Bervai Figyelő, 1969 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1969-01-01 / 1. szám
Újévi találkozások . Még nem elég „— Küzdj azok igazáért, Kiké a szabadság lég, csak nem látják még, hogy nem elég! Még nem elég! (Váci Mihály) Acél tudoit lenni, suhogni elivel Az íróasztal mellett ül, szálkás ősz fejét balra hajtja, telefonkagylót szorít a nyakába, egyik kezében ceruza, a másikkal int, várjak 1—2 percig. Féltekintetével utasítást oszt szét munkatársainak, másik pillantásával a kattogó telexgpre figyel, széke körül tengernyi papírszalag kígyózik. Amíg telefonál, mint egy jósnő, aki a vetőkártyák felé hajol, az asztalon a táviratokat osztályozza, közben valósággal eszi a cigarettát, két perc alatt elszív egyet. Fojtó fáét burkolja körül, írógépe mellett egyszerre három felbontott doboz Kossuth. Ahogy ez a megtört nyugdíjas asszony dolgozik, körülötte csupa láz a levegő. Megdöbbenve nézem. Nyakába meleg sál van körbetekerve, sápadt arcának sőtt, mély szarkalábjai feledtetik a női arc minden fizikai szépségét. Mégis, amikor megszólal, rekedt hangja érces melegséget tud árasztani. Félelmetes, amikor rátör fuldokló köhögése. Miután legyőzi rohamát, feketekávét iszik. Vállalatunk fennállása óta, 1952-től gyárunknál dolgozik, először az anyagosztályra, aztán a kirendeltségünkre kerül. A budapesti VIII. kerületi Pártbizottság munkatársa. Előtte nincsen lehetetlen, akaratára még a legbűvösebb ajtó is kinyílik, széles körű ismeretsége révén mindent el tud intézni, fejében van Nagy-Budapest majd minden telefonszáma és szívében . Dachau réme! Testvéreit, édesanyját Auschwitzban kivégezték, ő maga túlélte Dachau poklát. Négy éve már, hogy a fenti találkozás kirendeltségünk irodájában történt. Először láttam őt. Az újévi ünnepi gyertyafény imbolygó lángjánál isten tudja hogyan jutott eszembe a négy évvel ezelőtti Holcer Lászlóné, akivel többet nem találkoztam. Azt hiszem, azért jutott eszembe a régi emlék, mert tartoztunk legalább ennyivel kiváló dolgozónk, Holcerné emlékének. Négy éve halott. Fáradhatatlan sebes szíve négy éve már hogy megpihent. Élete utolsó napjáig acél tudott ő lenni, suhogni élivel. Január 18-án lenne hatvannégy éves, fogva Im 1 ii music ahabony Szálkai Béláné egészen kislánykora óta gyárban dolgozik. Gyáregységünk műhelyében a Cooper típusú gépen 0,003 pontosságú munkát végez, a porlasztóház csiszolásában szerzett már nagy gyakorlatot. Kötetlen beszélgetésünk közben elmondja, óbudai kétszobás, de nem összkomfortos lakásuk közel van a gyárhoz, nemrég vásároltak részletre 12 009 forintért kombinált szobabútort. — Mi a véleménye arról, ha a férjek annyit tudnának keresni, hogy a fizetésükből egyedül is megfelelően el tudnák látni a családot? A magas, barna szemű asszony csodálkozva tekint rám: — Azt az államtól sem várhatja senki, hogy munka nélkül dupla fizetést kapjon. Ellenben a dolgozó nőket korábban, már 55 év előtt nyugdíjazhatnák. — A fővárosban minden közszükségeti cikk kapható, biztos nem szenvednek semmilyen szolgáltatásban hiányt? — Nevetni fog, karácsonykor nem kaptunk fenyőfát, mert már elfogyott, úgy szedtük össze áganként a fát... — Kislány korában volt karácsonyfája? — Volt olyan karácsonyunk, amikor a kerti ágas seprőt díszítettük fel..., de aztán édesapám a grófi kastélyból, a papok erdejéből nem restellte beszerezni a fenyőágat, falun nőttem fel — Mivel töltik szabadidejüket? — Nincs televíziónk, de nem is akarunk venni, mert nem akarjuk a szobához kötni magunkat. Hetente kétszer moziba megyünk, a közeli három filmszínház műsora között válogathatunk. Rendszeres könyvvásárlók vagyunk, a család sokat olvas — Boldog? — Nézze, ha nem is fényesen, de megvan mindenünk, amire igényünk van. Elégedett lehetek. Ha a jövőnkre gondolok, ugyanezt mondhatom. bervai négyül Halos Nagyon nehéz lenne pontosan meghatározni, hogy hány ember varia hetenent. Penteki napon az iüopontot, vajon ezúttal kihúzzák-e a Ionon tippelt számait. Egy lottónyeremény nem is megvetemő dolog, de célként magunk elé tűzni, jövőt alapozni rá kockázatos lenne. Kevés embernek adatik meg ua nis a sorstól ez a nagy szerencse. Ezen kevés ember közé tartozik az 1968-as év utolsó játékhetétől Barta Károly is, a gyár ás technológiai főostály műszaki fejlesztési előadója, akinek ekkor négyes találata lett. A 117 000 forintot január 2-án fizették ki az egri OTP-ben. Barta Károly a lottó fennállása óta minden héten három szelvénnyel jászik. A nyertes szelvényét a harmadik osztályos Zsuzsa lánya állította ki, és ezután is ezekkel a számokkal játszik tovább. A pénz nagyon jól jött a családnak, hiszen hármuk közül egyedüli pénzkereső, s bizony a 2100 forintos fizetéstől csak elég szűkösen élhettek. Elsősorban háztartási géneket vásárolnak majd és ruhaneműt, 50 000 forintot pedig a kislány nevér e azonnal takarékba helyezett. Zsuzsa a család reménye, az egyetlen ‘’em'' ~’-t majd szeretnének tovább taníttatni. Barta Károlyt munkahelyén is szerény, sőt félszeg embernek ismerik ... Én is csak félve mertem kikérni véleményét politikánkról, politikai nézeteiről. — Előző, egri munkahelyemen fegyelmi büntetést kaptam, igazságtalanul vádoltak és büntek meg. Ismerve saját igazamat, a párt központi biottságéhoz tódultam sérelmemmel Bejelentésemre vizsgálatot indítottak, annak idején az ütővel a Népszabadság is foglalkozott. A vállalat, ieazsag óta ezután levélben visszavonta a fegyelmi határo*~i''+. d” ’—ár a kezemben volt a munkakriinem a Finom------’"én"-gyárhoz jöttem dolgozni. 1963-ban Célunk a szocialista társadalmi rendszer felépítése. Ennek érdekében úgy kell irányítani a tömeget, hogy az erőének életsznvonalának állandó javulásával meggyőzzünk mindenkit arról, hogy a cél. az út, amin haladunk, jó. Ám menet közben előfordulnak hibák. Nemzetközi vonatkozásban a legdöntőbb okot a —del— kínai viszony rendezetlenségében látom. A hazánkban kialakított szövetségi politika"al amely alapja a gazdasgi mechanizmusnak is, kialakítottuk politikánk új bör''vonalát, amelyen most haladunk. Az új gazdasági mechanizmus célkiűzései jók, csak a végrehajtásban nem lehetünk elégedettek. Naponta olvashatunk az •';cáo-'kV'-írt a különféle korrupciókról. A hibák, a kár okozó’t ha le is vál t’ák eredeti posztjukról, de azok összeköttetésük felhasználásával esetenként más beoszásba, vagy ómen magasabb funkcióba kerülnek. A beosztásért, a fur'1-'o óért a pénzért való harc jellemm vonás lett nálunk is, ami nem be v<lpvaló "Ti—i rendszerünkben — vallotta az a munkatársunk, aki tudta, hogy az úton menni kell egyedül is. Le üni, érni ti (t itt)éli Body Dezső 1960-tól dolgozik vállalatunknál. Ebben az évben végezte el a műszaki egyetemet Miskolcon. Már a technikumi padban megérett benne az elhatárolás: tanulmányait a gépészmérnöki karon folytatja.Tudásáról először bizonyítékot mint technológus szolgáltatott a műszaki főosztály —aciális csoportjában. Később a parasztok. uSl-es gyártmányok csoprtvezetője lett. Lelkiismeretes munkáinak elismeréséül 1968. január 1-től a technológia II. osztályvezetőjének ki. Feladatai ezzel — magasabb fokon — megsokszorozódnak, mert a régi gyártmányok mellé újégként, p D.feladatoló elemek is hozzákapcsolódtak és újabb speciális gyártmányok. 1939-ben különösen az 031-es olajúszóból várható nagy felfutás. A technológia II. osztály feladata a munkaterületéhez tartozó gyátmányok gyártásának technológiai levezetése, műszaki intézkedésekkel az önköltségcsökkentés biztosítása. Hogy megállja helyét ebben a sokrétű, szerteágazó feladatban, ahhoz nem elég egyetlen ember, a vezető tenni akarása, jó szándéka, értelme; több kell: az egész osztály kollektívájának együttműködése, összefogása, közös munkája. Boldy Dezső nyugodtan mondhatja, hogy megtalálta élete értelmét, mert tanulmányai sikeres befejezése után — most már kilencedik éve — olyan helyen dolgozik, ahol szívvel-lélekkel végzi munkáját, mert szereti, ahol méltányolják eredményeit, elismerik tudását és becsülik, mint embert. Élünk karácsonykor, a szeretet ünnepe előtt a Monde—Sülysáp közötti vonatkatasztrófa megrázkódtatását átélte az egész ország Az alig hegedt fájdalmat nem szakítanánk fel újra, de az emlékek olyan frissek! A békéscsabai halálvonat életben maradt utasainak a tragédia alatti percek riadt, to’'ku''-n szorult észlelje, hogy fiÚNK!, egy életig tartó fantasztikus érzéssel rázta meg a szemelvény utasait. Élünk. A szó teljes jelentését, mily érdekes, csak akkor tudjuk felmérni igazán, ha felvillan előttünk az elmúlás. — Élünk, és mi dolgunk e földön? A Költő írja. ..erőnk szerint küzdeni a legnemesebbekét” Küldjünk! VT pál pápa, a katolikus egyház f ° iQ. ka”a"snny om elmondott, besze’b’n kifejezte óhaját, hogy 1989 a b ke, a megértés éve lesz a világipolitikában. Méhes Lajos, a KISZ központi bizottságának titkára, a KTSZ 59 éves jubileumi ünnepségén arról is beszélt: megnyugtató, hogy partuni célkitűzése iránt ifjúságunkban nincs politikai feszültség. Boman, Lovell és Anders, a három Hold-kerülő amerikai űrhajós, az Apollo 8. fedélzetén 800 009 kilométer kozmikus út után visszatért az anyaföldre. A hidegháború fagypont alá süllyedt légköre nehezen enged. Robbanóanyag hull Vietnamra és Kína légterében hidmogóz bomba robbanását észlelték. Hirosimában a 23 -vel ezelőtt ledobott atombomba még ma is szedi áldozatait; a japán vámosban 63-an haltak meg sugárfertőzésben. Az év utolsó munkanapján a gyár vezetői személyesen kívántak minden dolgozónknak boldog új esztendőt. ■ Az új év hajnalán boldog új évet kíván az autóbuszkalauz. Pezsgő durran, boldog új évet kíván mindenki. Az újévi harangszó köszöntsön mindnyájunkra boldog új évet, mert ... nem elég! Még nem elég! Budapest—Eger, 1969. január 2. Simon Imre— Fekete Piroska (Fotó: Pozsonyi Zoltán) Beutaztuk Európát. < Párizs, London, Stockholm, Varsó, Prága, Belgrád, Róma és sorolhatnám végig majdnem hiánytalanul egész Európa országainak fővárosait, ahol az elmúlt év során gyári dolgozóink megfordultak. Turistaként, vagy hivatalos útja során a lipcsei nemzetközi vásáron éppenúgy megfordult finomszerelvénygyári dolgozó, mint a november 7-i ünnepségen Moszkvában, a Vörös téren, vagy Szófiában, a világifjúsági találkozón. A teljesség igénye nélkül a nagy utazások élményeiből interjú, riport és beszámoló révén az emlékek tükrében felvillantunk három országot. Mézes Tibor főmérnök svájci és jugoszláviai hivatalos utazásán kívül látogatást tet a svéd kooperációs partnerünknél, a MECMAN-cégnél. — Mi volt a svédországi utazásának a célja, milyen érdekességeket tapasztalt a MECMAN-gyárban? — Tanulmányoztam a MECMAN-pneumatika gyártástechnológiájét. A stockholmi gyár korszerű üzemeiben magas fokú célgépesítés, automatizálás a jellemző. A hagyományos esztergagépek is fel vannak szerelve pneumatikai elemekkel. Szembetűnő mindenütt a rend és a tisztaság, az üzemben a padló beton, lakkozva van, a fűtést elektromos úton oldották meg, a meleget hullámlemezek sugározzák. Az anyagmozgatás a legmesszebbmenőkig gépesítve van, emelővillás gépek raknak a polcokra minden súlyosabb darabot. A példás rendre jellemző, hogy az egyik polcra helyezve, még tartalék gyalugépet is láttam. A gépi programozó berendezések óra, percnyi pontossággal számolják ki a szükséges adatokat. — Apropó, gépi programozás! Beszélgetésünk tárgyát gyárunkra vonatkoztatva, főmérnök elvtárs engedjen meg egy semleges, de bizalmas kérdést: — A múlt évben a kiváló ifjú műszaki mozgalom keretében vállalatunknál a Diesel lágymegmunkáló üzem gyártásirányító köpontjára érkezett pályamunkát abszolút figyelmen kívül hagyták. Mint értesültünk, azóta a műszaki könyvtárban fellelhető pályamunka irányító központja után a VILATI egri gyáregysége érdeklődött. Mi az oka, hogy vállalatunknál a gépi programozásnak a gondolatát ilyen mostohán kezeljük? A kérdéses pályamű nem került hozzám véleményezésre, de megígérem, hogy megnézem a pályaművet. Egyébként a gépi programozás ma már nem vitakérdés, hanem pénzkérdés csupán. — Hallhatnánk a svédországi munkaerő-helyzetről? — Általában egy műszakban dolgoznak a svéd gyárban, a három műszakban dolgozók külön bérezésben részesülnek. A szerszámokat készen kapja külföldről a gyár, a cégnek széles körű a kooperációs hálózata. Kevés a termelőmunkások után az ellenőr, százharminc személyes üzemben összesen három meóssal találkoztam. Az emberek saját maguk ellenőrzik a munkájukat, maradéktalanul felelnek azért, amit megcsinálnak. Számunkra a legtanulságosabb az, hogy a MECMAN-cégnek a meglátogatott üzeme százharminc fővel éves szinten az automatizálás révén előállít olyan termelési értéket, mint a mi gyárunk létszáma! — Mint magánember, milyennek látta a szexbombóiról híres skandináv országban a svéd éjszakát? — Ott jártamkor, novemberben hosszú a svéd éjszaka, mert délután fél háromkor már alkonyodik, reggel kilenckor virrad. — Diplomatikus válasz volt. S. I. ügy lépés előre Nemrég írtunk arról, hogy mennyiben könnyebb megszervezni egy olyan brigád- vagy üzemi találkozót, összejövetelt, amely evéssel-ivással, zenével, tánccal egybekötött szórakozást ígér, mint egy közös színházlátogatást. Ez tény, hiszen amit írtunk, gyakorlati tapasztalatok támasztották alá. Ennek ellenére a vállalatvezetőség „nagy fába vágta a fejszéjét” a közelmúltban: egy előadásra kibérelte az egész színházat. Merészség volt? Igen is, meg nem is! Igen azért, mert erkölcsi és anyagi kockázatvállalás jelentett, hiszen egyrészt nagyon rossz képet nyújthat egy esetleges „kongó” nézőtér, a vállalati kollektívánk, társadalmi szerveink és aktíváink kulturális igényéről, agitációs és szervező munkájáról. Másrészt, a megvásárolt 527 jegy árát mindenképpen ki kell fizetni. Nem volt azonban merészség azért, mert abból a jogos és helyes szemléletből indult ki, hogy gyárunkban nemcsak a termelés technikai színvonala, nemcsak a gyártás és a munkakörülmények kulturáltsága haladt és halad hatalmas léptekkel előre az utóbbi években, hanem ezzel együtt, egymásra kölcsönhatásban növekszik a dolgozók igényessége, színesedik, bővül érdeklődési köre, szemlélete is. Ez a feltevés nem okozott csalódást. Az akció sikerrel zárult, s ebben legjobb példát a 35-ös, 31-es, 37-es, 24-es, 19-es üzem, továbbá a gyárfejlesztési osztály dolgozói mutattak, de több más kollektíva is becsületesen kivette részét. Nem célom, hogy rózsásabb képet fessek a valóságnál, de ezért, amikor azt mondom, sikerrel zárult, nem azt értem, hogy ment minden magától. Nem. Ez a siker sok szervezést, mozgósítást, sok fáradságot, sok lelkes aktíva türelmes agitációját, sok meggyőzést igényelt, a brigádvezeték és a gazdasági vezeték önzetlen segítőkészségét foglalta magába. Ezért mondok mindenkinek köszönetet, aki munkálkodott azon, hogy vállalatunk kollektívája a ,,szocialista módon él^i”, szemlélet terén ismét tegyen egy lépést előre. Hámori Sándorné Vállalatunknál a december 4-i és 5-i munkanapot „piros napnak” is nevezhettük volna. Hiszen az a 299 dolgozó, aki az év végi nehéz feladatok napjaiban is kész volt vért adni embertársainak, megérdemli ezúton is a köszönetét. A „piros napok” alkalmával 103 860 ml vért adott vállalatunk az egri kórházak számára. Bizony a 104 liter még borból is elég szép mennyiség, hát még vérből! Az éltető, drága vér óriási kincs a gyógyulni vágyók, élni akarók számára. Bár nagyon kevés idő jutott a véradó napok szervezésére, annak megértetésére, hogy mily fontos és szükséges tevékenységről volt szó. Hiszen meg kell azt érteniük, még azoknak is, akik nem adhattak, vagy nem adtak vért, hogy a vér mily nagy szerepet játszik az emberi élet megmentésében és gyógyításában. Ne higgyük el azokat a rágalmazó mende lmi vérünkből mondákat, hogy vérünket exportálják stb... A mátrai gyógyintézetekben, a hatvani, hevesi kórházakban és a megye egyéb gyógyászati helyein ott vannak segítőkészen a mi adott palackjaink is, amelyeket nincs is idő sokáig tárolni, sem, nemhogy el lehetne szállítani más tájakra. Köszönetet mondunk az üzemeknek és azok szervezőinek, hogy a még rájuk háruló feladatok mellett is megértették a véradás fontosságát. A 26-os üzemből, a 35-ös, 31-es üzemből a már ismert arcokat láthattuk a jelentkezők soraiban. Lehetne neveket felsorolni, pillanatképekben bemutatni, hiszen nemcsak az üzemek dolgozni, az egyéb területeken dolgozók is létszámuk arányában helytálltak. ■ Kócza Imre vezérigazgató személyes részvételével adott példát e nemes feladat teljesítéséből. Ott voltak a központi iroda főosztályvezetői és adminisztratív dolgozói is. Ezeket már csak azért is tudnunk kell, hogy munkás, mérnök egyaránt megértette, hogy ma én adok vért, holnap talán nekem lehet rá szükségem. A szervezés és a lebonyolítás jobb is lehetett volna, a véradók ellátása pedig tartalmasabb. Ezt az illetékeseknek a jövőre nézve okulásul szóvá is tettük. Az orvosi rendelő tatarozása miatt nagyon hiányzott a vállalat egészségügyi csoportjának jelenléte. Mégis úgy érzem, az évzáró nagy ünnepén még elégedettebbek és jobb érzésűek lehettünk azzal a tudattal, hogy talán a mi vérünktől másvalakinek is örömmel és éltető reménnyel ragyog fel az arca a kórházban, vagy éppen a családja körében. Sárosi Lászlóné a Vöröskereszt vállalati titkára