Bervai Figyelő, 1976 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1976-01-01 / 1. szám

Mit kíván 1976 ban NE LEGYEN OKA REKLAMÁLÁSRA. A SVÉD MEGRENDELŐNEK... Mindennap, hajnalban 4 órakor kel fel Ostoroson Szerencsi András. Művezető a 35-ös üzemben. Nem volt könnyű számá­ra, munkahelyén, az 1975-ös év. A napi gondok mellett sok energiát fordított ciklusa a készletek csökkentésére, — és sikerrel. — A dugattyúrudak más méretű löketekre történt „át­szabásával” sokat tudtunk le­tenni a közösség asztalára. A pneumatikaelemek export­minőségét az idén is szeret­nénk garantálni. A vállalat vezérigazgatójától hallottuk, hogy a svéd megrendelők elégedettek a munkánkkal, úgymond, a mi termékeink 75-ben felülmúlták a japán árut is, így hát az a kíván­ságom, hogy 76-ban se le­gyen oka a reklamálásra a Mecman cégnek. Ismerkedve az új gazda­sági szabályozókkal, azon igyekszünk majd, hogy szer­vezési intézkedéseink nyo­mán, tartalékok, táruljanak fel. — Magánéletemben? Nincs különösebb óhajom: jó len­ne, ha kevesebb időt rabolna el a napi utazás, sikerülne a terv, s a család a két gye­rekkel a gyárunk balatoni üdülőjében tíz napig együtt pihenne. Simon Imre DOLGOZNI és TANULNI A hevesi gyáregység „F” üzemében gépmunkásként dolgozik egy csinos, fiatal asszony. Ferencz Lajosnénak hívják, s fiatal lánynak véli az, aki nem ismeri. Nehéz szóra bírni, az a típus, aki szívesebben dolgozik, mint beszél. Szocialista brigádtag, jól dolgozik, szeretik is munkahelyén. Erdőtelken született és ma is ott laknak a férjével és édesanyjával. 1971-ben kez­dett Egerben, a 35-ös üzem­ben. Szeretett a törzsgyárnál dolgozni, mégis örült a lehe­tőségnek, hogy a lakóhelyé­hez közelebb kerül. Hetven­négyben jött el Hevesre, még így is fél ötkor kel, hogy reg­gel hatra a gyárba lehessen. Önkéntelenül adódik a kérdés így év elején, mik a tervei, mi vár az 1976-os esztendőtől? Mosolyogva néz rám, úgy látszik hirtelen nehéznek ta­lálja a kérdést. —• Személyes tervemben saját otthon megteremtése ér, majd a gyerekek szerepel­nek. Dolgozni akarok és ta­nulni is, ha lesz a gyáregy­ségnél szakmunkásképzés. Hogy mit is kívánjak: — Jó lenne rendezni a közleke­dés problémáját. Jelenleg a­ buszok zsúfoltak, sok a feles­leges ácsorgás, előfordul, hogy lemarad az ember. A környezetemtől több megértést, és jó értelemben vett egymással-törődést vá­rok. Igen, ez az óhaj is hozzá­tartozik a munkássá válás folyamatához, szocialista ember módjára kell élni és dolgozni. Nádai Györgyi 25 ÉV A 31-ES ÜZEMBEN Kővári Imréné 25 éve dol­gozik egy­ munkahelyen, pontosabban ugyanabban az üzemben! A faluról érkezett szőke fiatal kislány, akkor vízhordóként kezdte... A 31-es üzem felépítése után, itt lett gépmunkás, s azóta is itt dolgozik. Ma az üzem ad­minisztrátora. S hogy tevé­kenységét életfelfogása mennyire jellemzi, bizonyít­ja a két kiváló dolgozó jel­vény. Lelkiismeretes társa­dalmi munkáját jelzi a hat elismerő oklevél. Amikor a jövő terveiről kérdezem, régi jó barátsá­gunkra hivatkozva mondja: — Tudod, nem szeretem a nyilvánosságot, nem szere­tem fitogtatni azt amit te­szek. Teszem, amit tenni kell, mert ez így természetes. Sze­retem a munkahelyemet minden nehézségével együtt, s még legalább további 25 évig itt akarok dolgozni. 1976-tól is csak annyit vá­rok, mint eddig a korábbi évektől. —• Továbbra is har­monikus családi életet, nem hajszolok lehetetlen álmo­kat, nem akarok mást, mint megelégedést, sok apró örö­met a magánéletben, s a munkahelyemen becsületes helytállást. Úgy, ahogyan ed­dig is, 25 éve mindennap. Petrán Istvánná A MOSTANI JÓ LÉGKÖRT A 19-es üzemben áll az egyik Hidd­ alkatrészgyártó automata, mellette fiatal la­katos, konyakig feltűrt ru­haujjal. Liktor Miklós a kéz­fogás elől szabadkozik, mert ugye, az olaj... Rögtön veszi a „lapot”, szí­vesen válaszol, mert mint mondja, panaszra nincs oka, ami jó arról pedig szívesen beszél. — Négy éve vagyok itt a Bervában, ha a tanuló évei­met is beszámítom. Ez alatt az idő alatt több ütemben megfordultam, de úgy gon­dolom, végül is a helyemet itt találtam meg igazán. Itt szeretnék leinni jövőre is, mert szívesen vagyok együtt a brigádommal, és az üzemi vezetés módszerével is meg vagyok elégedve. Nagyon tetszik az, például, hogy a továbbtanulás nálunk támogatásra talál, nem nyűg­ként fogadják a tanulni aka­ró dolgozót, hanem közösen megbeszélve a problémákat, úgy igazítják, hogy a tanuló is, az üzem is jól járjon. Ha a kívánságoknál tartunk, azért még sorolhatom: — Jövőre tisztább legyen az üzem, mint eddig. És még egy: ne kelljen olyasmi mi­att bosszankodniuk a szak­munkásoknak, hogy eseten­ként kevesebbet keresnek, mint ugyanolyan szakmai gyakorlattal egy betanított munkás. Jelenleg ugyanis bennünket köt a szigorú ka­tegória-előírás, de például egy szakma néküli dolgozó — volt már ilyen példa —a szakmunkásnál több fizetést kapott, mert csak ilyen pénz­zel lehetett őt idekötni. Üze­münkben a mostani jó lég­kör tartós legyen, ilyen ma­radjon jövőre is. És erről jut eszembe: va­lószínű, hogy jövőre bevonu­lok katonának. Őszintén szólva nem bánom, hogy jö­vőre, mert a két évet kihagy­ni úgysem tudom, és jobb lesz már mielőbb mögöttem tudni. Elköszönve kezet fogunk. Nem mondtam akkor, de most ideírom: — Őszintén kívánom, hogy szerény kí­vánságai valóra váljanak. Ma­cz Ernő ★ Egyszerű szavakkal sorol­ja terveit a hevesi fiatal gép­­munkás asszony. Az ország­határon túlra is tekintve, konfliktusoktól mentes évet remél a lakatos. Megkapó őszinteséggel vall munkahe­lyéről az üzemi adminisztrá­tor, aki együtt nőtt fel üze­mével s a gyárral. A műve­zető a minőséget, gazdálko­dásunk hatékonyságát sorol­ja elsőnek. Illúziók nélkül, mint a gyárban, otthon is megelége­dést, reális céljaink megva­lósulását várjuk az új évtől, magunktól. Kívánjunk hát még egyszer. Boldog Újévet, Finomszerel­vénygyár! A jó könyv, jó barát Vállalatunk szakszervezeti bizottsága értékelte az üze­mi könyvterjesztők 1975. évi jó munkáját, s Ferenczi Lajosné 17-es üzemi dolgo­zó, Keresztes Emilia a köz­ponti irodáról, Kiss And­rásné 35-ös, Novák Ferenc­­né 31-es, Vithig Gábor he­vesi és Zsebe Józsefné „G” üzemi könyvtáros eredmé­nyes tevékenységükért juta­lomban részesültek. Az SZMT Központi Könyvtár vezetősége, a múlt évben kimagaslóan sok könyvet olvasók között, vál­lalatunktól Ferenczi Lajosné 17-es üzemi és Tóth István­ná 35-ös üzemi dolgozót könyvutalvánnyal jutalmazta meg. Névadó ünnepség Hevesen Gyáregységünk ünnepélyessé tett ebédlőjében, tizenegy hevesi dolgozó gyermekének rendezett névadó ünnepséget KISZ-alapszervezetünk. A kicsik az emlékezetes nap alkalmából 400 forintos takarékbetét-könyvet és mellé egy-egy nagy pöttyös labdát kaptak ajándékba. Az ünnepélyes aktus befejezése után közvetlen beszélgetés alakult ki a vendégek között. Gyermekzsivaj, jó hangulat töltötte be a termet. Ugrai Ágnes A HTM brigád milliói Az év végi taggyűlések, ve­zetőségi ülések csaknem mindegyike egy-egy területi munkacsoport, vagy társa­dalmi szervezet ez évi mun­káját értékelte. A műszaki igazgatóság MEF területének két szak­­szervezeti osztálybizottsága igen sokrétű munkavégzés­ről adott számot, ami azt bi­zonyítja, hogy a szakszerve­zet átfogóan, széles körűen foglalkozik tagjainak prob­lémáival. A gyártmányfejlesztési fő­osztály osztálybizottságának hatékony tevékenysége, a bér és egyéb juttatások fe­letti felügyelet, s a dolgozók bérjellegű kérdésekben rend­szeres tájékoztatása. A pré­miumok, fizetésemelések mindenki előtt köztudottak a főosztályon, s ez érezhetően m­unk­amorál-ja­vulá­st ered­ményez. A pártalapszervezet az osztálybizottság munkáját pozitívan értékelte. Többet kell tennie az osztálybizott­ságnak — foglalt állást a taggyűlés —­ a KISZ-szerve­­zet és a gazdasági vezetés segítése terén. A műszaki igazgatóság— MEF egyéb területeit össze­fogó osztálybizottság az el­múlt év során jelentős fej­lődést mutató tevékenységről tudott számot adni, s ezt a munkát elismerően értékelte az alapszervezet taggyűlése. A terület pártvezetősége felé adott számot alakulása óta végzett tevékenységéről a gyártmányfejlesztési osz­tály HTM brigádja. Az új brigád nevében (Hatékony­ság, Takarékosság, Minőség) tükrözi azt a célt, ami lét­rehozására inspirálta tagjait. Az osztály dolgozóinak mun­kavégzésétől több milliós,ér­téknek megfelelő felhasználá­sa, illetve kihasználása függ, így tehát nem véletlenül vá­lasztották a brigád nevéül a hármas jelszót. Az év végi számadás mér­lege a pozitív oldalra billent több olyan eredmény követ­keztében, melyekből néhány: — A hevesi szerelőcsarnok tervezésekor 15 ezer forint, a kivitelezési szerződés meg­kötésekor félmillió forint, — az autóbusz forduló épí­tési munkáinál és a 37-es üzem erőátviteli szerelési munkáinál összesen több mint félmillió forint­ fejlesz­­tési alap megtakarítás, a bontási anyagok újra­felhasználásával 30 ezer fo­rint megtakarítás jelentke­zett. A brigád tagjai 24 órás társadalmi munkával 15 ezer forint értékű téglát tettek újra használhatóvá. A párt­vezető cég elismer­te, figyelemre méltónak tar­totta a fiatal brigád sokolda­lú tevékenységét. A 35-ös üzem pártvezető­sége a MEO részleg átszer­vezésének eredményeit, ta­pasztalatait elemezte! A félév során üzemi állo­mányba helyezett 28 fő MEO dolgozó és az üzem kapcso­lata javult, és ez a selejt­­csökkenésben is érezteti ha­tását. A tavalyi év 2,7 millió forintos selejtkára felére csökkent ez évben, ami ará­nyaiban és értékében is je­lentős. Különösen figyelmet érdemlő a Meoman henger­­fedelek Selejt-alakulásában bekövetkezett változás az üzemi „beolvasztás” után. Júniustól novemberig foko­zatosan öt százalékról fél százalékra csökkent a fede­lek selejtje. Biztató előjelei vannak te­hát a MEO-átszervezésnek. Legalábbis a fél év tapaszta­latai igazolni látszanak azt a várakozást, amely az át­szervezést indokolta. M. E. Az ország legjobb mi közön... Petrán Katalin „G" üzemünk médiának dolgozója, tavasszal a József Attila országos szava­lóversenyen a legtöbb ponttal ju­tott be a döntőbe és kétszer szerepelt a képernyőn. A szép magyar beszédért ki­tűzött „Kazinczy emlékérem" Radnóti emlékversenyén, a Mű­velődési Minisztérium által meg­hívott versenyzők között máso­dik helyen végzett. Heves megye felszabadulási versenyén első lett. Ugyancsak most került sor az 1974. évi „Ifjúmunkás szavalóverseny"-en kapott arany diploma díja tu­lajdonosaként három hetet töl­tött a Szovjetunióban, főleg Moszkvában, s a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordu­lóján Minszkbe utazott. A Bolgár Kultúra Hete al­kalmából, bolgár költők verseit tolmácsolva, első lett megyei szinten. A megyei pártbizottság, a vá­rosi és a megyei tanács ünnep­ségek alkalmával rendszeresen meghívja versek előadására. Gyárunknál az irodalmi szín­pad vezetését is ellátja, miután elvégezte a vezetőképző tanfo­lyamot. Petrán Katalin már májusra készül: indul az Ifjúmunkás szavalóversenyen és részt vesz a televízió által meghirdetett Ady Endre szavalóversenyen. Egy kis segítség várakozás után —, hogy: — Lehet költözködni! Kovring Mártonná ugyanis egy telje­sen új lakásba költözött ezen a napon a Csebokszári lakótelepre, a nyugdíjasok házába. Azon a reggelen, nagy iz­galmak közepette készülő­dött az idős Mária néni a költözködésre. Mikorra a Csonka János KISZ-alap­­szervezet négy fiú tagja megérkezett, hogy segítsen a költözködésnél, már majd­nem minden „útra kész”jó ál­lapotban várakozott a lakás­ban. Mária néni nagy örömmel, gyorsan elmesélte, hogy mi­lyen is az új lakás, milyen színű a szőnyegpadló, milyen m­agy az ablak. Végre, kissé megkésve megérkezett a te­herautó és megkezdődhetett az „igazi” költözködés. Má­ria néni örült, hisz új lakása lesz, de azért lehetett látni, hogy ilyen korban már nem olyan könnyű otthagyni a régit és bizony hozzá kell majd szokni az újhoz is. A költözködés többi része aztán már gyorsan ment. Mi­után minden a helyére ke­rült, Mária néni meghatva mondott köszönetet a segít­ségért. Mi is örültünk, hogy KISZ-alapszervezetünk se­gítséget nyújthatott az idős néninek, akinek már nincs olyan hozzátartozója, aki ezt megtehetné. Boros S­ándor 1975. december 13-a sok em­bernek csak egy egyszerű hétköznap volt. Az ötös la­kótelepi Kovring Mártonná életében azonban jelentős dátum. Végre eljött az a nap, mikor kimondták — oly sok

Next