Beszélő, 1991. január-március (2. évfolyam, 1-13. szám)
1991-01-05 / 1. szám - BESZÉLŐ - A kormány vallomása, avagy az utolsó nász
4 1991. január 5.Beszélő- A kormány vallomása, avagy az utolsó nász Eről várunk az erőszakszervezetünk... „Rabár Ferenc előterjesztette a költségvetést és az adótörvényeket, Botos Katalin államtitkár csodálatosan »levezényelte«, az Országgyűlés majd megszavazza, Kupa Mihály végrehajtja, és az icike-picike állampolgár pedig megeheti mindazt, amit számára az 1991. évi költségvetés kifőzött.” Török Ferenc képviselő foglalta így össze a költségvetési vitát, a felelős személyek kavalkádját. De a forgatag mögött nagyfokú következetesség is megfigyelhető... A helyi adókról szóló törvényt hajszállal, csupán 51 százalékos többséggel fogadta el a parlament, a koalíciós pártok képviselőinek egy része - főként a kisgazdák - föllázadtak. A költségvetési szavazás küszöbén ez nem kis rémülettel tölötte el a miniszterelnököt és az MDF-vezetést. A riadalmat gyorsan fölváltotta a Németh-kormányt is megszégyenítő megdolgozási taktika. Most is működött az IMF-fel való zsarolás, a „gazdasági kényszerhelyzet", de a vita egyre inkább politikai jelleget öltött. A költségvetés elvetése, a tartós kormánypárti lázadás a taxisblokádhoz hasonló kormányválságot idézhetett volna föl, amit senki sem akart. Nem vállalta az esetleges kormányválságot az ellenzék sem, nem lévén kormányképes. Az ország és a nemzetközi pénzintézetek kibírták volna a büdzsé esetleges csúszását - de az ellenzék az éles konfrontációt nem vállalta. Antall József utcájában kritizálták a költségvetést, de a kormánynak még így is szüksége volt biztosítékra a büdzsé elfogadásához. A költségvetési vita keretét - a költségvetés általános elutasításán túl - az adta, hogy az ellenzéki pártok elfogadták a rövid határidőt, a tűzoltómunkát. Mint ahogy azt is, hogy a módosító javaslataik figyelembe veszik ezt az időkorlátot, s a költségvetési hiányt nem akarják megváltoztatni. A plenáris és a bizottsági ülések ellenzéki főszereplői az MSZP és az SZDSZ voltak. A két párt részben eltérő, 40-50 milliárd forintos kiadáscsökkentő - e kereteken belül viszonylag jelentős - javaslataiknak alig a fele valósulhatott meg. Az egyik MDF-es képviselő szerint a költségvetés a kormány egyfajta sajátos vallomása. Nos, ha ez így igaz, akkor a koalíció a legszerelmetesebb vallomást a hadsereg és a Nemzetbiztonsági Hivatal felé tette. Költségvetésük nagyságrendjéhez és kiadásaik indokoltságához képest meghökkentő merevséggel hárították el a módosító kiadáscsökkentő javaslatokat. A Nemzetbiztonsági Hivatal esetében egy ügyrendi vargabetűvel sikerült egy 600 milliós kiadáscsökkentést elérnie az ellenzéknek, de a hadsereg rendíthetetlen maradt. A mintegy másfél tucat, a hadsereget érintő módosító javaslat teljesen eredménytelen volt. A hadsereg állta az ostromot... A kormány közben egy sajátos taktikát dolgozott ki a költségvetési beterjesztését ért kritikákra. Egyrészt maga az MDF is beterjesztett egy kompromisszumos csomagot, amelyet Becker Pál és Szabó Iván jegyzett. Az ellenzéki módosítójavaslatokat már ezekhez igyekezett mérni, csökkentve azok jelentőségét. Balás István (MDF) egy háttér-tájékoztató során újságírók előtt egyenesen kijelentette, hogy az MDF és az ellenzék módosítójavaslatai között oly kicsi az eltérés, hogy az már nem is stratégiai különbség. Tehát az ellenzék sem tud más gazdaságpolitikát (melynek a számokra való lefordítása a költségvetés) ajánlani - ismételte meg az Antall Józseftől már ismer Antall József, Kupi Mihály és Németh Miklós megbeszélése a Parlamentben, 1990. december 30-án este (Szilágyi Lenke felvétele)