Állam Főgimnázium, Besztercebánya, 1877

Egészség­ és tornászat. I. A­z ember a nagy természetnek legtökéletesebb s értelemmel felruhá­zott szerves lénye. Mint ilyen önfentartása végett épen úgy, mint más élő szerves testek, táplálkozás- és ápolásra szorul. S mert a természet­nek gyermeke, magát mindenben annak parancsszavához alkalmazni köteles, miért is tápláléka épen úgy nem lehet véletlen, mint a­hogy önkényes nem, hanem általában csak olyan elemekből állhat, mint a minőkből maga a test áll, s olyannak kell lennie, hogy, ha ennek egyik vagy másik eleme fogyatkozást mutatna, azt utánpótolni képes legyen; tehát a táplálék csak olyan lehet, a­minőt maga a természet előírt. A természet által nyújtott eledelek csakis a tiszta­ség élvezése által nyerik azon átalakulást, melynek alapján az anyagcsere és a hő­fejlesztés lehetséges, mert ez tartalmazza azon elemet, t. i. az elenyt (oxygenium), mely az állati test táplálékaiban levő szénenynyel való egyesülése vagyis elegülése által a gyomorba jutott eledelek vegyi folyamatát s igy azok felbomlását eszközli; csakis ennek van azon csodálatos hatása, mely a tápnyákat (chylus), melyeket az emésztési szervekből eredő számos nyirk, vagy szívó edények (vasa lymphatica) a viszérbe visznek,­­ vérré, tehát a test valóságos táplálékává teszi s idézi elő azon meleget, mely a gyomor működéséhez és egyáltalában az állati test fentartásához annyira szükséges, hogy nélküle az életműködés nem is képzelhető; s a mely meleg testünkben úgy oszlik meg, hogy mig annak egy része a test folytonos belső hőmérsékét tartja fönt, másik része a vérkeringés és a tüdők folytonos működésénél, — harmadik része a test külső mozgása, tagjáztatása közben fogyasztatik el, s végre, a­melynek negyedik része a folytonos párolgás és kisugárzás által a testből elszáll. Az eleny tehát oly életfentartási tényező, mely ha valami módon a vértől elzáratik, vagy jelentékenyen kevesbíttetik, vagy ha a máj

Next