Állam Főgimnázium, Besztercebánya, 1872

Az aeoli dialectus() sajátságairól. Görögország számtalan nyelvjárása közt főképen négy főnyelvjárás vergődött tulsúlyra, u. m. az aeoli, dóri, jóni és attikai, melyek egyenkint s különleg fejlődvén ki, sajátságos jellemüket későbbi időkben is hűen megőrizték s azt törzseik képviselőinek irodalmi tevékenységében is értéke­sítették. A legrégibb ezek közt, amint az ókori nyelvészek nyilatkozatai s a tudósok véleményei alapján mondhatni, az aeoli dialectus, mely Boeotiában, Thessaliában s az éjszaknyugati Kisázsiának aeoli gyarmatain, főképen Lesbos szigetén honosult meg s divatozott. Ezen nyelvjárásnak azonban csak töredékei maradtak fen, miért is róla való tudomásunk sok tekintetben hiányos, de azért sajátságos jellegének megismerése nincs kizárva. Ita az aeoli dialectus maradványait vizsgáljuk, szembe tűnik, hogy az aeoli szójárás neve alatt összefoglalt s annak tulajdonított nyelvsajátságok, melyek a többi, t. i. az attikai, dóri és jóni nyelvjárás sajátságaitól tetemesen és lényegesen eltérnek, nem vonatkoznak egy dialectusra, sem egynek nem tulajdoníthatók, hanem hogy ezen nyelvsajátságok, minthogy az aeoli nyelvjárás több alosztályra volt szétágazva, mint különneműek a boeoti, thessali és kisázsiai (lesbosi) dialectusnak, külön-külön tulajdonítandók. Ezen nézetet határozottan mondja ki Ahrens * 2), hogy t­i. az aeoli dialectus alosztályai lényegesen különböznek egymástól, s csak abban egyeznek meg, hogy az attikai, dóri és jóni dialectussal ellenkeznek s a görög ősnyelvhez legközelebb állanak.3) Az aeoli alnyelvjárások egymásközti különbségénél fogva kétséget nem szenved, hogy minden egyes aeoli alnyelvjárás egymástól lényegesen eltérő sajátságokat mutat fel, melyek csak külön-külön vizsgálhatók, s igy kísérletünk, mely ezen nyelvsajátságok fürkészésével foglalkozik, csak egy alnyelvjárásra vonatkozhatik. Minthogy azonban az ókori nyelvészek, kik ‘) »De dialectis Aeolicis et pseud-aeolicis' scripsit Henericus Ludolphtis Ahrens. Gottingae, 1839. — »Zur Beurtheilung des aeolischen Dialectes« von Dr. Ludwiy Hirzel. Leipzig, 1802. — August Schleicher: »Compendium der vergleichenden Grammatik der indogermanischen Sprachen.« Weimar, 1860. — Georg Curtius: »Grundzüge der griechi­schen Etymologie.« I. Th. Leipzig, 1858. — K. IV. Krüger: »Griechische Sprachlehre für Schulen.« 1L Th. »Ueber die Dialecte.« 3. Ausg. 2) De dial. aeol. §. 3. 3) Hirzel ugyan »Zur Beurth. d. aeol. Dial.« az ellenkezőt iparkodik bebizonyítani.

Next