Bervai Figyelő, 1981 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1981-01-01 / 1. szám
Nem szívességből A Szakszervezeti Bizottság decemberben tárgyalta munkavédelmi és baleseti helyzetünket. A statisztikai adatok tükrében a balesetelhárítási, megelőző tevékenységünket pozitívan értékelte a testület. Nem akarok hangulatrontó lenni, de nem árt, ha közvéleményünk figyelmét ráirányítom egy-két olyan jelenségre, amelyeknek súlyos következményei lehetnek, ha idejében nem intézkedünk és nem következik be szemléletváltozás. Többször előfordult, hogy az új felvételes dolgozó nem jelent meg a munkavédelmi oktatáson. Ezt a gazdasági vezetője nem kéri számon, vagy nem figyel rá, és munkakörében foglalkoztatja. Hasonló problémát jelent, ha a dolgozót vezetője más jellegű munkakörbe osztja be és nem részesíti az új munkakörre vonatkozó baleseti oktatásban. A biztonságtechnikai vizsgákat nem veszik komolyan. Egyesek megsértődnek, ha „fejükre olvassák”, hogy felkészületlenül jelentek meg, vagy ha a vezetőt felelősségre vonják hogy miért nem foglalkozott beosztottjával, miért nem segítette, készítette fel a vizsgára. Nem szívességet tesz azzal, ha a vizsgára felkészülten megy el a dolgozó. A vezető köteles meggyőződni arról, hogy beosztottjainak milyen az elméleti és gyakorlati felkészültsége. Ez erkölcsi felelősség is. Vannak nagyon szép példák de elkeserítők is. A vállalati szemlék alkalmával a balesetveszélyes körülményeknek csak egy kis részét lehet feltárni és az intézkedésre a felelőst és határidőt meghatározni. Egyértelmű rendelet, hogy az egyes pontokra a végrehajtást írásban kell visszaigazolni az SZB-nek és a munkavédelmi osztálynak. Lassan „gyakorlattá” válik, hogy a munkavédelmi osztály mint egy „diszpécser központ” sürget, kér, fenyeget, hogy a határidőkkel mi van? Természetesen a nyilvántartás, az utóellenőrzés az ő feladatuk, de semmi esetre sem a mások — rendelkezésben előírt — feladatának az elvégzése. A két szemle közötti időszak kissé „holt szezon”. A területi üzemvezetői szemlék súlyának olyannak kellene lenni, mintha azt a műszaki igazgató maga tette volna. A helyi felelősöket fegyelmileg kell kötelezni arra, hogy a meghatározott határidőket tartsák be. A helyi szemlék tárják fel a kisebb, és saját hatáskörben megszüntethető hibákat és a negyedévenkénti vállalati szemlék valóban a nagy horderejű, felsőbb vezetői intézkedést igénylő problémákkal foglalkozzanak. Az SZB továbbította a felsőbb szervek felé dolgozóink jogos panaszát az „olajálló” bakancs és szertefoszló munkaruhák ügyében. A jövőben az SZB és a KISZ munkavédelmi aktivistáinknak szorosabban együtt kell dolgozniuk a gazdasági vezetőkkel, azokat segíteni közös programmal és feladattal. Remélem ezzel is hozzájárulunk dolgozóink balesetmentes munkájához. Macskásy Géza SZB munkavédelmi felügyelő Napirenden a munkavédelem Új tervidőszak kezdetén... A munkaverseny-mozgalom időszerű feladatai Hosszan tartó előkészületek, széles körű elemző és alkotó tevékenység eredményeként befejezéshez közelednek a vállalati tervkészítéssel kapcsolatos munkálatok. Az V. ötéves terv végrehajtásának helyzetét vizsgálva az MSZMP Központi Bizottsága 1980. november 13-i ülésén megállapította, hogy népünk céltudatos munkájának köszönhetően a népgazdaság a nehezebb feltételek ellenére is fejlődik, a termelés növekszik, szerény mértékben, de emelkedik a lakosság életszínvonala, javulnak életkörülményei. Az 1981—1985. évekre szóló VI. ötéves terv irányelveinél ugyanakkor meghatározta fő feladatként a társadalmi előrehaladás gazdasági alapjainak erősítését, a tervszerű, kiegyensúlyozott fejlődés biztosítását, az elért életszínvonal megszilárdítását, az életkörülmények — lehetőséghez igazodó — javítását. A XII. pártkongresszus határozataiból kiindulva emelni kell a népgazdasági tervezés, irányítás színvonalát, korszerűsíteni kell a termelést, hasznosítani kell a technika és a tudomány eredményeit. A fő célkitűzésekhez igazodnak a népgazdasági tervek, melyek nélkülözhetetlen alkotóelemei a vállalati célkitűzések. A finomszerelvénygyári tervkészítés, úgy a VI. ötéves tervre, mint az 1981. évre vonatkozóan meghatározott program szerint történt. Az üzemi demokrácia fórumain végighaladva ismertté váltak, gondolatainkban rögződtek főbb számadatai, melyhez igazodva kell feladatainkat meghatározni és végezni minden gazdálkodó szinten. Régi, de feltétlenül időt álló megállapítás, sőt a gyakorlatban is megvalósult tény, hogy a szocialista munkaversenymozgalom csak akkor tölti be igazán szerepét, ha képes igazodni a mindenkori feladatokhoz, a társadalmi, gazdasági helyzet által igényelt követelményekhez. A munkaverseny-mozgalom eddigi története során talán még sohasem volt annyira időszerű, a feladatokhoz történő gyors és rugalmas alkalmazkodás, mint jelen időszakban. Az is tény, hogy az V. ötéves terv utolsó két esztendeje jó előiskola volt ebben a tekintetben. A nemzetközi gazdasági helyzet gyors változásai minden szinten éreztették hatásukat, így a munkaverseny-mozgalomban is, mely szerves részévé vált a szocialista építőmunkának. Azért lett különösen eredményes a most végetért kongresszusi és felszabadulási munkaverseny, mert a részt vevő kollektívák figyelemmel kísérve a sokirányú történéseket, vállalták és teljesítették feladataikat. A XII. pártkongresszus és hazánk felszabadulása 35. évfordulója tiszteletére kezdeményezett munkaverseny időszakában emelkedett a vállalati munkaverseny-mozgalom tartalmi színvonala, mely úgy a vállalásokban, mint a teljesítésekben megnyilvánult. A vállalások alapvetően konkrétabbak voltak, mint előzőleg. Általában rendszeres, következetes volt a gazdasági egységek munkaversennyel kapcsolatos tevékenysége. Határozott célunk volt ez a kongresszusi és felszabadulási munkaverseny kezdetén. Bebizonyosodott az is, hogy igénylik a kollektívák a rendszeres irányítást, ellenőrzést, általában a velük való törődést. Ezt kell szinten tartani, illetve ahol szükséges, még tovább növelni, az idén és a következő esztendőkben. A kongresszusi és felszabadulási munkaverseny tartalmi színvonalának növekedését kell alapul felhasználni a most kezdődő tervidőszakra. Ez látszik leidőszerűbb feladatnak, mely magában hordozza a minőségi fejlődés lehetőségét, ami által az eddigitől sokkal eredményesebb lehet a szocialista munkaverseny. Véglegesen le kell nyesegetni a mozgalom vadhajtásait. A konkrétságot nélkülöző, valójában csak látszólagos vállalásoknak nincs helyük az 1981. évi vállalások megfogalmazásában. A gazdasági vezetők minden szinten nyújtsanak segítséget a vállalások előkészítéséhez, különösen a művezetők, középvezetők tehetnek sokat ezen a téren. Gazdasági célkitűzéseink megvalósításához szükség van a munkaverseny-mozgalom konkrét eredményeire. A hármas jelszó alapján sokat tehetünk a tervfeladatok teljesítése érdekében. A szocialista módon dolgozni, tanulni, élni jelszó egységét és igazságát nagyon időszerű lenne minden szinten felismerni, elfogadni és ennek szellemében munkálkodni. A Szovjetunióba utaznak Az elmúlt hónapokban kiemelkedő sikereket értek el KISZ-es fiataljaink a különböző városi és megyei vetélkedőkön. A „Szovjet sport az olimpia évében” című megyei versenyen kettős bravúr született gyárunk részéről: első helyen végzett és ezzel négyezer forintos Szovjetunióbeli utat nyert az Ostoróczki László, Deák Ferenc, Sövényi László és Magyar András összeállítású csapat. Harmadik lett a Csonka János alapszervezet képviseletében Novák Antal, Pócs József, Bajzáth Ráfael és Németi György. Nyugdíjasokra gondolva Ötvenen túl, a nyugdíjas évekhez közeledve az emberek nagy része türelmetlenül sürgeti az időt, várja a pihenést, aztán a korhatár előtt általában 1—2 évvel — ugyancsak nem kevesen — félve az utolsó életszakasztól, szeretnék megállítani az órát, nem tovább lapozni a naptárt. Az érzelmek természetszerű hullámzása ez, amit gyakorta tapasztalok munkahelyemen, ahol kollégámmal történő végső ügyintézés céljából minden vállalati nyugdíjas, vagy akkor még éppen nyugdíj előtt álló, megfordul. Van aki egy-két szóban röviden, van aki bővebben beszél, de mindenki emlékezik. Különös bánásmódot vár el magával szemben akkor már az ember, jólesik számára a kedvesség, a jó szándékú figyelmeztetés, hogy hová kell még menni, az összegyűjtött irományokkal. Figyelik az intelmeket, tanácsokat, de láthatóan egészen máshol kalandoznak a gondolatok. Az elköszönéssel az emlékek erősödnek, általában a szebbek, a kedvesebbek. Az elbúcsúzáskor személyenként különkülön, aztán mindezt együtt és töményebben viszontláthatjuk, tapasztalhatjuk a nyugdíjastalálkozók alkalmával. Csak a beteg ember tudja igazából értékelni az egészséget, csak az idős ember tudja, mit jelent 60—70 esztendő. Gazdag tartalommal megtöltött gyakorlatot sikerült kialakítani vállalatunknál a nyugdíjasok megbecsülésére. Sokak gondoskodása, figyelmessége, segítő szándékú ügybuzgósága varázsol kellemes perceket a számukra, amiből ők, ha egészségük is megengedi egy újabb esztendeig táplálkoznak. Hagyománya, rangja van a bervai nyugdíjaskirándulásoknak, találkozóknak. A gyár 570 nyugdíjasának rokonszenve a mai dolgozókkal erkölcsi bázist jelent mindannyiunknak. Közös gond, közös érdek, hogy ez a bázis tovább erősödjön. F. B. Didergő ! Most itt a tél közepén, amikor egymást váltják a hideg és kevésbé hideg időszakok, bizony-bizony a halandó ember gyakran gondol a jó meleg nyári napokra. Azokra a napokra, amikor egy szál lenge ruha is sokszor soknak tűnt az ernte testén. Ezekre gondol, akkor amikor az úton, a járdán, a megállóiban tapossa a hókását, és esetenként a „locsipocsi” játékot játsza vele néhány járművezető. Persze nem kell a dolgozónak messzire menni. Elég, ha esetenként ránéz az üzem vagy iroda falára felerősített hőmérőre és bizony rögtön az energiatakarékosság istene jut eszébe. Talán azzal a fohásszal, hogy „adj uram melegebbet térd és bokamagasságban is”. Lehet, hogy néhány hőmérő talán önmaga is fázik másfél méter magasságban. No de, ha ez a szabály, akkor azt be kell tartani — gondolja a dolgozó és legfeljebb fürgébben mozog, esetleg melegebben öltözik és főleg kevesebbet gondol a hidegre. Nem volt célja e sorok írójának az, hogy az energiatakarékosságra vonatkozó intézkedések jogosságát kétségbe vonja, sem az, hogy azok munkáját kifogásolja, akik a rendelet betartásáért felelősek. De volt szerencséje december elején látni olyan — munkahelyi hőmérséklettel kapcsolatosan leírt — számokat, melynek láttán végigfutott a hátán a hideg. Most az új esztendő elején talán nem veszik az olvasók rossz néven, ha e sorok írója új évi jókívánságként arra gondol, hogy talán egyszer megérjük, hogy lesz normális minőségű szén a fűtéshez, jók lesznek a kazánok, és nem kell azokat épp a tél közepén tisztítani, a fűtők fűtenek, az ajtók zárnak, a hőmérők pedig kedvező munkahelyi hőmérsékletet mutatnak. — figyelő — A megvalósulás útján Azt hiszem, hogy még mindenkinek élénken él emlékezetében az a széles körű aktív és termékeny vita, amelyet pártunk a XII. kongresszus irányelveinek közreadásával indított. Akkor egy hosszabb időszak munkájáról, a XI. kongresszus határozatainak végrehajtásáról és a kongresszusi irányelvekben megfogalmazott feladatokról volt szó. Most a közelmúltban — novemberben, decemberben — egy rövidebb időszakról, de már a XII. kongresszus óta végzett munkáról adtak számot pártalapszervezeteink. A beszámoló taggyűléseket gondos előkészületek előzték meg. Ennek egyik fontos része volt a párttagokkal történő elbeszélgetés. Pártunk gyakorlatában nem ismeretlen a széles körű társadalmi vita, a párttagság véleményének kikérése, a munka során szerzett ismeretek, a jobbító szándékú, előremutató javaslatok összegyűjtése. Párttagságunk most is örömmel fogadta az elbeszélgetésekre vonatkozó híreket, ezt jónak és a jövőben is követendő módszernek tartják. Az elbeszélgetés során párttagjaink nyíltan, őszintén és kritikusan mondtak véleményt mind a pártalapszervezet, mind pedig a saját munkájukról. Az elbeszélgetések alkalmával lehetőség volt olyan alapos és széles körű eszmecserékre, melynek során párttagságunk elmondhatta véleményét a helyi vállalati és az országos célkitűzésekről, gondokról. Párttagjaink részéről sok hasznos észrevétel hangzott el mind helyi, mind országos viszonylatban. Az elbeszélgetések tapasztalatait összegző pártcsoportüléseken tagságunk szinte teljes létszámban véleményt nyilvánított. A pártalapszervezetek vezetőségei gondos munkával készültek a taggyűlésekre. A jó előkészítő munkának köszönhető, hogy a taggyűléseken a megjelenési arány igen kedvezően alakult. Tagságunk 81,2 százaléka megjelent. Csak az maradt távol, aki beteg volt, vagy nagyon fontos más szolgálati kötelesség szólította el. A beszámolók részletesek, tartalmasak voltak. Sokrétűen értékelték az alapszervezet munkáját, a terület gazdaságpolitikai feladatainak végrehajtását, elemezték a tagság által felvetett kérdéseket, észrevételeket, javaslatokat. A taggyűlések aktivitását vizsgálva igen pozitívan értékelhető az a tény, hogy a több éves átlaghoz viszonyítva is igen aktív taggyűlések zajlottak le. Például a tavalyi taggyűléseken 86, most 105 hozzászóló volt a beszámolóhoz. A két összevont taggyűlés hozzászólóival együtt 114 párttag nyilvánított véleményt. Ez a tagságunknak közel 30 százaléka. Taggyűléseinken a felsőbb pártszervek is képviseltették magukat. A Központi Bizottságtól egy, a Megyei Pártbizottságtól négy, a Városi Pártbizottságtól két elvtárs vett részt a taggyűléseinken. A taggyűléseken szerzett tapasztalatokról kedvezően nyilatkoztak. Most a beszámoló taggyűlések után a tapasztalatokat összegezve megállapíthatjuk, hogy pártalapszervezeteink jó munkát végeztek. Az elbeszélgetések, taggyűlések jó légkörben zajlottak le. Az elmúlt év tapasztalatainak értékelésével együtt megállapíthatjuk, hogy tagságunk a XII. kongresszus határozataival egyetért, annak megvalósításában cselekvően részt vesz. Tagságunk hazánk politikai helyzetét jónak ítéli. Külpolitikánk következetességével egyetért. A népgazdaságunk egyensúlyi helyzetének javulásával kapcsolatos hírek kedvező fogadtatásban részesültek. A szocialista demokrácia fejlesztése érdekében tett intézkedéseket tagságunk szükségesnek tartja. Megfogalmazódott az az igény, hogy a párt és gazdasági vezetés erősítse személyes kapcsolatát a dolgozókkal, továbbá az, hogy következetesen fel kell lépni a társadalmunkban nem kívánatos olyan jelenségek ellen, mint a jogtalan előnyszerzés, a társadalmi tulajdon megkárosítása stb. Sok szó esett a termelésről, a hatékonyságról. Párttagságunk örömmel üdvözli vállalatunk eredményeit. Tenniakarás, felelősségérzet és jobbító szándék jellemezte a hozzászólásokat, Összegezve a tapasztalatokat megállapíthatjuk, hogy pártalapszervezeteink a beszámoló taggyűlésekkel ismét jelentős szakaszt zártak le. Megállapítható az is, hogy a kongresszus óta pártalapszervezeteink jó munkát végeztek, fejlődésük töretlen. A saját területükön érvényesítették a párt vezető szerepét, gondoskodtak a párt politikájának helyi megvalósításáról. Kedvező tapasztalatok vannak a két pártvezetőség munkájával kapcsolatban is. Pártalapszervezeteink eszmeipolitikai és cselekvési egysége az elmúlt évben tovább erősödött. Bajzát Sándor „A részvétel a fontos... Játékos vetélkedővel zárult a sorozat A moszkvai olimpiai játékokkal azonos időben, tehát még az elmúlt év júliusában indult az a szellemi vetélkedősorozat, mely decemberben játékos vetélkedő formájában ért véget. Mint arról korábban már beszámoltunk a munkaügyi főosztály Táncsics brigádja rendezésében „a részvétel a fontos...” címen három témakörben — XII. pártkongresszus, hazánk felszabadulásának 35. évfordulója, moszkvai olimpia — totó került a brigádokhoz, melyek nagy része aktívan kapcsolódott be a játékba. Összesen 117 brigádot lehetett értékelni a három forduló során, 44 brigád pedig minden alkalommal kitöltötte a szelvényét. Ez utóbbiak közül került ki a záró programra meghívott 15 brigád, úgy, hogy lehetőleg minden nagyobb gazdasági egység képviseltesse magát. A rendezők az előzmények során — majd játék közben is — unos-untalan hangoztatták a mottót, miszerint a részvétel a fontos, nem pedig a győzelem. Tehát a játékosság, a szórakozás, a kikapcsolódás és ezekkel együtt összességében az ismeretek bővítése volt a cél, nem pedig a „vérre” menő küzdelem. Régi tapasztalat, hogy sokan idegenkednek a nyilvános szerepléstől, két brigádot nem sikerült rábeszélni a részvételre. A hiányzók vesztettek, s akik megjelentek — ezt ők maguk mondták — nyertek. A három fő témakör különböző formában végig vonult a játékos vetélkedő tíz kérdéscsoportján, ami a változatosság és persze a résztvevők kedvéért, játékkal, zenével, ügyességi feladattal bővült. A megoldandó feladatok között, a brigádok bemutatták magukat — ez is a rendezők ötlete volt — hogy ismerjék egymás munkáját, tevékenységét közelebbről is. Így oldódott fel a szokásos feszültség, így vált egyre barátibbá a hangulat, amit nagyban elősegített az újszerű forma: ezúttal egy nagy körben helyezték el az asztalokat, így a résztvevők a társadalmi zsűrivel és a rendező, egyben pontozásos értékelést végző brigáddal együtt egy — láthatóan baráti — kört alkottak. Érdekesen, izgalmasan alakult a pontozás végeredménye is. Két holtversenyt kellett játékkal eldönteni, amikor a többiek egyszeriben szurkolókká váltak. Összesítésiben első lett — annyi sok vetélkedős második helyezés után — a gyártási es teszt és a főosztály Pattantyús brigádja 102 ponttal . Mögötte a sorrend: 2. Pannónia br. (gyártmányfeji. főo.) 99 p., 3. Lomonoszov br. (59.Ü.) 99 p., 4. Diesel br. (G.ü.) 94 p., 5. Tervgazdasági br. (közgazdasági főo.) 91 p., 6. Május 1 br. (tmik) 90 p., 7. Forgácsoló br. (63.Ü.) 82 p., 8. Fortuna br. (ált. ker. főv.) 79 p., 9. DH br. (Heves gys.) 79 p., 10. Űrhajós br. (17. ü.) 77 p., 11—12. Spartacus br. (63.ü.) és a Zrínyi Ilona br. (3L ü.) 76—76 p., 13. Zaja br. (35.Ü.) 65 p. Az 1—8. helyezett brigád pénzjutalomban részesült, továbbá az első három helyezett egy autóbuszos kirándulásra kap lehetőséget 1981-ben. Valamennyi résztvevő brigád emléklapot kapott. A jelenlevők pedig személyesn győződhettek meg arról, hogy a rendezvényen valóban a részvétel volt a fontos. (—um) 99