Bervai Figyelő, 1970 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1970-01-01 / 1. szám

.4 csillogó fenyőágak alatt Melegséget, reményt és biztonságot sugároznak a gyá­runk centrumában feldíszített élő fenyőfa színes, vibráló ágai. A 31-es üzem pártirodájában is karácsonyi a hangulat: Kármán Balázsné Dobó Katica szocialista brigádja húsz gyermekrő.TOsi Inis lakát patronál, a szeretet ünnepén nem hiányozhattak sze sem a brigád karácsonyfája alól. Mind a húsz kis látogató: a kislányok hajas babát­, a kisfiúk játék­­dömpert találta­­k a csillogó fenyőágak alatt, s ezenkívül egy óriás elefánt is fokozta a karácsonykor is szülők nélkül ma­radt pöttömnyi kis lurkók örömét. (s) (Montázs: Tóth István) 2 BERVAI FIGYELŐ Ircok ,tíír itz^mhrö! A művezető Sokan­ hallottam már róla, a keze alatt levő dolgozók dikjsói­ ik s' nem­ csak ők, min­­denk­i, akit ismeri. Egyik is­merősöm meglehetősen nagy rajongással, é­rdek­lődésemre azt válaszolta: „Tudod mit? Véleményem­ szerint ő az egyik legtárgyalagosabb mű­vezető a gyárban!" Felkeres­tem, hogy személyesen meg­ismerhessem, s bemutassam a Pigyetlő olvasóinak. Molnár István I. műveze­tőt, a 35-ös üzemi autóvilla­­m­­os­sági szereldében, az iro­dáiéban találtam. Hellyel kínál. — N­em zavarja, ha köz­ben ss k sok? — Felnéz, a szeme mosolygós. Apró alkat­részeket rendezget. — A munkája felől érdek­lődőim, mióta dolgozik a Ber­­vában? — 1960. óta, tehát lassan tíz éve lesz. — Már­ amikor is műszaki állományban volt ? — Igen, mint művezető ke­rültem ide, az autóvillamos­sági szereldébe. Kezdetben bizony voltak nehézségek, s­ ezek leküzdésében sokat kö­­szön­hetők az azóta is fő­művezető Mogyoró elvtárs­­na­k. Sokat tanultam tőle — magyarázza. — S azóta? — Később minden megvál­tozott, már nem voltam „ide­gen’’ a dolgozókna­k, össze­­fonrottabb lett a kollektíva, s mögöttem is volt némi ta­pasztalat . Szerénysége gátolta talán, hogy elmondja, azóta kétsze­res kiváló dolgozó, jelentős eredményeket ért el az OS­—1 olaj­szabályozó gyantás­ idejé­nek­­ csökkentésében, találé­konysága, jó­ műszaki ér­zéke sakkban hozzájárult, hogy ma már az OS—1-et fele annyi idő alatt szerelik, min­t tíz évvel ezelőtt. — Hallottam, hogy egy-egy vállalati futballmeccsen is szerepelget. — Néha még futkározom egy kicsit a labda után, de már egyre lassabban. — Melyik a kedvenc csa­pata? — Sajnos az FTC. — Gyakran harangzó kér­dés a következő: Mi a véle­ménye a mai fiatalokról? — Úgy­ á­l­­alában nem ros­­­szak. Minden korma­k megvan a ma­ga kialakult és jellemző fiatalsága. Aztán meg nem a hosszú hajjal van a baj, hiszen Rákóczi apánknak is az volt, hanem a hosszú haj ápolatl­anságával. Szerintem, ha a KISZ-szervezetek job­ban törődnének a fiatalok szabad idejének hasznos el­töltésével, ha biztosítanák a kulturált szórakozást, elma­radna az a kevés rossz is, amit hallunk néha róluk. — M­ikor lett KISZ-tag? — Budapesten végeztem az iskoláimat, s már 1957- be­n KISZ-tag lettem, az ala­pító tagok közé tartozom. — Hogyan látja most az üzemi KISZ-mun­kát? — Igyekszem segítségükre b­írni. Jelenleg a politikai ok­tatás előadója vagyok. — Mint művezető, szívesen enged el KISZ-tagot munka­idő alatt? — Ha fontos, halaszthatat­lan, ha eredménnyel jár, ak­kor igen.. — Elégedett-e az eddig el­ért eredményeivel? — Egy ember sohasem le­het elégedett önmagával. Amit elér pozitívumot, te­kintsük megtörténtnek, s igyekezzünk csökkenteni a negatívumok számát. — ön szerint milyen az ideális művezető ? — Nagyon nehéz ezt meg­határozni. A dolgozókkal a kapcsolata megfelelő legyen, kölcsönös megértés, bizalom keltl. Emellett tárgyilagosan, munkájuk alapján ítélje meg a dolgozókat, ismerje a szo­ciális viszonyaikat. A kiadott utas­í­tásokat következetesen hajtassa végre. Persze, így aztán nem hiányozhat a „ve­zetési" készség sem. S mind az üzemi, mind a magánélet­ben a szó legteljesebb értel­mében egész ember legyen. Elbúcsúztam, s úgy érzem, hogy valóban egy „ideális” művezetővel találkoztam. S. V. Hobby, világszövetségben Száz esztendeje, hogy az el­ső bélyege­', „feltalálták” és ez a kis szeles papírdarab az­óta has', jüan karriert csi­nált. A Tű­zföldtől az északi sarkkő'.­..', mindenütt ismerik a bi­l­i fogalmat, a lappok éppúgy használják a posta­­bélyeget, mint Brazilia félvad indiánjai. Naponta több mi­lió, sőt többször tízmil­lió bélyeg k­e­rül forgalomba az­ egész világon, s ezek az a­pró, színes papir­darabkák Szakadatlanul úton vannak óceánokon át egyik világ­részből a másikba. Ezeknek a színes papirda­­rabkáknak rajongói a bélyeg­­gyűjtők. S a világnak talán egyik legelterjedtebb „szek­tája" az övék. Az amerikai milliárdos éppúgy gyűjt bé­lyeget, mint bármely falusi harmadikos elemista. A bélyeggyűjtőknek ma már világszövetségük van és a világnak egész sereg váro­sában szabályos bélyegbörzék működnek. A legérdekesebb bélyegbörzék egyike kétség­telenül a berlini szabadtéri bélyegbörze. A hét egy meg­határozott napján egy park­ban gyűlnek össze a berlini filatelisták. A hivatásos bé­lyegkereskedők felállítják asztalaikat, és kezdetét veszi a bélyegek csereberélése, adásvétele. Kipirult arcú, kis gimnazistákkal éppúgy találkozhatunk itt, mint idős nagypapákkal S a nagy­papák gyakran állnak oda alkudozni olyan kisfiúkkal, akik bátran unokáik lehet­nének. Jelentős pénzössze­gek és értékes gyűjtemények cserélnek gazdát a szabadté­ri bélyegbörzén egy délelőtt. De kell-e ehhez a kellemes szórakozáshoz okvetlen bé­­lyegbörze? Az ország minden részében találunk bélyeg­­gyűjtő köröket, szakköröket. Vállalatunknál a GTE bé­lyeggyűjtő körnek mintegy­ hatvan tagja, a szakkörnek pedig hetvennégy tagja van. A szakkör titkára Mikó Fe­renc, elnöke Ludnai József. S kire hárul talán a legna­gyobb feladat? Korózs Jó­zsefre, akinek tisztsége: új­d­onság-felelős. Korózs József szívesen foglalkozik a bélyeggyűjtés­­sel. Szórakoztatva nevel e „hobby". Mindenkinek csak ajánlani tudja, hogy lépjen be a gyűjtők nagy táborába. Mint érdekességet elmondta, hogy Budapesten rendezik meg majd a bélyegvilágkiál­­lítást. A szakkörnek vannak már veteránjai is, Barnóczky Lajos, Farkas Viktor, Szabó István és sokan mások. Akit érdekel e szép szórakozás, kérjen tanácsot a régebbi ta­goktól, s álljon be a filate­­listák táborába. Kovács Éva Az év első perce Gyöngyöző női kacagás. Pezsgősüveg dugója pukkan, szerpentin suhan egyik asz­taltól a másikig, új flörtök szövődnek, új szerelmek kez­dődnek ... A villany kial­szik, transzparens gyűl ki. 1970. B.U.É.K. A zene tust húz, behozzák a visító újévi malacot, pohár csendül, az emberek vígan vannak, bú­csúznak az óesztendőtől és az új év boldogságára ürítik poharaikat. Az elmúlt esztendő, a vén 1969., ugyan sok jót hozott a világnak, de azért az embe­reknek minden okuk megvan rá, hogy még jobban re­ménykedjenek. Kéményseprő koma, szerencsepatkó, négy­levelű lóhere, újévi malac — az emberek mindennel meg­próbálkoznak, hátha a régi babonák még jobb évhez, szerencsésebb esztendőhöz segítik őket. Milyen szerencse, hogy az ember nem láthat a jövőjé­be, nem tudhatja jövendő sorsát, nem olvashatja el, mi van róla a sors könyvé­ben megírva. A reményt nem lehet az emberiségtől elven­ni. A reménység pírja borít­ja el idén szilveszterkor is az arcoka­t. Hátha— Mit lehet tudni? Hátha az új szerelem boldogabb lesz, mint a régi volt? Az új női divat egész­ségesebb? Jövőre talán sors­jegyünket is kihúzzák!? Bé­ke és nyugalom lesz a földön. Feltalálják a rák szérumát. Az emberi reménykedés elpusztíthatatlan és ebben a percben a legmagasabbra lobban a jókedv lángja ezen a mulatós, vigadó éjszakán. (Kovács é.) Gyá­regységi nyűgés jan-ta­lál­kozó Kedves ünnepség színhe­lye volt a budapesti gyár­egységünk telephelye.­­Nyugdíjas-találkozó volt üzemünkben, melyen nagy­szerű érzés találkozni és el­beszélgetni azokkal, akik egykor közvetlen munka­társaink voltak. Ma sem telnek tétlenül napjaik. Otthoni bariká­­csolgatás és az unokák szívmelegítő közelsége nap mint nap örömet jelentenek számukra. Van, aki mun­kát vállal (ötszáz forint nyugdíjas munkadíj fejé­ben). Kedves nyugdíjasaink örömmel nézték végig régi munkahelyeiket, s az el­hangzott anekdoták vissza­idézték munkásnapjaikat. A korelnök a 89 éves Ki­­senov bácsi, ki valahány­szor örömmel látogat a gyárba, mint mondja, érzi a tiszteletet és a megbecsü­lést. Madaras Jó­­zsefnétől Már­kus Vendel­­­nétől és Ivá­­nyos bácsitól most búcsú­zunk. Könnyes szemmel mon­dunk köszöne­tet odaadó, be­csületes mun­kájukért, több évtizedes helyt­állásukért. Boldog és békés nyugdí­jas öregkort kívánunk va­lamennyi­üknek. A nyugdíjba vonuló Iványos József búcsúz­tatása. (Fotó:­­ Paveszka János) Változatok egy témára . Azt hiszem, elkés­tem, minden jel erre vall, hiszen ha két ásí­tás között jól látom az órám, fél hét. Ah, most már nyújtózko­dom még egy kicsit. Kényelmesen felöl­tözködöm, káprázatos frizurát fésülök — van időm! Lesz, ami lesz, elkéstem, csaknem mindegy, hogy egy órát vagy kettőt. késés Kilépek a­ kapun. Enyhén szólva hűvös van. Mit látok! Egy hófehér Mercedes. Pu­hán gördül elém. A csinos fiatalember a volán mellett barátsá­gos hangon invitál. Csak nem késett el, tündérke? Jöjjön, ext­ra gyorsasággal szállí­tom a munkahelyére. Természetes — gondo­lom —, hogy ennyire kedves, hiszen elkés­tem és sietnem kelle­ne. Na jó! Igaz, hogy nem szeretem, ha egy kocsi fehér de most megteszi ez is. A kapunál a rendész ünnepélyes hangon kö­szönt, kedvesen kér, várjak egy kicsit, míg ide rendeli a vezér­­igazgató szolgálati ko­csiját, ami a 35-ig szállít. Mi van ma? Fejre, vagy helyre állt a világ? A harmincötös előtt az üzemvezetőség. A szakszervezet képvise­lője köszöntő beszédé­ben kifejti: megértés­sel kell lenniük, ha egy leány késve étke­zik, hiszen a f­iatal szer­­vezet igényli a sok al­vást. Mondja, bizo­nyára nagy lelki meg­rázkódtatás ért, korán reggel, így maximális tapintatot igénylek egész napra. Kéri köz­vetlen főnökömet, csak kíméletes munkát ad­jon ma, hogy a ké­sőbbiekre ne legyen kihatással a mai na­pom. Meghatottan kotorá­szom a zsebkendőm után, hárman is len­getik felém zsebkendő­jüket. Miután az egyi­ket elfogadtam, vis­­­szaadnám, de senki sem nyúl érte. Hová lett a „fogadó bizott­ság’’? Mi van a ke­zemben? A paplanom csücskét szorongatom szívszakadva. Hogy az a magasságos! Hány óra?! A végén még el­késem! Siké Valéria A hajnali futás / A jó egészség titka. / Bármilyen furcsa is, / Ez késés titka. Este van, este van. / Feljött már a HOLD. / Tíz óra még nincsen, de / Bezár már a bolt. Gál László — Mendöli Ádám

Next