Zsidó Néplap, 1928. június-december (8. évfolyam, 26-52. szám)

1928-06-29 / 26. szám

Tengerparti gyógyhely felnőttek és gyermekek számára api JL y­ w rx |f§- ra, mfl /(Y A szobából egyenesen a tengerbe lehet lépni 1 H ^ (O gjw W §Kl « Jf tSb­ (v\ Csodálatos tengeri fürdő. Szubtropikus klíma Elsőosztályú konyha. RmltSb #§& wll W Urv0fi is ügyelet. Plage (strand). Havonta közös utazások. Kérjen in­­t­formációt, valamint prospektust dr. Weisz Károly orvostól Uzhorod Julius I-től külön gyermekcsoportok. 4 heti ottartózkodás költséggel együtt 1280 korona. Egészen más volt a régi időkben. A fiúk úgyszólván nem is jártak iskolában és a lá­nyok, akik iskolába tanultak, chéderbe is jártak. A chéder hatása pedig olyan nagy volt, hogy valóságos pajzsot képezett a rom­bolás ellen. A chéder azonban lassan eltűnik, vagy pedig hatása nem olyan, mint régen volt s azért más, modern és rendszeres eszközök után kell kutatni, amelyek megakadályozzák a végelgyengülést. Ilyen eszköz pedig a modern zsidó iskola. A zsidó iskola héber előadási nyelvvel az egyetlen szellemi folytatása a jó zsidó szü­lői háznak. Ebben az iskolában a gyermek megismeri az egész népet, zsidó hősöket, zsidó tudósokat, a zsidó múltat és jelent. A zsidó érzés fejlődésével a gyermek be­csüli és tiszteli zsidó voltát, büszkén száll síkra a zsidó értékeken és népe megbecsü­lésével a zsidó emberiséget is becsülni ta­nulja. Mert nemzsidó testvéreink történel­mét is becsülni és tisztelni tanulják isko­láinkban. A modern héber iskola a zsidó népélet­­elixirje. A héber iskolában a gyermeket ne­mes emberré, jó zsidóvá, hűséges és hasz­nos polgárra nevelik. Greidinger Izsák. Comb­ia Doyle és a zsidók Conan Doyle, angol író, a nagy Sher­lock Holmes megalkotója mint ismeretes meggyőződéses spirittszta és kutatásainak eredményét, valamint spiritiszta „Hiszek egy két ” ronven, a „The new Revulution és a The intel messedg“-ben fejtene ki. Ezen utóbbi művében Conan Doyle­­ pszichikai tapasztalatai alapján, egy új fi­o­­zofiát akar felépíteni, amit azonban igen kényelmben, nagyon olcsó hatásokkal foly­­tat, mely metódus sehogy sem illik egy igazi tudományos kutatóhoz. Megállapí­tásai egyenes vádak a biblia és indirekt vádak a zsidó nép ellen. Conan Doyle szerint a világháborúnak mély, rejtett értelme volt: felrázni az em­beri kedélyeket, megmutatni a népeknek milyen hamis utakon járnak... A népek rosszaságát vázolva megvetéssel ír Miklós cár autokratikus uralmáról, a belga király kongói brutalitásáról, a törökök gymkos ural­máról, a gyárak izzasztó rendszeréről, utolsó Wilhelm min­tanzmusáról és nagyon örül neki, hogy a vi­agnaborn számos tyrannus­­bai koldust csinált. Mindez igen szép és helyes, a továbbiak­ban azonban megállapitja, hogy mindezért a biblia felelős, a biblia mindezen kegyet­lenségek és szörnyűségek kulforrása. „ A bib­lia — írja— tele van gyilkosságra való bujtás­sal, féltékenységgel és bosszúra való szitás­sal. A zsoltárok is telve vannak ezzel s a zsoltáros — ellenségeit elevenen a pokolra küldi. II. Vilmos császár a zsidó történelem szellemében cselekedett. Valamennyi gya­lázatosságot s különösen a vallási harcokat a biblia inspirálja Francis s a szent Bertalanés Tuiyés Magdeburg, Kromwel és Drogheda a monsteri annabaptisták és a jutái mormonok­­gyilkos impulzusaikat ezen, szentségtelen forrásból mentették.“ Ezek Conan Doyie szavai és mindezt a bibliából veszi, amely azt mondja, hogy «szemet szemért». Conan Doyie nem gondol arra, hogy a bib­lia győzelmi dalai nem parancsokat tartal­maznak, hanem történelmi tényeket mesélnek el, amilyeneket minden népnél találunk. Sze­met huny azokra a nagy emberi ideálokra amelyek a bibliában láttak napvilágot. Elfe­lejti, hogy a «feleberáti szeretet» is a bib­liából fakadt ki. Elfelejti, hogy Jézus maga is azt prédikálta, hogy „adjátok el ingeiteket és vegyetek rajta kardokat“ és, hogy így szólt: „Nem a békét, hanem a háborút jöt­tem hirdetni nektek“ ezzel szemben az örök békét a bibliai Jesajahu hirdette. Serlock Holmes atyamestere sok mindent elfelejtett. Elfelejtette azt is, hogy az említett kegyetlenésgeket nem a bibliai népe, hanem az újtestamentum népei követték el, akik egyik kezükben a karddal, másik kezükben az uj testamentummal 1928 év óta hirdetik a «megváltó» tant. Az új testamentum nevében máglyára vetettek zsidókat. És mik voltak a keresztes hadjáratok ? És a népek háború­jáért nem épen a biblia népe szenved a legtöbbet? Conan Doyle következésképen a biblia elvetését és az uj testamentum egyeduralmát követei. Az uj testamentum egyes részei sem tetszenek ugyan neki, ezekre vonat­­kozólag azonban kíméletlen kicenzúrázást ajánl. Lapunk terjedelmét messze túlhaladnia Conan Doyle új filizófiájának ismertetése, de a köz­öltekből is látható hogy Conan Doyle ezen felfedezésével a legsúlyosabban kom­promittálta magát és akik tartottak róla valamit, ezek után teljesen kiábrándultak belőle: a spiritiszta seancok alighanem fátyolt borítottak az agyára. Esküvő után A jeruzsálem­i régi írsáy életéből írta : Thou Helena Hanna. Borús reggel terült el a városra s ködös levegővel telítette meg a pinceszobát. A fiatal Joya férje karjaiban ébredt fel s még bezárt szemmel boldogan mosolygott. Hét napja és hét éjszaka Joya mosolygós álomvilágot él. Esküvője ünnepének álmát éli át, melyben ő, a kis Joya, drága ruhák­ban férje oldalán ül s boldogan mostyogva fogadja az ünnepélyesen kiöltözött vendégek hódolatát. Még csak négy hete, hogy nénije közölte vele, a tizenötéves árvaleánnyal, hogy Jizchak a két­gyermekes özvegy utcai árus lesz a férje. Hogy sírt akkor s tiltakozott, majd merő dacból el is szökött— Azután a következő szombaton, midőn ismét a nénihez ment hova is mehetne különben?— kinyitottak egy szekrényt s kivettek belőle egy ezüst csipkével kivert nehéz fehér damaszt ruhát és az ezüst, virágokkal díszített fejdiszt s így szóltak hozzá: „Ez a menyasszonyi ruhád!“ Hogyan is állhatott volna ellent ezen királyi ruházat csaljának, melyet bucharai anyja, nagyanyja és ükanyja egyetlen egyetlen örökségként reá­hagyott? Ellenállása meg­tört, a szoba megtett idegen emberekkel s megünnepelték eljegyzése! Jizchak az özvegy bucnarai utcai árussal. És­ elérkezett az esküvő napja. Asszonyi kezek nyúltak a kicsi piszkos foga után, megfürösztették megfésülték és peolajosnottak éjfekete ha­ját, tiszta fehér lenbe öltöztették, majd rá­adták a ragyogó fehér damaszruhát és megkoronáztak a pompás fejdísszel. Midőn tükröt adtak a kezébe, hogy megnézze magát, meglepetésében és saját, ragyogó képe feletti boldog ijedelmében felkiáltott. De a csodák még szaporodtak Jizchak egy karmazsinizmű bársony köpenybe és egy fehér selyem, aranysujtásos ingben lé­pett eléje, akárcsak a mesebeli király. Aztán a király megfogta kezénél a kis králynőt s felvezette a magasabban álló trónusra. Hat teljes napig ült Joya királynő az ő királya oldalán, nevető szemmel nézte az esküvőn körtáncait, a lakodalmi zajt s végtelen boldogságában és boldogan nevetgélt. Hét teljes éjszakán feküdt Joya királynő a király karjaiban, a fehér, sírásos menyegzői ágyban és nevetett, nevetett, amíg az álom rá nem lehelte boldog mosolyát cseresznye­piros ajkaira. Hét nap és hét éjszaka nevetett Joya s most a nyolcadik nap reggelén is mosollyal az ajkam ébredt fel. Boldog zsihadtságban fekszik s várja, hogy miként az elmúlt hét napokon, most is nénije nyújtsa nekik a meleg, üdítő reg­geli italt, ámde senki sem jelentkezik. Férje, aki Joya mellett fekszik, végre felébredt s zavartan kérdezi: „Meg nem keltél fal? Éhes vagyok!“ Joya kérdően tekint férjére, majd megértve a helyzetet, leszáll az ágy­ról s keresgélni kezd: „Nincsen kenyér!“ »Nincs kenyér?» — kérdezi a férje, akkor hát ki kell mennem az utcára, utánanézni hogy keressek valamit. Főzz teát­! Joya megfőzi a teát, amit egy régi doboz­ban talált s férje hangosan szürcsölve meg­issza, majd egy szögről leemel egy régi, pecsétes kabátot, magára ölti és eltávozik. Joya utánanéz,­ öreg s csiszolatlannak látszik. Azután eszébe jut, hogy még ingben van. A széken még ott fekszik a csillogó eskü­vői ruha, becézően végig simít a csilogó kelmén, a szék támlájának támaszkodik s ma­ga elé tekint. A mosoly elhal az ajkain. Kis idő mú­va összeszedi magát, a szoba sarkába megy, ahol ládikója áll, kiemel belőle egy szürke kartonruhát, melyet a nénije varrt számára, magára ölti s a szoba egyik sar­kába ül s gondolkozik. H­itelen nyílik az ajtó s belép rajta az özvegy fia s egy férfi. Egyenesen az ágy­hoz lépnek, Joya illatos nászágyához, leeme­lik a párnákat, s szétszedik a rézrudakat. — Mit csinálnak? — kérdé Joya ijedten. — Vissza kell vinnem az ágyat a köl­csönzőhöz, — mondotta a kamasz kárör­­vendező mosolylyal a fiatal asszonykához­­aki alig idősebb nála. Joya hosszú pillan­tást vetett az ágy s a fehér párnák után és félelem szállta meg lelkét. Fogalma sincsen mit kezdjen egyedül a homályos szobában, kimegy tehát az ud­varra és körülnéz. Az piszkos s rossz-szagu udvar köröskörül bedőlt ajtók s törött ablakok, melyek meggyi kiabálás­­rikácsolás, gyermeklárma s szitkozódás hal, látszik (Folyt, és vége köv.) Hazug rágalmakat gyárt a Határszéli Újság Csak­onkan szoktunk foglalkozni a H. U. zsidófaió cikkeivel, nem is igen szoktuk el­olvasni azokat, mert ha nem is hiszünk a keresztényi tanokban, de néha szívesen vall­juk egyik-másikat, különösen, ha eredete a zsidó tanban gyökerezik. Egy ilyen tan sze­rint pedig a királynak meg kell adni, ami a királyé és a zsidófaló antiszemitának pedig hagyni kell a zsidófalást, mert ők a mai korok modern kanibáljai, akik abban kü­lönböznek afrikai, elvtársaiktól, hogy már némileg civilizáltabbak s csak kóser zsidó 3.

Next