionisták? A dem. zsidó párt bukása megadta erre a választ: a patká­nyok menekülése volt ez a sülyedő hajóról. * Rothmann Jenő megmenti a dem. zsidó pártot és elbuk­tatja a zsidó mandátumot. A zsidó dem. pártnak olyan tagjai is vol­tak, akik undorból hagyták ott a pártot, mert átért lelkiismeretük és értéktelenített morális érzésük dacára is, nem nézhették annak a néhány konjunktúra lovagnak és a minden becsület és testvéri érzésből kivet­kőzött fővezéreknek jezsuita harcmódját. Egy olyan állítólagos jobb érzésű ember volt Reisz, a zsidó demokrata párt második jelöltje, akit megpumpolás céljából avval csaltak a táborukba, hogy biztos mandátu­mot szereznek neki. Midőn dr. Reisz látta a zsidó demokraták becstelen harcmódját és aljas agitációját, — a saját bevallása szerint — egy héttel a választások előtt írásbeli lemondást küldött Rothmann Jenő III. pártelnök és a zsidó demokrata párt legfőbb megbízottjának, aki ezen lemondás­nak nyilvánosságra való hozatalát önkénye­sen megtagadta azzal, hogy dr. Reisz lemondásának nyilvános­ságra hozatala a zsidó dem.­párt feltartózhatatlan összeomlását vonná maga után. Rothmann Jenő úr, a zsidó dem. párt önmagától lett ifjú elnöke, így megmentette ugyan a zsidó dem. pártot az összeomlástól, de a párt megmentése által Podk. Rusz zsidóságát egy jogos mandá­tumtól fosztotta meg. * Az Amfid Ham­on szerkesztője, oszlatta az összes felhőket, az Amud Ha­­m­ont is és Weisz Sámuel pőrére vetkőzve TÖPn bCX áll a ruszinszkói zsidóság itélőszéke előtt. Leo. A világháború egy képe Dráma 3 felvonásban. — Irta: Ben József. IV. Harmadik felvonás. Egy osztrák-magyar lövészárokban. Ezred­parancsnoksági fedezék, telefon, telefonisták. Ezredes : (a telefonkagylót füléhez emelve) Halló, itt ezredparancsnok. Halló tábornok úr? Alázatos respektussal tábornok úr! Parancsoljon! (Kis szünet után) Kérem azonnal összehívom századparancsnokaimat és megbeszélem velük az akciót. (A tele­fonistákhoz) Kéretem az összes századpa­rancsnokokat a telefonhoz. 1. telefonista: Halló I. zászlóalj! Kérem az összes századokat. 2. telefonista: Halló II. zászlóalj! Kérem a századokat! 3. telefonista: Halló III. zászlóalj! Kérem a századokat! Valamennyien egyszerre: Halló, Halló, a századparancsnok urakat a telefonhoz! (rö­vid szünet után az ezredeshez) A század­parancsnokok a telefonnál! Ezredes: Halló, kérem az urakat azonnal, fontos haditanácsra fedezékembe átjönni. Köszönöm vége. 12. jelenet. Különböző rangú tisztek, gyűrött ruhá­ban, rengeteg kitüntetéssel, fellépnek. Fe­szesen szalutálnak. Ezredes: Itt vagytok mindannyian? Hát idefigyeljetek. A dandár parancsot adott, hogy B ... falut egy zászlóaljjal még ez éjjel megtámadjuk és feltétlenül visszafog­­­áljuk. Előbb azonban egy szakaszszal szmn­­leges támadást kellene intézni, ki vállalko­zik erre a feladatra? Rosenkranz hadnagy: (egész sor kitün­tetéssel) Ezredes úr, én! Ezredes: Ej, ej Rosenkranz, már megint te? Mi az ördög lett, hogy mindig virtus­Kevesen tudják, hogy az utolsó pillanat­ban, a választás napján midőn az Amad Hués kezdett kialudni, egy testvéröccse támadt, egy Amüd Ham­on, »Jüdische Presse” cím alatt. Ennek az . .. ízének a szerkesztője valami Weisz Sámuel nevű egyén. Nem ismerik ? Hát hiszen épen azért lépett ki a porondra, hogy megismerjék. Kissé elkésett ugyan, de nem rajta múlt, hogy nem ismerik. Weisz Sámuel egy szőllősi Balbusz, nem érezte jól magát szőllősi csendes nyugalmában. Bebérokra vágyott és lelki szemei előtt Smiel User jelent meg? Hírnév és pénz is jár ezzel a foglalkozással. — Az Amüd Hues az embert aztán még meg is égetheti, mig az Amüd Ham­on mindent kiegyenget. Weisz Sámuel tehát az Amud Ham­on szellemében egyengetni kezdett. Egy stilisztikailag és tartalmilag lehetetlen cikkben nekiszaladt a cionistáknak és tetőtől-talpig feköpte őket. De a demokraták még igy sem akarták tüdejükre ölelni és ekkor­­men culpázva* (mert W. S. műveit ember is!) vagy ma­gyarul: b­utuszi, uviszi, pusatikat veregetve visszakérözködött a cionistákhoz. Ám a cionisták — fiatalságuk dacára - nem űz­nek kisded játékokat és rá sem hederítettek. Ekkor támadt az újabb gondolata! Egy na­pon ... «ki kopog, mi kopog» ?: Weisz Sámuel Frankenberger ajtaján! E naptól kezdve, a híres agrár-zsidó plakátok Leviru­­son fogamzottak meg. Smiel User főnököt kapott és már csak a kész zsidó plakáto­kat . . sajátkezű kiosztásra. És a sok cio­­nistagyalázó plakát után megjelent az Amad Ham­on is, vagy amint szalonképesre elke­resztelte: «Jüdische Presse». Ez az Amad Ham­on és Weisz Sámuel története. A vá­lasztások lezajlottak, a márc. 16-iki győzel­mes nap felragyogott a cionistákra és el­kodni akarsz? Talán még mindig kevesled kitüntetéseidet­? (a többi tisztekhez) Ez a fiú, amióta ebben az állásban vagyunk, ál­landóan azzal nyaggat, hogy engedjek meg neki egy akciót a ... faluban. Hát nem bánom. Szívesen bízom reád a feladatot, jól tudom, hogy ügyes katona vagy, de legalább tudni szeretném az okát: mi vonz téged annyira ebbe a faluba? Rosenkranz: Ezredes úr! Ön mindig jó volt hozzám és én nem tagadhatom meg kérését. Ezredes úr! B. faluban a menny­asszonyom lakik, aki beteg anyja miatt nem menekülhetett. Ezredes úr, meg fogja érteni aggodalmamat, kérem tehát engedje meg, hogy viszontláthassam menyasszonyomat. Ezredes:­­meghatva kezet nyújt) Hát menj! Jobb kezekre nem is bizhatnám az ügyet. (A tisztekhez) Uraim a dolog el van intézve. (A tisztek tisztelgéssel elvonulnak.) Ezredes : (telefonál) Halló dandárparancs­­nokság! Kéretem a dandárparancsnok urat. Tábornok úr ? A dolog rendben van. A si­ker biztos. Halló? Igen! Ezúttal a szere­lem nemcsak győzedelmeskedik, hanem győzelmet is fog hozni! Halló ? Igen ! Egy érdekes eset, személyesen majd többet. Egészen biztos! Alázatos respektussal tá­bornok­ ül. (Függöny le.) 2. kép. Celikon káplár, Rebeka, később Ser­­geseff. 13. jelenet. Celikon káplár: (katonáihoz, akik Rebe­kát cipelik) így ni, fektessétek csak a földre. (Rebeka ébredezik és szemeit dörzsöli) Hát itt volnánk galambocskám, spionkám. A Sergeseff majd megtanít spionkodni, csak aztán ne teketóriáz, mert ha ő megvadul, úgy elbánik veled, hogy nekünk csak a véres tested marad. (Ebben a pillanatban erős fegyverropogás és ágyudörgés hal­latszik.) Sergeseff:­­rohanva jön, ijedt arccal ka­A most lezajlott A. C. ülés nyugodt le­folyása egy csapásra eloszlatta azokat a kételyeket, melyek krízisről, egyenetlenség­ről, nehézségekről beszéltek. Az elhangzott beszédek, rezolutiók nyugodt hangja és fölényes megállapításai arra engednek kö­vetkeztetni, hogy korántsem hállanak fennt azok a szimptómák, melyeket a sötéten látok, a kishitűek véltek a cionismus jelenlegi stádiumában felfedezni. Talán csak a bud­­get-viták provokáltak egy kis élénk harcot, de itt is nagy egyetértés uralkodott, aminek legeklatánsabb példája, hogy a Misrachinak a képviselője a palestinai Exekutive­ban proffesor Pick is visszavonta lemondását, holott ő éppen bizonyos budget dolgokban volt ellentétes állásponton, s amiatt is mon­dott le. Ha tehát ő most visszavonta a lemondását, akkor bizonyára a budgetkér­­dés teljes megelégedésre lett elintézve. Sokolov bevezető beszédében rámutatott a jelenlegi helyzetre, amit ő sem talál na­gyon kielégítőnek,­­de viszont pesszimiz­musra sincsen ok. Általában megállapítható, hogy a cionismus jelenleg normális meder­ben folyik és csak Amerikában van na­gyobb élénkség,­­ ami egyrészt arra ve­zethető vissza, hogy Weitzmann szuggestí­­ven­ meggyőző agitációjával jelen van, más­részt pedig a cionismus szempontjából, egészen szűz és friss talajra találtak, mely­nek megmivelése most van folyamatban. Kaplansky, az öreg Poale-cionista egye­­­nesen Erez-Jiszraelből jött Londonba és hangja volt. Semmi frázis, semmi halaszt, száraz, egyszerű tények, beszámolók, re­gisztrálások, látszik rajtuk, hogy olyan mondja el, aki levonta a konzekvenciákat és most küűnt dolgozik az Új Hazában..­tonáihoz) Az ellenség a nyakunkon, siesse­tek, pusztuljatok innen, majd utánatok jövök. (katonák el. Rebekához) Na büszke hébernő. Nem megmondtam neked, hogy Sergeseff Wasili elől nincs menekvés? Nézd az erdő sötét, csak a te halványfehér tested világít és te az enyém vagy ... Rebeka : (felugrik, menekülni akar, kiált, de a fegyverropogás és ágyúdörgés túl­­dörgi hangját) Sergeseff: Hahaha! Csak sikolts! Kiál­tásodra csak a fülemile füttyje, és a fegy­verek ropogása ad visszhangot (és beszéd közben átkapja Rebeka derekát és magasra emeli). Rebeka: (menekülni próbál) Segítség!... Istenem... Dávid... Ó Dávid... Sergeseff: (erősen fogja, majd a földre tepri) Na mérges kis vadmacskám! Mene­külni akarsz? Hát nem érzed, hogy minél jobban ellenkezel, annál jobban felcsigázod vágyaimat ? De ne teketóriázzunk! Nincs sok időm (és Rebekára veti magát). Rebeka : (viaskodik, öklöz, harap, karmol). 14. jelenet. Fegyverropogás, majd rohamléptekkel Ro­senkranz hadnagy, néhány katonája élén. Sergeseff: (észreveszi Rosenkranzot és katonáit, felugrik, revolvert ránt és célba­­veszi Rosenkranzot. Ebben a pillanatban Sergeseff háta mögött egy durranás, Ser­geseff elvágódik.) Robinsohn: (füstölgő revolverrel előlép) (Rebekához) Ha e gazember üldözései elől nem is volt módomban megvédeni, mégis elég korán jöttem, hogy vőlegényét meg­mentsem magának. Isten velük! (Gyorsan eltávozik.) Rosenkranz: Ki volt ez az orosz tiszt ? Rebeka: egy testvérünk, aki megígérte, hogy megvéd az oroszok üldözése ellen és ime megtartotta ígéretét. (Egymás karjaiba borulnak.) Függöny le. (Vége.) ZSIDÓ NÉPLAP 1924 március 28 Utóhangok az A. G. üléséhez.

Next