Zsidó Néplap, 1937. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)

1937-07-02 / 27. szám

Fogat-fogért, szemet-szemért! Jeruzsálem. E napok­ban bejött egy arab Prigoda József óvárosbe­li 55 éves zsidó üzletébe és revol­vert rántva rálőtt Prigodára és sú­lyosan megsebesítette. Az arab el­menekült. Másnap a Ben-Jehuda-utcában ismeretlen tettesek rálőttek két ■arabra, akik közül az egyik súlyo­san, a másik könnyebben megse­besült. A sebesült arab — a rend­őrségi jelentés szerint — állítólag kijelentette, hogy a merénylők zsi­dók voltak. A rendőrség letartóztatott egy Katz Mose nevű zsidót, akiben az arab hosszasabb gondolkodás után állítólag felismerte volna a tettest. Katz azonban kijelentette, hogy tud alibit bizonyítani és ezért 50 font kaució ellenében szabadon bo­csátották. A kat­h. egyház kiátkozza Hitlert Páris. A Matin jelentése szerint a rendkívüli egyházi ügyek kong­regációjának tanácskozásán felvet­­tették a kérdést, hogy Hitlert, a harmadik birodalom vezérét, a ka­­tholicizmus üldözőjét kiközösítsék a róm.-kath. egyház kebeléből. A tanácskozásán nem ejtették ki Hitler nevét, hanem csak burkol­tan arról beszéltek, hogy kiközö­sítik annak az országnak legmaga­sabb vezető férfiúját, aki nem át­allja üldözni a katholikus egyház híveit és papjait. Római körökben attól tartanak, hogy a Vatikán lépése súlyos in­cidensekre fog okot adni Berlin­ben és ezért kísérletet tesznek, hogy megakadályozzák Hitler kiát­­kozását. Szibériába száműzték. Biro-Bidzsán zsidó építőjét Moszkva. Zs. T. I. Ábrahám Me­rezhint, a Jevsekcija (Zsidó kom­munista párt) alapítóját és vezé­rét, akit később a biró-bidzsáni zsi­dó telepítés vezetésével bíztak meg, amiért ,,a zsidó telepítés atyjának“ is elnevezték, e napok­ban Szibériába száműzték. Merez­­hint ugyancsak trockijista tényke­déssel vádolják. Merezzhin mint ismeretes az orosz­­országi kommunista front veze­tője volt és a nemzeti kisebbségek népbiztosa. Valamennyi orosz zsi­dó telepítési akciónak ő volt a kez­deményezője, amiért számos zsidó kolóniát elneveztek utána. Most őt is utolérte a végzete. Letartóztatták, mert meg akarta hamisítani a nagymamájét Prága. Az itteni rendőrség letar­tóztatta dr­agon Pribram német­országi illetőségű orvost, mert a prágai kath. egyházközség hamisí­tott bélyegzőjével hamisított ke­resztlevelet állított ki magának. Pribram dr., aki a római katholi­kus vallásban született és akit a prágai Szűz Mária templomban ke­reszteltek meg, nem tudta Német­országban hiánytalanul igazolni ár­ja származását. Egyik ellensége besúgta a ha­tóságoknak, hogy anyai nagy­anyja zsidó származású volt. Miután a hatóságok nehézségeket gördítettek orvosi gyakorlatának folytatása elé. Pribram dr Prágába jött, hamis pecsétet csináltatott és mindenképpen azon volt, hogy származásának „foltját“ eltüntesse. Letartóztatása után sírva val­lotta be indító okait a prágai rendőrségen, amely kihallgatása után az ügyész­ség pankráci fogházába szállította Pribram dr-t, aki közokirathamisí­­tás kísérlete miatt kerül a bíróság elé. A Palesztinai kormány hamis jelentést küldött a Nép­szövetségnek az arab terrorról Jeruzsálem. A héber sajtó éles támadást intézett a palesztinai an­gol kormányzat ellen, amiért ez a Népszövetségnek küldött évi jelen­tésében a legutóbbi arab zavargá­sokról és terrorról, mentegeti az arabokat és a zavargásokat telje­sen arabbarát színezetben tünteti fel. Az újságok felháborodással mutatnak rá, hogy a kormányzat egész sereg brutális arab terrorak­­tust elhallgatott, vagy pedig a té­nyeket az arabok javára meghami­sítva adták vissza. így pld., elhall­gatja teljesen a két zsidó ápolónő­­vér meggyilkolását, valamint az is­kolás gyermekek ellen elkövetett borzalmas bombamerényletet. A baloldali sajtó különösen azt veszi rossz néven a kormánytól, hogy egyáltalában nem emlékezett meg: a zsidó jisuv bátor, önfegyel­mezettségéről és önuralmáról a „Havlagáról“, amit az arab terror alkalmával kimutatott. A palesztinai kormány tehát így honorálta a „havlagázók“ bátorsá­gát. Amit mi előre láttunk. Bezzeg, ha a zsidó jisuv „havlaga“ helyett visszaütött volna, mint ahogy azt most teszi, az angol kormány je­lentése is másképpen esett volna ki! Dehát „pacifistáink“ a havla­­gát ajánlották a jisuvnak, ami sze­rintük az angol közvéleményt a zsidók javára fogja billenteni. Nos, most megkapták a megérde­melt választ! Nahum Sokolov: Herzl váratlanul jelent meg a je­lenkor zsidó történelmének szín­padán. Az ismeretlenségből jött elő és dacára annak, hogy teljesen távol állott a zsidóságtól, ő kellett legyen az, aki a zsidó népet léte­zésének tudatára ébresztette. A „Judenstaat“ munkája annyira meg­dö­bbentően igaz volt, hogy kor­társai, akik ugyanazon intellektuá­lis fokon állottak, nem tudták meg­érteni. Legjobb barátai gúnyt űz­az asszimiláció nagyhangú prédi­­kátorjai és a beképzelt rabbik hi­deg közömbössége ellen fel tudja venni a harcot. Az antiszemita mozgalom veszélyeit ő látta meg legelőször, a közvélemény változá­sát a világban jobban ismerte, mint bárki. Modern próféta volt. Látta a jótékonysági akciók tehetetlen­ségét és érezte a hazátlanság bor­zalmait, mert a politikának elmé­lyült­ filozófusa volt. Kortársai ké­ Herzl Tivadar tek belőle, sőt néhányan odáig ve­temedtek, hogy a keresztény-szo­­cialista párt antiszemita propagan­dájának és a bécsi hatóságok sika­­nériájának dobták oda a fiatal cio­nista mozgalmat. Lueger, a növek­vő hatalmú bécsi polgármester, aki Hitler és sok más jelenkori „állam­férfiú“ elődjének tekinthető, kap­va kapott a kedvező alkalmon és ahogy csak módját tehette, kelle­metlenkedett Herzlnek. Mások, a „felvilágosodottak“ közül (akiket Herzl ironikusan „Mauschel“-ek­­nek nevezett el) annyira hivak voltak és annyira vonzották őket a teuton szokások, hogy minden elmélyült gondolkodás nélkül sza­badgondolkodóknak nevezték ma­gukat, tudatosan szöktek meg a zsidó tradíciók emléke elől és imádták a radikalizmust. Közülük néhány a szocialista pártiba lépett be. A többiek viszont maguk is an­tiszemitává váltak. Még csak meg­hallgatni sem voltak hajlandók olyan elmosódott lelkesedést és visszamaradt butaságot, mint ami­lyen Herzl cionizmusa az ő sze­mükben volt. A zsidó történelem távolállónak, üresnek és érthetet­lennek tűnt nekik. Szerencsére Herelben meg­volt az erő, a meg­győződés és a lelki tisztaság, amely szükséges volt ahhoz, hogy­­ött az egyetlen volt, aki éles el­méjét szerencsétlen népe szolgála­tába állította. És bár a cionista gondolatnak már évszázadok óta voltak előfutárjai, mert a gondolat olyan régi, mint maga a zsidó tör­ténelem, neki volt meg az a külö­nös meglátása, ami úgy tört a vi­lágosság felé, mint a sötét erdő mélyén az élni akaró cserje, ■— amit politikai cionizmusnak nevez­nek. Előrelátása prófétai volt és ma­gatartása hősies. Egyetlen célja volt: a cionizmus. Cionizmus min­den körülmények között. Mindegy volt neki, hogy melyik pártfogó nemzet helyezi vissza a zsidókat az országba és melyik teszi Palesz­tinát az emberi igazságosság és a zsidó újjászületés központjává. Csak egy ilyen nagystílű ember alapíthatta meg a cionista világ­­szervezetet, hogy olyan hatalmas, olyan elterjedt és olyan megingat­hatatlan legyen, mint napjainkban. Ezt a szervezetet Herzl egyénisé­gének géniusza lengi át, aki jelen van közöttünk akkor is, ha már nem él. Mert Herzl nem halt meg, pró­féciája megvalósulásának világánál Herzl Tivadar a modern cioniz­mus megalapítója ma inkább él, mint valaha.

Next