Beszélő, 1994. január-március (5. évfolyam, 1-13. szám)
1994-01-06 / 1. szám
HIRDETÉS Privatizáció után Nem feltétlenül igaz az, hogy a privatizált vállalatnál mindenről az új tulajdonos dönt - állítja Krausz András, az Alföldi Porcelángyár Rt. Igazgatóságának elnöke. Hódmezővásárhelyen például nincs Németországból érkezett irányító apparátus, a Villeroy & Boch Mettlach egyetlen alkalmazottat delegált állandó jelleggel az ügyvezetésbe. A hódmezővásárhelyi gyár 1965-től működik. Szocialista nagyvállalatként a szaniter termékek körében monopolhelyzetet élvezett Magyarországon, s gazdasági mutatói alapján a kelet-európai térség egyik vezető kerámiaipari cégének tekinthették. Az Alföldi Porcelángyár, pontosabban mondva az Alföldi Porcelángyár köré szerveződött vállalatcsoport privatizációja azonban két éven át húzódott. Amikor befektetőből NINCS HIÁNY A privatizációt megelőzően az Alföldi Porcelángyár és üzemei gazdasági társaságokká alakultak át. Három éve alapították a majolika, a burkolólap- és a tűzállóanyag-gyárból az első önálló gazdasági társaságokat, kft.-k formájában. Az edénygyárból egy francia szakmai befektetői csoporttal részvénytársaságot alapítottak. Volt olyan elképzelés is, hogy pénzügyi befektetőkkel privatizálják a vállalatot - emlékszik Krausz András. Az érdeklődőket azonban visszariasztották az elképzelt holdingban képződő irányító központ méretei. Ezért az akkori vezetés módosította az elképzelést, s a termelőüzemek privatizációjára keresett megoldást. Ezzel együtt megszüntették a burkológyár kft.-t, s az üzemet visszavette a törzsvállalat. A koncepció az volt, hogy szakmai befektetőknek próbálják értékesíteni a gyárat. Erre jelentkezett a német cégvezető európai és tengerentúli nagyvállalatok tettek ajánlatot a részvénytársaság többségi részesedésének megvásárlására. A tendert azonban a német Villeroy & Boch AG, Mettlach nyerte meg, mely vállalta a vállalati termelési profil megtartását és tovább Fürdőszobában is jók leszünk Európa egyik „ős-vegyes vállalata”, a Villeroy & Boch Mettlach, az ezerhétszázas évek közepén, egy német és egy francia iparosdinasztia „összeházasodásának” köszönhetően jött létre. Az egyesített cég ma is eredményesen működik, tavaly 1,7 milliárd márkás forgalmat bonyolított, s a kontinens több országában huszonhárom gyárat üzemeltet. A huszonnegyedik a hódmezővásárhelyi Alföldi Porcelángyár Rt. fejlesztését mind a szaniter, mind a burkolólap-gyártás területén. Sikerült privatizálni a gyár leányvállalatait is? Igen. Azóta az átalakult cégek alapvetően eredményesen működnek. A Majolikagyár Kft. - az Alföldi Porcelángyár Rt. 100%-os tulajdonában lévő kft. - egyik legnagyobb megrendelője például a svéd IKEA, de jelentős mennyiségű dísztárgyat exportál Svájcba is. Az Alföldi Porcelán Edénygyár Rt. a belföldi piac legjelentősebb háztartásiedény- és hotelporcelán-szállítója, emellett számottevő exporttal rendelkezik Nyugat- Európában, elsősorban a francia és az olasz piacon. Külön említeném a BURTON-APTA Kft.-t, melyet szintén egy német cég vásárolt meg. A német befektetőnek annyira kedvezőek a magyarországi termelési feltételek, hogy bezárta ottani gyárát, technológiáját és üzleti kapcsolatait pedig „magával hozta” Hódmezővásárhelyre. Milliárdos beruházás A fürdőszobai szaniter termékek magyarországi piacán az Alföldi Porcelángyár Rt. részesedése 85%. A fennmaradó 15% főként nyugati import. Krausz András elismeri, hogy korábbi termékeik minősége nem versenyezhetett a Nyugaton középkategóriásnak számító termékekkel, ellenben azokhoz képest féláron megvásárolhatóak voltak. A privatizációt követő beruházások azonban a minőség jelentős javulását eredményezték. A német befektető a gyártási folyamat úgyszólván minden lényeges elemét korszerűsítette. Év vége előtt a gyáron belül szinte egy új gyárat hozott létre. Az ötezer négyzetméteres üzem része a közösen kidolgozott fejlesztési programnak, amely összesen 15 és fél millió német márka befektetést jelent. Új, világszínvonalú alagútkemence és mázolórobotok érkeztek. A napi egyszeri öntési technológiát a nagyobb termelékenységű kétszeri öntés váltja fel. Az eddigi gyártófolyamat során az áru mintegy 50%-a kapott első osztályú minősítést. Az új technológiának köszönhetően az elsőosztályú termékek aránya elérheti a 70%-ot is. AZ ÁVÜ FOGLALKOZTATÁSPOLITIKAI KIKÖTÉSEKET IS RÖGZÍTETT Hogyan élték meg alkalmazottaik a gyár értékesítését? 1350 munkatársunk van, nem számítva a leányvállalatok létszámát. Az Állami Vagyonügynökség a Villaroy & Boch AG, Mettlach vezetőivel aláírt szerződésben foglalkoztatáspolitikai kikötéseket is rögzített. E szerint a munkáltató a következő két és fél évben maximum 160 fővel csökkentheti a létszámot. A szerződéshez természetesen tartjuk magunkat. Az eddigi létszámcsökkenés egyébként jobbára a természetes fluktuáció következménye. Megéri Önöknél dolgozni? Két adatot hadd ismertessek. 1991-ben a dolgozók átlagjövedelme 211 ezer forint volt. Idén - kalkulációnk szerint - eléri a 341 ezer forintot. ■ ■ ■ REVÍZIÓ Wats»»** 2 2uk. BESZÉLŐ, 1994. JANUÁR 6. tlbi.