Bervai Figyelő, 1970 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1970-01-01 / 1. szám
.4 csillogó fenyőágak alatt Melegséget, reményt és biztonságot sugároznak a gyárunk centrumában feldíszített élő fenyőfa színes, vibráló ágai. A 31-es üzem pártirodájában is karácsonyi a hangulat: Kármán Balázsné Dobó Katica szocialista brigádja húsz gyermekrő.TOsi Inis lakát patronál, a szeretet ünnepén nem hiányozhattak sze sem a brigád karácsonyfája alól. Mind a húsz kis látogató: a kislányok hajas babát, a kisfiúk játékdömpert találtak a csillogó fenyőágak alatt, s ezenkívül egy óriás elefánt is fokozta a karácsonykor is szülők nélkül maradt pöttömnyi kis lurkók örömét. (s) (Montázs: Tóth István) 2 BERVAI FIGYELŐ Ircok ,tíír itz^mhrö! A művezető Sokan hallottam már róla, a keze alatt levő dolgozók dikjsói ik s' nem csak ők, mindenki, akit ismeri. Egyik ismerősöm meglehetősen nagy rajongással, érdeklődésemre azt válaszolta: „Tudod mit? Véleményem szerint ő az egyik legtárgyalagosabb művezető a gyárban!" Felkerestem, hogy személyesen megismerhessem, s bemutassam a Pigyetlő olvasóinak. Molnár István I. művezetőt, a 35-ös üzemi autóvillamossági szereldében, az irodáiéban találtam. Hellyel kínál. — Nem zavarja, ha közben ss k sok? — Felnéz, a szeme mosolygós. Apró alkatrészeket rendezget. — A munkája felől érdeklődőim, mióta dolgozik a Bervában? — 1960. óta, tehát lassan tíz éve lesz. — Már amikor is műszaki állományban volt ? — Igen, mint művezető kerültem ide, az autóvillamossági szereldébe. Kezdetben bizony voltak nehézségek, s ezek leküzdésében sokat köszönhetők az azóta is főművezető Mogyoró elvtársnak. Sokat tanultam tőle — magyarázza. — S azóta? — Később minden megváltozott, már nem voltam „idegen’’ a dolgozóknak, összefonrottabb lett a kollektíva, s mögöttem is volt némi tapasztalat . Szerénysége gátolta talán, hogy elmondja, azóta kétszeres kiváló dolgozó, jelentős eredményeket ért el az OS—1 olajszabályozó gyantás idejének csökkentésében, találékonysága, jó műszaki érzéke sakkban hozzájárult, hogy ma már az OS—1-et fele annyi idő alatt szerelik, mint tíz évvel ezelőtt. — Hallottam, hogy egy-egy vállalati futballmeccsen is szerepelget. — Néha még futkározom egy kicsit a labda után, de már egyre lassabban. — Melyik a kedvenc csapata? — Sajnos az FTC. — Gyakran harangzó kérdés a következő: Mi a véleménye a mai fiatalokról? — Úgy álalában nem rosszak. Minden kormak megvan a maga kialakult és jellemző fiatalsága. Aztán meg nem a hosszú hajjal van a baj, hiszen Rákóczi apánknak is az volt, hanem a hosszú haj ápolatlanságával. Szerintem, ha a KISZ-szervezetek jobban törődnének a fiatalok szabad idejének hasznos eltöltésével, ha biztosítanák a kulturált szórakozást, elmaradna az a kevés rossz is, amit hallunk néha róluk. — Mikor lett KISZ-tag? — Budapesten végeztem az iskoláimat, s már 1957- ben KISZ-tag lettem, az alapító tagok közé tartozom. — Hogyan látja most az üzemi KISZ-munkát? — Igyekszem segítségükre bírni. Jelenleg a politikai oktatás előadója vagyok. — Mint művezető, szívesen enged el KISZ-tagot munkaidő alatt? — Ha fontos, halaszthatatlan, ha eredménnyel jár, akkor igen.. — Elégedett-e az eddig elért eredményeivel? — Egy ember sohasem lehet elégedett önmagával. Amit elér pozitívumot, tekintsük megtörténtnek, s igyekezzünk csökkenteni a negatívumok számát. — ön szerint milyen az ideális művezető ? — Nagyon nehéz ezt meghatározni. A dolgozókkal a kapcsolata megfelelő legyen, kölcsönös megértés, bizalom keltl. Emellett tárgyilagosan, munkájuk alapján ítélje meg a dolgozókat, ismerje a szociális viszonyaikat. A kiadott utasításokat következetesen hajtassa végre. Persze, így aztán nem hiányozhat a „vezetési" készség sem. S mind az üzemi, mind a magánéletben a szó legteljesebb értelmében egész ember legyen. Elbúcsúztam, s úgy érzem, hogy valóban egy „ideális” művezetővel találkoztam. S. V. Hobby, világszövetségben Száz esztendeje, hogy az első bélyege', „feltalálták” és ez a kis szeles papírdarab azóta has', jüan karriert csinált. A Tűzföldtől az északi sarkkő'...', mindenütt ismerik a bili fogalmat, a lappok éppúgy használják a postabélyeget, mint Brazilia félvad indiánjai. Naponta több milió, sőt többször tízmillió bélyeg kerül forgalomba az egész világon, s ezek az apró, színes papirdarabkák Szakadatlanul úton vannak óceánokon át egyik világrészből a másikba. Ezeknek a színes papirdarabkáknak rajongói a bélyeggyűjtők. S a világnak talán egyik legelterjedtebb „szektája" az övék. Az amerikai milliárdos éppúgy gyűjt bélyeget, mint bármely falusi harmadikos elemista. A bélyeggyűjtőknek ma már világszövetségük van és a világnak egész sereg városában szabályos bélyegbörzék működnek. A legérdekesebb bélyegbörzék egyike kétségtelenül a berlini szabadtéri bélyegbörze. A hét egy meghatározott napján egy parkban gyűlnek össze a berlini filatelisták. A hivatásos bélyegkereskedők felállítják asztalaikat, és kezdetét veszi a bélyegek csereberélése, adásvétele. Kipirult arcú, kis gimnazistákkal éppúgy találkozhatunk itt, mint idős nagypapákkal S a nagypapák gyakran állnak oda alkudozni olyan kisfiúkkal, akik bátran unokáik lehetnének. Jelentős pénzösszegek és értékes gyűjtemények cserélnek gazdát a szabadtéri bélyegbörzén egy délelőtt. De kell-e ehhez a kellemes szórakozáshoz okvetlen bélyegbörze? Az ország minden részében találunk bélyeggyűjtő köröket, szakköröket. Vállalatunknál a GTE bélyeggyűjtő körnek mintegy hatvan tagja, a szakkörnek pedig hetvennégy tagja van. A szakkör titkára Mikó Ferenc, elnöke Ludnai József. S kire hárul talán a legnagyobb feladat? Korózs Józsefre, akinek tisztsége: újdonság-felelős. Korózs József szívesen foglalkozik a bélyeggyűjtéssel. Szórakoztatva nevel e „hobby". Mindenkinek csak ajánlani tudja, hogy lépjen be a gyűjtők nagy táborába. Mint érdekességet elmondta, hogy Budapesten rendezik meg majd a bélyegvilágkiállítást. A szakkörnek vannak már veteránjai is, Barnóczky Lajos, Farkas Viktor, Szabó István és sokan mások. Akit érdekel e szép szórakozás, kérjen tanácsot a régebbi tagoktól, s álljon be a filatelisták táborába. Kovács Éva Az év első perce Gyöngyöző női kacagás. Pezsgősüveg dugója pukkan, szerpentin suhan egyik asztaltól a másikig, új flörtök szövődnek, új szerelmek kezdődnek ... A villany kialszik, transzparens gyűl ki. 1970. B.U.É.K. A zene tust húz, behozzák a visító újévi malacot, pohár csendül, az emberek vígan vannak, búcsúznak az óesztendőtől és az új év boldogságára ürítik poharaikat. Az elmúlt esztendő, a vén 1969., ugyan sok jót hozott a világnak, de azért az embereknek minden okuk megvan rá, hogy még jobban reménykedjenek. Kéményseprő koma, szerencsepatkó, négylevelű lóhere, újévi malac — az emberek mindennel megpróbálkoznak, hátha a régi babonák még jobb évhez, szerencsésebb esztendőhöz segítik őket. Milyen szerencse, hogy az ember nem láthat a jövőjébe, nem tudhatja jövendő sorsát, nem olvashatja el, mi van róla a sors könyvében megírva. A reményt nem lehet az emberiségtől elvenni. A reménység pírja borítja el idén szilveszterkor is az arcokat. Hátha— Mit lehet tudni? Hátha az új szerelem boldogabb lesz, mint a régi volt? Az új női divat egészségesebb? Jövőre talán sorsjegyünket is kihúzzák!? Béke és nyugalom lesz a földön. Feltalálják a rák szérumát. Az emberi reménykedés elpusztíthatatlan és ebben a percben a legmagasabbra lobban a jókedv lángja ezen a mulatós, vigadó éjszakán. (Kovács é.) Gyáregységi nyűgés jan-találkozó Kedves ünnepség színhelye volt a budapesti gyáregységünk telephelye.Nyugdíjas-találkozó volt üzemünkben, melyen nagyszerű érzés találkozni és elbeszélgetni azokkal, akik egykor közvetlen munkatársaink voltak. Ma sem telnek tétlenül napjaik. Otthoni barikácsolgatás és az unokák szívmelegítő közelsége nap mint nap örömet jelentenek számukra. Van, aki munkát vállal (ötszáz forint nyugdíjas munkadíj fejében). Kedves nyugdíjasaink örömmel nézték végig régi munkahelyeiket, s az elhangzott anekdoták visszaidézték munkásnapjaikat. A korelnök a 89 éves Kisenov bácsi, ki valahányszor örömmel látogat a gyárba, mint mondja, érzi a tiszteletet és a megbecsülést. Madaras Józsefnétől Márkus Vendelnétől és Iványos bácsitól most búcsúzunk. Könnyes szemmel mondunk köszönetet odaadó, becsületes munkájukért, több évtizedes helytállásukért. Boldog és békés nyugdíjas öregkort kívánunk valamennyiüknek. A nyugdíjba vonuló Iványos József búcsúztatása. (Fotó: Paveszka János) Változatok egy témára . Azt hiszem, elkéstem, minden jel erre vall, hiszen ha két ásítás között jól látom az órám, fél hét. Ah, most már nyújtózkodom még egy kicsit. Kényelmesen felöltözködöm, káprázatos frizurát fésülök — van időm! Lesz, ami lesz, elkéstem, csaknem mindegy, hogy egy órát vagy kettőt. késés Kilépek a kapun. Enyhén szólva hűvös van. Mit látok! Egy hófehér Mercedes. Puhán gördül elém. A csinos fiatalember a volán mellett barátságos hangon invitál. Csak nem késett el, tündérke? Jöjjön, extra gyorsasággal szállítom a munkahelyére. Természetes — gondolom —, hogy ennyire kedves, hiszen elkéstem és sietnem kellene. Na jó! Igaz, hogy nem szeretem, ha egy kocsi fehér de most megteszi ez is. A kapunál a rendész ünnepélyes hangon köszönt, kedvesen kér, várjak egy kicsit, míg ide rendeli a vezérigazgató szolgálati kocsiját, ami a 35-ig szállít. Mi van ma? Fejre, vagy helyre állt a világ? A harmincötös előtt az üzemvezetőség. A szakszervezet képviselője köszöntő beszédében kifejti: megértéssel kell lenniük, ha egy leány késve étkezik, hiszen a fiatal szervezet igényli a sok alvást. Mondja, bizonyára nagy lelki megrázkódtatás ért, korán reggel, így maximális tapintatot igénylek egész napra. Kéri közvetlen főnökömet, csak kíméletes munkát adjon ma, hogy a későbbiekre ne legyen kihatással a mai napom. Meghatottan kotorászom a zsebkendőm után, hárman is lengetik felém zsebkendőjüket. Miután az egyiket elfogadtam, visszaadnám, de senki sem nyúl érte. Hová lett a „fogadó bizottság’’? Mi van a kezemben? A paplanom csücskét szorongatom szívszakadva. Hogy az a magasságos! Hány óra?! A végén még elkésem! Siké Valéria A hajnali futás / A jó egészség titka. / Bármilyen furcsa is, / Ez késés titka. Este van, este van. / Feljött már a HOLD. / Tíz óra még nincsen, de / Bezár már a bolt. Gál László — Mendöli Ádám