Beszélő, 1992. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1992-03-28 / 13. szám - BELFÖLD - Ezekkel csak profi módon - Beszélgetés Ladányi Jánossal

Belföld Ezekkel csak profi módon Beszélgetés Ladányi Jánossal Március 7-én és 8-án kisebbségi konferenciát tartottak a budapesti Vá­rosházán. Demszky Gábor nyitotta meg, s Göncz Árpád, a rendezvény díszelnöke beszélt elsőnek a nyitó plenáris ülésen. A munka 38 szek­cióban folyt, részt vett benne Jan Martin, az Amnesty International főtitkára, valamint az ENSZ Menekültügyi Főbizottságának magyaror­szági főmegbízottja, Thomas Birat. Előadást tartott, hozzászólt - többek között - Konrád György, Litván György, Komoróczy Géza, Gerő András, Hegedűs B. András, Gergely András, Pető Iván, Kovács András, Vitányi Iván, Fodor Gábor. Munkatársunk a konferencia egyik szervezőjével, Ladányi János szo­ciológussal, a Wallenberg Egyesület vezetőségi tagjával készített inter­jút. A konferencia témáiból: „A cigány kisebbség helyzete"; Agresszív na­cionalizmus és idegengyűlölet"; „Politikai kisebbségek". Szerepeltek a drog- és AIDS-betegekkel kapcsolatos emberjogi problémák is. A ho­moszexuális egyesületeknek ez volt az első hivatalos jelentkezése. Megjelent a Tilos Rádió is.­ ­ Valamikor tavaly nyáron Bogdán Emil MDF-es képviselő a Vasárnapi Újság című műsorban előadott egy olyan rádiójegyze­tet, amilyet addig még nem hallottunk a Va­sárnapi Újságban sem. A képviselő úr min­denféle másságot, mindenféle kisebbséget megtámadott. Azt gúnyolta ki, amit a libe­rálisok emberjogi álláspontjának tartott. Ak­kor a Wallenberg Egyesületben írtunk egy tiltakozó levelet, mert akkor még olyan nai­vak voltunk, hogy azt hittük, rákényszerít­­hetjük a miniszterelnököt arra, hogy ilyen dolgoktól elhatárolja magát. Ez fontos ese­mény volt számomra, mert ez után az eset után értettem meg, hogy ez így többé nem megy. A tiltakozó levelet aláírta minden fontosabb magyar kisebbségi és emberjogi szervezet. Ekkor beszéltük meg, hogy meg­csináljuk ezt a konferenciát. Bogdán Emil­nek mi tényleg nagyon sokat köszönhetünk: ő lett a mi Lakitelkünk A konferencia szervezésébe bekapcsolódott Nagy Gábor Tamás fideszes, a Fővárosi Ön­­kormányzat kisebbségi és emberjogi bizottsá­gának elnöke. Fölvettük a kapcsolatot Kiss Endrével, aki szintén aláírta ezt a tiltakozást annak idején. Ő az MDF liberális körének pro­minens személyisége volt, de két hónappal ezelőtt végképp nem bírta tovább az MDF-et, b­e lépett. Mi hárman hoztuk össze a konfe­­rinciát. Ha nem lenne már teljesen lejáratva ez a kifejezés, akkor azt mondanám, hogy ez egy alulról szerveződő konferencia volt. Azt gondoltuk, hogy ha jelentkezik vala­milyen szervezet valamilyen értelmes do­loggal, és vállalja, hogy megszervez a témá­ban egy szekciót, akkor csinálja. Összehív­tuk az országban ebben a témában dolgozó szervezeteket.­­ Közülük egy a Wallenberg Egyesület.­­ A Wallenberg Egyesület eleinte főleg ci­gányügyekben tevékenykedett, de szerepe mára nagyon lecsökkent, mert már léteznek cigányszervezetek is. Segítjük őket, ha hagyják, de sajnos nem nagyon hagyják. Azt gondoltuk, hogy mi katalizátor lehe­tünk; abban segíthetünk, hogy létrejöjjenek ilyen egyesületek, és a már létrejött egyesü­leteket kellene segítenünk tanáccsal, pénz­zel és abban, hogy felfigyeljenek rájuk a mé­diák. És ha ezek már megszerveződtek, ak­kor el kell köszönni, és csinálják tovább a dolgukat. Volt ilyen akciónk a különböző fogyatékosszervezetekkel kapcsolatban, az­tán volt egy akciónk az erőszakmentes szer­vezetekkel kapcsolatban, és amikor a külföl­di diákok zaklatása kezdett nagyon ko­mollyá válni, a Martin Luther King Egyesü­let születésénél is segédkeztünk. Göncz Árpád nagyon szép megnyitóbe­szédet mondott. Az Amnesty International főtitkára, Jan Martin egy telefonhívásra el­jött Londonból. Részt vett a szekcióülése­ken, nagyon sok emberrel találkozott. Hat szekció dolgozott párhuzamosan. Egyéb­ként szeretnénk kiadni a konferencia anya­gát, de még nincs rá elég pénzünk. - Nagy volt a nyüzsgés az Új Városhá­zán... - Borzasztó nagy az­ érdeklődés, és kezd már megszerveződni ez a társadalom. Pár hete érzem ezt. Sikerült elérnie a rezsimnek, hogy a kisebbségi lét kérdése ennyire tuda­tosodjon az emberekben. Három-négyszáz ember szinte folyamatosan jelen volt, pedig sütött a nap, és más fontos események is történtek a városban - az egészségügyi dol­gozók tüntetése például. Mindnyájan kisebbség és többség is vagyunk egyszerre - Ez nagyon fontos dolog. Klasszikus ér­telemben akkor vagyok kisebbség, ha van­nak olyanok, akik magukat többségnek nyilvánítva az én érdekérvényesítési lehető­ségeimet megpróbálják korlátozni. De ez so­sem a számokon múlik. A többség is lehet kisebbség. Itt vannak például a nők. Ők többségben vannak - mégis egy klasszikus kisebbség. A kormány legfőbb érve mindennel kap­csolatban az, hogy mi vagyunk a törpe mi­noritás. Életveszélyes, hogy ennek a kor­mánynak az az egyetlen érve, hogy ők kép­viselik a többséget. Ez egyébként az esetek nagy részében nem is igaz. A kisebbségek szabad érdekérvényesítésétől még nagyon messze vagyunk, és a kormányzó párt lépé­sei pont az ellenkező irányba vezetnek. Azt hiszem, hogy borzasztó sokat kö­szönhetünk a kormányzatnak, mert most már ez eléggé a köztudatban van. Ha egy ország miniszterelnöke és különböző kor­mánytagjai napról napra kiállnak a kame­rák elé, és törpe kisebbségnek nyilvánítanak mindenkit, aki egy kicsikét mást mond, mint amit ők mondanak, akkor ez a legjobb módszer, hogy megértesse velünk: mind­nyájan lehetünk - sőt vagyunk is - kisebb­ségek. Ennél jobban nem lehet ezt a dolgot megtanítani. És megtanultuk azt is, hogy a kisebbségi érdekvédelem nem megy többé amatőr módon Egy Wallenberg Egyesület még megfelelt a rendszerváltás idején, amikor a régi hata­lom már, az új még nem volt ilyen erős. De ma ellenfeleink is megerősödtek, megszer­veződtek, sőt még legitimitástudatuk is van. Ezekkel csak profi módon eljárva lehet szembeszállni. (Az interjút Angster László készítette.) 23 1992. március 28.

Next