Bervai Figyelő, 1967 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1967-01-01 / 1. szám

p . Az első munkahét az új esz­tendőből. Ki-ki a maga poszt­ján új elhatározásokkal fogott munkához, hogy az eredményes 1966-os gazdasági év után még eredményesebb 1967-et kezd­jünk. Gyárunk különböző fog­lalkozású dolgozóinak tettük fel a kérdést, nyilatkozzanak, ki milyen tervekkel indul, ki mit kíván az új évben? A FŐKÖNYVELŐ Energikus férfi dolgozik az róasztal mel­let, előtte i­n­­ok, az új év lső „termékei’ Győrfi Ferenc öt telefon kö­­ött nyilatkozik. — Hogy mit árok az új esz­­endőtől? Pontosan fogalmaz: — Vállalatunk dolgozói is­merkedjenek meg, tegyék ma­gukévá a gazdasági reform gondolatát. Tanuljunk meg ész­szerűen gazdálkodni, hogy a mechanizmus reformra szabta feladatok ne okozzanak meg­lepetést a termelésben. Azt kí­vánom, hogy a vállalat gaz­dálkodása erős legyen, hogy ezen keresztül minden dolgo­zónk érezze munkája eredmé­nyét, ehhez azonban mindnyá­junk közös összefogására van szükség. 1967-es rögzített tervszámain­kat ütemesen, a megengedett költségekkel hajtsuk végre, er­re minden alapot megadunk. Vállalatunk dolgozóitól­­ ezek­hez­­ a feladatokhoz várjuk a segítséget. — Személyes kívánsága? — Szívügyem a futball, a bervai csapat nyerje meg a megyei bajnokságot. A* IPARI TANULÓ A hosszú munkapadok mellett gyors : szemben reszel­tek az ipari ta­nulók. Az egyik munkahelynél­­ megállunk. Sí­­r mára fésült, hosszú, szőke­­ hajú lány. A frizura: Marina Vlady vagy Doris Day? Nevet: Juhász Má­ria. — Első éves szerszámkészítő ipari tanuló vagyok. Jó bizo­nyítványt várok az új évtől. — És önmagától? ... — Hogy később elvégezhes­sem a gépipari technikumot.­­ A vizsgadarab, a párhuzam­szorító, fémesen csillan a re­szelő alatt. Még hozzáfűzi: — Az idei táncdalfesztivál leg­alább olyan klassz legyen, mint a tavalyi! A MARÓN A VM—21 tí­­pusú gépmonst­­um előtt eltör­pül az ember. Dobogóra lép a terelője, Jan­­­ovics József, aki egyben bri­­gádvezető is a szerszámüzem­­ben. — no egeszséget, jó munkát és jó pénzt! A békességhez ez is­ hozzátartozik az új eszten­dőben — mondta derűsen a marós. — Mit ért a jó munka alatt? — Ne legyen az anyag sala­kos, selejt. — A brigád célkitűzése? — Névadónk, április 4-e tiszteletére másodszorra is nyerjük el a szocialista bri­gád címet. Ráhajtunk, tudja, hogy aztán ne legyen gondunk arra, hogy mit is írjunk be a brigádnaplóba. A FŐMŰVEZETŐ Ritkán lehet őt az irodában alálni, mindig az üzemben, épek és a dol­gozók között­an elfoglalva. Mogyoró Gyula most a távol le­ri üzemvezetőt hlyettesíti, fo­gadja a selejtanalitikust. Ki­mutatást ír alá: — A 35-ös üzem selejtszázaléka az ipar­­ágilag engedélyezett 1 százalék helyett 0,75 százalék alatt van — A múlt évben mindössze négy dolgozómnak kellett se­­lejtet kártérítenie. Hangjából érces melegség árad: — Mit várhat a gazdaságve­zető attól az üzemtől, amely nyolc-kilenc éve teljesíti a ter­vét? Dolgozzunk olcsóbban, jobban, termeljünk még gaz­daságosabban. Azt kívánom, hogy a tervteljesítés miatt eb­­b­en az évben se legyen okuk a felsőbb vezetőknek a szemé­lyes zaklatásra. — Más egyéni óhaja? — Lottózom.. — de ezt be ne írja!... a <­íir«i­ K (s Magas, barna asszony. Ko­­rózs Imréné törzsgárdatag, a 31-es üzem Pe­tőfi munkabri­­gád­jában dol­gozik. — Szeretném, ha a brigád munkájával eb­ben az évben sem lenne sem­mi baj. — A keresete? — Nem panaszkodom: 1400— 1500 forint havonta. A készülékben új munkada­rabot cserél. HVK—7-es hen­gert fúr. — Kívánsága? — Ebben az évben szovjet űrhajók érjék el elsőnek a Hold felszínét és a Vili. osz­tályos fiamat vegyék fel a me­zőgazdasági technikumba. A FUTBALLISTA Vinczepap Ferenc a tink­­szem­meójában dolgozik. Vég­­iivételező. Két éve a Bervai Vasas labdarú­gó-kapitánya. A futballcsapat múlt évi helye­zése miatt sza­badkozik a nyilatkozattól, de aztán rááll. — Bár tudom, nem én kívá­nom először, mégis én is­­ azt szeretném, hogy a Berva baj­nokságot nyerjen. — A biztosíték? — Erősítünk, bár új neveket még nem tudok sorolni. — Tervei az új évre? — Lemondok a labdarúgás­ról. —Ilyen lesújtó hírt ebben az évben még nem közöltek velünk! — Eddig három helyett heti öt edzés van beütemezve. Csa­ládi körülmények akadályoz­nak. Újszülöttet várunk ... — Gratulálunk! Engedje meg, hogy azt kívánhassuk legalább addig futballozzál még a bervai színekben, míg az „utánpótlás” felcseperedik trónörökösnek... A TAKARÍTÓNŐ I 1 Törékeny I­zőke asszony özvegy Bajzáth Józsefné. A műszaki főosz­­ályon takarít A. kérdésre megáll a kezé­ben a seprű: — Az első ki­ Ta­l ánságom, hogy a fizetésem, mert 950 forintot kapok. A­ második meg az, hogy ne legyek olyan sokat beteg, mint tavaly, az orvosok pedig lássák be, nem­csak az lehet beteg, aki lázas. Harmadiknak azt kívánom, hogy bennünket, takarítókat lássanak el bővebben takarító­­eszközökkel, hogy ne otthonról kelljen felmosórongyot behozni a gyárba ... — Célkitűzései? — Hogy nyugodtan nevel­hessem kisfiamat! Jó lenne már egyszer azt is hallani a rádió­ból, hogy Vietnamban nem bombáznak többé. A háború borzasztó! Emberek, tervek, kívánságok. Gazdaságvezető és gépmunkás, ipari tanuló vagy takarítónő, mindenki a maga munkaterü­letén a legapróbb célkitűzések­től a legnagyobbakig, bizako­dással kezdte az új évet. Ez természetes is. Munkánk árán minden em­ber boldog akar lenni. Simon Imre ÁZ N­ 1 UJ EV IC 11 DUE INI 2 ^JjQi­elc & Új gyártmányaink EE 5 és EE 6 típusú kerékpár első lámpa Kerékpárvilágítás garnitú­ránk fejlesztése terén gyárt­mányfejlesztési osztályunk ki­dolgozta az EL 5 (1. ábra) és EL 6 (2. ábra) típusú kerék­pár első lámpát, amellyel egyidejűleg eleget tettünk a kereskedelem igényének és a választék-bővítésnek. E két lámpatípust összehasonlítva az eddig gyártott típusokkal, úgy vázolhatnánk, hogy méretileg az EL 2 és Orion-típusok kö­zött foglalnak helyet, míg a megvilágítás erőssége szem­pontjából azonos értékű az Orion-típusú lámpákkal. A külső megjelenési formát te­kintve igyekeztünk eleget tenni az exportigényeknek. A két típus szinte teljesen azo­nos és szerkezetileg több kö­zös alkatrészt tartalmaz. Az EL 5 típus a hagyományos ki­vitelben készült, egyizzós, fix tükrös megoldásban, ezzel szemben az EL 6 típus, bár egyizzós megoldású, alkalmas a kétizzós típusok szerepét be­tölteni. E tulajdonság is az ablak terében elhelyezett bil­lenthető tükör adja. A fény irányíthatóságát a lámpa fel­ső részén elhelyezett tolóka biztosítja, amelynek előre­hátra történő mozgatásával tompított, illetve reflektor­­fényt kapunk. Mindkét típusnál az ablak műanyagból készült és azonos megoldással egyesíthető a lámpaházzal. A lámpák gyár­tásának bevezetése napiren­den van. Az EL 5 szerszámo­zása befejezés előtt áll, és rö­videsen megtörténik a null­széria szerelése. Vele párhuza­mosan készülnek az EL 6 szerszámok is. Vállalati szem­pontból előnyösnek látszik e típusok bevezetése, egyrészt mert gazdaságosabban gyárt­hatók, másrészt, mert nyitva áll az exportlehetőség. Az el­ső próbákat mindkét típus ki­állta, a legyártott prototípu­sok bemutatásakor általános­ságban jó benyomást keltet­tek. Ezek után rajtunk a sor, hogy megfelelő minőséget ad­junk a kereskedelemnek. Német László 1. Fényvető. 2. Rögzítő anya. 3. Izzó. 4—6. Szerelt égőtartó. 7. Kábelkivezető. 8—11. Szerelt bilincs. 13. Kábel. 14. Fényvető tükör.­1. Ablak. 2. Rögzítő csavar. 3. Rögzítő anya. 4. Tükör. 5. Rugó. 6 Tolócsap. 7. Tok. 11. Tolóka. 12. Rugólap. 14. Kébelkivezető. 1—7. Szerelt ablak. 8—10. Szerelt égőfoglalat. 15—18. Szerelt kUincs. 21. Izzó. 11—13. Kapcsoló 19. Szerelt lámpaház. Biztosítás — biztonság Balesetveszélyes korban élünk, szükséges a balesetbiz­tosítás. A ma embere sokkal nagyobb mértékben igényli életkörülményeinek állandó javulását, mint bármely más korszakban. Ez természetes. A szocialista állam minden­ki számára nyitva álló mun­ka és fejlődési lehetőséggel, a társadalombiztosítás sok­irá­nyú gondoskodásával szolgál­ja a lakosság biztonságérzetét. Nyomorba, koldusbotra nem jut nálunk senki, de ha hirte­len baleset ér valakit, az r­ég a mi világunkban is súlyos megrázkódtatással jár, nem­csak lelkileg, de anyagilag is. A gépek, közlekedési eszközök kényelmet jelentenek, de sok A fentieken kívül az ön­­segélyezési csoport házassági, szülési és betegségi segélyben részesítette dolgozóit, összesen 73 200 Ft értékben. Ezen túl­menően mintegy 250 fő részé­re különböző társas utazást szervezett­ ember egészségét, életét is elrabolják. A legsúlyosabb be­tegségek: az ér-, szívbetegsé­gek és a rák után a legtöbb életet a balesetek oltják ki a fejlett civilizációval rendelke­ző országokban. Ezért van szükség baleset­­biztosításra. A balesetbiztosí­tásból származó kártérítés át­segít a legnehezebb időkben az anyagi gondokon, pótolja a keresetveszteséget. A biztosítási és önsegélyezé­si csoportok tagjai 25 000 Ft-ig terjedő balesetbiztosításban részesülnek. Vállalatunknál a biztosítási és önsegélyezési csoport az alábbi kártérítéseket, illetve segélyeket fizette ki 1965. ja­nuárjától napjainkig: Az említett számok fénye­sem bizonyítják, érdemes az önsegélyezési csoport tagjá­nak lenni. Balesetveszélyes korban élünk. Lépj be a Finomszerel­­vénygyár Biztosítási és önse­gélyező csoportjának tagjai sorába. Sikerekben gazdag boldog új évet kíván minden egyes tagtársnak az önsegélyezési csoport intéző bizottsága. Természetes halál esetén 75 009 Ft Csonkulás és rokkantság esetén 34 500 Ft Múlékony sérülésre 35 200 Ft Nem dolgozó házastárs halála esetén 20 000 Ft 1—18 éves korú gyermek halála esetén___________1 000 Ft összesen: 165 700 Ft EGY BRIGÁDNAPLÓ LAPJAIRÓL Színes, tarka képek, sok-sok munkát, igye­kezetet takaró bejegyzések, a szocialista élet­mód kialakítását szolgáló dokumentumok öt­­löttek a szemembe, ahogy a 17-es üzem Vörös Csillag brigádjának naplójába belelapoztam. A bejegyzésekkel teleírt napló lapjai egy kis szocialista közösség egész éves munkájáról, életmódjáról beszélnek. Figyelmemet az év utolsó bejegyzése ragadta meg. Egy szocialista címért küzdő brigád, törekvéséhez méltóan, közösen ünnepelte meg az év utolsó óráit. Erről az eseményről a leghívebben a bri­gádnapló lapjai regélnek: „Az 1966-os érmek a végére értünk. A bri­gád már jóval előbb el­határozta, hogy amint az évet együtt dolgoz­tuk végig, úgy együtt is fogjuk azt zárni, kö­zös szórakozással. El­határoztuk, hogy a szil­vesztert, az újév ébre­dését gyárunk kultúr­termében fogjuk meg­ünnepelni. Szilveszter estéjén az előre lefog­lalt asztal körül gyüle­keztünk. A zene rég elkezdődött, s már a táncoló párok is meg­jelentek a parketten, de még hiányos volt az asztaltársaság. A szé­kek még üresen vár­ták, hogy jókedélyű gazdára leljenek. A ki­­lencórai busszal azon­ban befutottak a ké­sőn jövők is. A mente­getőzést a brigád többi tagja elfogadta,, lévén az a fodrászra való hi­vatkozás, s így most már teljes létszámmal együtt néztünk a kon­­fettis, pezsgős, hangu­lattól sziporkázó éjsza­ka elébe. A zene ak­kordjai egyre inkább táncra csábították a lá­bakat, no, meg a jófé­le egri fehér és vörös is megtette szívderítő hatását. A brigád tag­jai táncra perdültek. A hangulat kezdett emel­kedetté­­ válni. Az év mulatságos epizódjai elevenedtek meg szó­ban, nevettettek meg mindannyiunkat. Az arcokon az egész éves jó munka szította büsz­keség, no meg a­z együ­vé tartozás felemelő érzése sugrázott. Aszta­lunknál olyan volt a hangulat, mintha egy nagy család tartotta volna szilveszteri mu­latságát. Lassan köze­ledett az éjfél. A ze­nekar már a Himnusz akkordjaihoz készülő­dött. Az asztalt körül­­álltuk, s vártuk az ün­nepélyes pillanatot, amikor a pezsgősdugók harsány durranásával köszönthetjük az új év első pillanatát. És fel­csendült a Himnusz. Az arcok elkomolyodtak, és a zene dallamának szárnyalása közben ki­ült az arcokra az emlé­kezés. Mit is végeztünk egy év alatt? Annyi történt-e csupán, hogy egy évet idősködtünk, vagy sokkal többet tet­tünk le a számonkérés asztalára? Hol követ­tünk el hibát, mit kell az elmúlt évhez ha­sonlóan végezni? A Himnusz záróak­kordjainak végét aztán felváltotta a pezsgős­üvegek durrogása, mind a húszan, brigád­­tagok és hozzátartozók, meleg szeretettel kí­vántunk egymásnál, boldog és sikerekben gazdag új évet. Ezután tovább tartott a szóra­kozás. Konfettik lebeg­tek a levegőben, a gir­landok, mint valami papírkígyók, kötötték össze­­ elszakíthatatlan láncszemként mindan­­­nyiunkat. A szilveszte­­rezésnek a felkelő nap vetett véget. Reggel a hét órakor induló busszal tértünk haza, egy kedves és kellemes benyomással tarso­lyunkban, hogy mi, a Vörös Csillag brigád tagjai, nemcsak a mun­kában, de otthon, s a gyáron kívül is egymás­hoz tartozunk.” S a brigád együvé tartozásának, egy aka­ratának máris tanúbizonyságát tette. Alig telt el egypár nap az új évből, s máris meg­tették az 1967-es évre versenyvállalásukat, amellyel a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 50. évfordulójának adóznak. Én itt kívánok a vállalás végrehajtásához sok sikert és eredményes munkát. Bozsik Gyula Üzemi dolgok A N­ŐNAP KÉRDÉSE: — Meddig kell még a 24-es üzem előteréből áradó fojtoga­tó szalmiákat szagolniuk az épületben dolgozóknak? A múlt évben még csak, de az új év­ben már nem bírják tovább az itt dolgozók a fénymásoló dol­gozóinak szalmiák-vételezését. A munkavédelmi őröket nem ingerli az orrcsavaró szabály­talanság? HÓNAPOK ÓTA könyörögnek különböző beosztású dolgozók, hogy javítsanak valamit a 15—17—19-es üzemek felé vezető bekötő úton. Ha már a saját dol­gozóinkra nem is, de az errefelé gyakran megforduló külcégi kép­viselőkre igazán lehetnének tekin­tettel az illetékesek. Mert ha minde­nütt porzik is, itt legalább bokáig süllyedünk a latyakba és ha ne adj Isten , még egy targoncával is szembeakadunk, akkor megnézhet­jük magunkat! Hiába, divat az absztrakt. Ez az absztrakt mégis túlzás egy kicsit. HAJMERESZTŐ lépcsőzet vezet a könyvkötészet emeletére. Egy alig szétrepedt­ deszkával ugyan meg is van re­­perálva a lépcső. Talán a terv­szerű megelőző karbantartás jegyében? Ha a tervszerű meg­előzés nem is, de a karbantar­tás meglátszik rajta, mert a fent vázolt deszkadarab vala­mikor le is volt festve. NAGY VERSENYLÁZ van kialakulóban a 31-es és 35-ös üzemek között, mégpedig az egy főre eső villanykörte-fo­gyasztás terén. Tavalyi állás: vezet a 31-es­. Meddig tűrheti ezt a 35-ös?! A KÉNYELEMSZERETŐ egyének sem vesztek még ki teljesen. Akadnak, akik 12-től legalább 1 óráig ebédelnek, az­után szép kényelmesen cseveg­ve sétálnak vissza a munkahe­lyükre. Aztán hozzá fognak ke­resgélni, hol is hagyták abba a munkát? De minek is sietné­nek, hiszen mire belerázódnak, már majdnem két óra, lehet ké­­szülni hazafelé, úgyis fújnak­ P-né

Next