Zsidó Néplap, 1936. július-december (16. évfolyam, 27-51. szám)

1936-07-03 / 27. szám

ítélik. A tárgyaláson a hamis ta­nuk egész légióját vonultatták fel, akikkel azt akarták bizonyítani, hogy a zsidók provokálták a pog­romot. Jellemző Szumanszky Vac­lav ,védőügyvéd beszéde, aki töb­bek­ közöt azt mondta: „Przytik­ Lengyelország szégye­ne és­­gyalázata. A cári Oroszor­szágban­­250 pogromper volt, de egyetlen alkalommal sem ültették a zsidó pogromáldozatokat a vád­lottak padjára. Az orosz kultúra legjobbjai állottak ki a zsidók vé­delmében. A védő ezután visszautasítja azt a tételt, mely szerint a zsidók pro­vokálták a przytiki zavargásokat. Nem a zsidók, hanem a parasztok támadták meg a karhatalmat. A­­mit a zsidók tettek, kényszerű ön­védelem volt. Védencem, Lesco — mondotta az ügyvéd — csak a le­vegőbe lőtt és lehetetlen, hogy ez a golyó sebezte volna halálra Wi­­eszniak parasztot. A büntető tör­vénykönyv különben is megengedi szükség esetén a fegyveres véde­kezést. Lesco elítélése Justicmord volna. De mindez nem használt, a len­gyel gyilkosok nagy részét felmen­tették. Tizenhat parasztot 6—6 hó­napi börtönre ítélték, míg tizen­hármat ugyancsak felmentették. A zsidó fővádlottat, Salom Lescot, akit egy lengyel paraszt meggyil­kolásával vádoltak, nyolc évi bör­tönre ítélték, míg másik két zsidót akiket lövöldözni láttak, 5, illetve hat évi börtönre. Nyolc zsidót 6— 10 hónapig terjedő börtönbüntetés­sel sújtottak, míg hármat felmen­tettek. Az ítélet óriási megdöbbenést váltott ki a zsidóság és a haladó lengyel közvélemény körében. Lengyelország zsidósága böjtöt és általános sztrájkot proklamált az igazságtalan ítélet elleni tilta­kozásul. A palesztinai kormányzat még mindig nem verte le az alig 200 főt számláló arab felkelőt Jeruzsálem. A helyzet, az arab zavargások tizedik hetében sem változott, az arabok zavartalanul folytatják terroraktusaikat a zsidó lakosság és az ország rendje ellen. Ami nem is csoda, mert annak el­lenére, hogy a kormányzat immár 9 zászlóaljat, mintegy 11.000 főnyi katonaságot koncentrált Paleszti­nában és több ízben statáriumot hirdetett ki és halálbüntetésekkel fenyegetőzött, eddig még egyetlen arab felkelőt nem végeztek ki, de még csak eljárást sem indítottak senki ellen. Hogy mennyire nem komoly a főkormányzó fenyege­­tődzései, mi sem biznoyítja job­ban, mint egyik legutóbbi rádióbe­szédében tett bejelentése, amin az egész zsidó sisuv, a helyzet ko­molysága ellenére, sokat mutat. A derék főkormányzó ugyanis az el­múlt napokban rádióban bejelen­tette, hogy a jövőben gázzal fog­nak lőni a felkelőkre, de ezek a gázak — tette hoz­zá a főkormányzó — egyálta­lában nem veszélyesek. A zsidó sisav csak azon cso­dálkozik, hogy a főkormányzó nem jelentette be egyúttal, hogy amennyiben valamelyik drága arab gyilkos urnák mégis valami baja történne, úgy állami költségen sza­natóriumba fogják küldeni és er­kölcsi kártérítést is kap... 60 arab 7 órán át ellentáll katonai, tankok és repülő­osztagoknak. A sorozatos összeütközések az arabok és az angol karhatalom kö­zött, igazolja, hogy szó sincsen szervezett, tömeges arab felkelés­ről, hanem közönséges bandahar­cokról, miket egy-két 50—60 tag­ból álló arab banda provokál. Ezt igazolja az alábbi hivatalos je­lentés is, melyet a Pah­or jún. 22- iki kommünikéje is közöl: Tulka­rem mellett az elmúlt napokban 60 felfegyverezett arab megtáma­dott egy autókaravánt. A katonai kíséret viszonozta a tüzelést, azon­nal a helyszínen termett nagyobb katonai erősítés tankokkal, azon­kívül 4 repülőgép gépfegyvertűz alá vette a támadókat. A harc d. e. 11 órától teljes 7 órán keresztül tartott, mikor is az arabok az est leple alatt visszavonultak a he­gyek közzé. A harcban 2 angol ka­tona elesett, 11 megsebesült. A re­pülőgépek közül 3 az arab golyók­tól eltalálva, kénytelenek voltak visszatérni a repülőtérre. Az arab halottak számát negyvenre becsü­lik. Egy másik jelentés arról szá­mol be, hogy két zászlóalj, mint­egy 1200 skót katona összeütkö­zött egy 70 tagból álló arab bandá­­val, melynek azonban sikerült szétszéledni. Mint látjuk a táma­dó arab bandák olyan gyengék számban, hogy egy század katoná­val és két gépfegyverrel szét lehet­ne őket morzsolni. Ő a palesztinai katonaság ugy látszik inkább amo­lyan menőver félét játszik, de esze­ ágában sincsen véget vetni az arabok garázdálkodásának... 60.000 nemes Budába, azaz Palesztinába tart... Az elmúlt héten egy Reuter-je­­lentés azt a hírt röpítette világgá, hogy 60.000 transjordániai beduin ultimátumot küldött a palesztinai kormánynak, hogy amennyiben nem teljesíti a palesztinai arabok követelését, úgy fegyveresen átkel­n­ek a Jordánon és felkoncolják a zsidókat. Aki ismeri a transjordá­niai viszonyokat, az ottani bedui­nok nagy nyomorát, akik már nem egyszer követelték Transjor­­dánia megnyitását a zsidó beván­dorlás számára, hogy ők is ke­nyérhez jussanak, mindjárt tisz­tában lehet vele, hogy ostoba ka­csáról van szó. Mert ha ilyen ve­szély fenyegetne, a kormány nem utasította volna vissza a zsidók követelését a zsidó légió felállítá­sára. Hiszen egy ismert angol ka­tonai szakértő szerint is Paleszti­nában napok alatt mozgósítani le­hetne 100.000 hadviselt zsidó ka­tonát. De a forrás ismert. Aligha­nem maga a palesztinai kormány­zat terjeszti ezeket a híreket, hogy oka legyen mégis a zsidó beván­dorlás betiltására, vagy legalább is felfüggesztésére. Nem fogunk cso­dálkozni, ha már legközelebb az angol Alsóházban elhangzott be­szédek és a gyarmatügyi miniszter határozott ígérete ellenére, felfüg­gesztik a zsidó bevándorlást — ha egyelőre csak a királyi vizsgáló bizottság döntéséig is. Újabb két zsidó halott és több súlyos sebesült. A Pah­or jún. 25-iki jelentése szerint arabok rálőttek egy autó­buszra, mely Haifából a Safed felé tartott. Abuhám Mízráchi egy 33 éves szafedi cipész­­több golyótól találva rögtön meghalt, 3 zsidó pe­dig megsebesült. Mizráchi felesé­get és 6 árva gyermeket hagyott hátra. Ugyancsak Ataratban is ha­lálosan megsérült egy Goolovitzky G­haim nevű 40 éves földmives, aki feleségét, egy gyermeket és öreg szüleit hagyta hátra. A kolóniát megtámadták az arabok, a zsidó védők és a rendőrség ugyan visz­­szaverte a támadókat, de az egyik golyó megölte Golovitzkyt, aki a telep egyik megalapítója volt és 15 év óta élt az országban. További terroraktusok Egy JeHachnak öltözött arab felszállt egy zsidó autóbuszra és elhelyezett egy zsákbatekert csom­a­got az autóbusz egyik ülése alá, majd leszállt a buszról. Az egyik zsidó utasnak gyanús volt a cso­mag, előbb leöntötte vízzel, majd megtekintette és gyanúja alapos­nak bizonyult. A zsákban egy duplabomba volt, melynek kanóca már égett is. Az óvatos zsidó így egy újabb borzalmas katasztrófát akadályozott meg. Jún. 22-én a Je­ruzsálem melletti Roméma negyed­ben egy Rabinovitz nevű soffőr la­kásába az ablakon éjjel egy bom­,­bát dobtak, mely a hálószobába esett, ahol a házaspár 5 éves gyer­mekükkel együtt aludt. A bomba közvetlenül az ágy mellett robbant fel, de szerencsés véletlen folytán Rabinovitz csupán könnyebben megsérült, míg felesége és gyerme­kük teljesen sértetlenek maradtak. Pedig a robbanás ereje olyan volt, hogy a szomszédos két szoba rom­­badőlt és egy külső fal is beom­lott. Petach Tikvah mellett, egyik narancsosban megjelent egy arab és vizet kért. M­időn Josef Rein­hardt átnyújtotta neki a bögre vi­zet, az arab egymásnátn négy re­volverlövést adott le rá, melyek szerencsére nem találtak. Az arab­nak sikerült elmenekülni. Ez már a második hasonló eset. Csak cso­dálkozunk, hogy a zsidó kolonis­­ták olyan elővigyázatlanok és olyan hiszékenyek! Ilyenkor az arabot meg kell előbb motozni és ha nem találnak nála fegyvert, úgy lehet neki vizet adni, ha pedig fegyver van nála, úgy tüzet kell neki adni. A görögök is? A Pah­or jelentése szerint a betle­hem­i görög kolostorban megejtett kutatás alkalmával két fegyvert, robbanóanyagot, 500 fegyvergo­lyót és kül­önböző bombaalkatré­szeket találtak. A kolostor főnökét letartóztatták, elpusztítottak többek között: 90.456 fát és pedig 30.652 cipruszt, 30.232 szőlőt, 10.000 citruszfát, 5.124 mandula- és más gyümölcs­fát, 12.095 fát főképpen narancs­fát összevagdostak. Ezenkívül elpusztítottak 9791 dinam ter­ményt. A zsidó soffőrök hőstettei A távirati irodák és az angol sajtó jelentései a palesztinai zsidó soffőrök sorozatos hőstetteiről számolnak be. Különösen kieme­lik azoknak bátorságát, akik csa­patokat és muníciót szállítottak Tulkarembe. Egy Jeruzsálem nevű zsidó soffőr, mialatt az arabok lö­völdöztek és megsebesítettek egy angol katonát, kitépte a sebesült kezéből a fegyvert és egyedül vé­dekezett a támadókkal szemben. Jizchak Rabinovitz golyózáporon keresztül vitt muníciót Tulkarem­be az angol katonáknak. A sara­­fendi angol parancsnok gratulált a zsidó soffőröknek hősiességük­ért. A hatóságok más alkalommal is elismerésüket fejezték ki a zsi­dó soffőrök teljesítményeiért. Egyetemi tanárok védelmi szolgálatra jelentkeznek. Dr. Fritz Bodenheimer, a jeru­­zsálemi héber egyetem vegytani docense, Ussischkin sógora őrszol­gálatra jelentkezett a zsidó önvé­delmi szervezetnél és kérésére Galileába osztották be. Dr. Rei­fenberg, az egyetem másik docen­se már hetek óta teljesít őrszolgá­latot. Az A. C. éleshangú tilta­kozása. Jeruzsálem, június 29. A cionis­ta Actions Comité Palesztinában tartózkodó tagjai rendkívüli érte­kezletre ültek össze Jeruzsálem­ben Ussischkin elnöklete alatt. Ussischkin megnyitó beszédében kegyelettel emlékezett meg a leg­utóbbi zavargások zsidó és angol áldozatairól, majd Szokolovról be­szélt. Bejelentette továbbá, hogy augusztusra hívják össze az A. C. ülését, amelyet Európában fognak megtartani. Shertok élesen támadta a kormányt. Az A. C. ülésén M. Shertok tar­tott részletes beszámolót a jeru­­zsálemi és londoni exekutive munkájáról és az általános politi­kai helyzetről. Élesen támadta a kormány erőtlen és ingadozó ma­gatartását az arab sztrájk­mozga­lommal és terroristákkal szemben. Az netes arab terror menete végül rámutatott azokra a politik A Pakcor jelentése szerint a za­kai veszedelmekre, amelyek a csa­­vargások kezdete óta az araboknista mát fenyegetik. Egy svájczi hitlerista megtér és elégtételt ad a megrágalmazott zsidóságnak Basel. Három évvel ezelőtt folyt le a világ nagy érdeklődése mel­lett a baseli bíróság előtt a „Cion bölcseinek jegyzőkönyve“ fele per. Ezzel kapcsolatban annak idején cikk jelent meg a Baselben megje­lenő „Eiserner Besen“-ben, a nem­zeti front orgánumában, amelyben dr. Zander, az akkori szerkesztő azt írta, hogy a jegyzőkönyvek an­nak dacára valódiak, hogy a bíró­ság nem állapította meg. A baseli hitközség elnöke, valamint a sváj­ci cionista szervezet elnöke és dr Ehrenpreis stockholmi főrabbi pert indítottak a lap ellen, illető­leg annak akkori szerkesztője el­len, ki a stockholmi főrabbiról pláne azt állította, hogy elismerte egy beszédben a valódiságot. A napokban tartották volna meg a tárgyalást ebben az ügyben a baseli büntető törvényszék előtt, de mielőtt még a tárgyalás meg­kezdődött volna, megegyezés jött létre a felek között. Dr. Zander nyilatkozatot adott, amelyben visszavonja dr. Ehren­preis ellen írt megállapításait és kijelentette, hogy sohasem gon­dolta azt, mintha a felpereseknek bármilyen részük is volna a jegy­zőkönyvekben lefektetett „világ­­hódítási“ tervekben. Elismerte azt is, hogy az 1897-ben tartott bá­zeli cionista kongresszusnak sem­mi köze nincsen a Cion bölcseinek jegyzőkönyvéhez. Azonkívül bele­egyezett abba, hogy a lefoglalt 800 példányt megsemmisítsék. Dr. Zander vállalta az összes bírósági költségek megtérítését. Erre fel a felperesek visszavonták a pert.

Next