Katolikus gimnázium, Besztercebánya, 1885

f NUBER SÁNDOR 1840—1885: „El van végezve, hogy az emberek egyszer meghaljanak.“ A szent­­irás e rövid ítéletének súlyos tragikumát talán soha sem éreztük jobban, mint midőn múlt évi decz. 22-én azon mélyen megdöbbentő hírt vettük, hogy Nuber Sándor, a beszterczebányai tankerület főigazgatója Iglón kiszenvedett. El sem akartuk hinni a hírt, oly váratlanul jött, lelkün­ket oly készületlenül találta. Nem, az nem lehet! ezt olvashattuk le minden arcáról. Hiszen még csak nem rég köztünk járt, a hatalmas erejű ember, testben és lélekben épen és egészségesen. Hiszen a halál sem lehet oly durva és kegyetlen, hogy ádáz módon idegen földön és akkor tegye rá hideg kezét, midőn kötelességét teljesítvén szeretett családja körébe akart visszatérni, midőn a béke ünnepe küszöbön áll és az angyalok seregei a magasban e vigasztaló szavakat zengik: „Gloria in excelsis Deo et in terra pax hominibus!“ És a borzasztó hír mégis igaz volt. Rövid kínos betegség, és a pusztulás műve be volt fejezve, annyi remény az örök enyészetnek átadva, a hazai tan­ügy egyik oszlopa ledőlve, egy tiszteletreméltó családnak boldogsága teljesen feldúlva. Hiában is zúgolódtunk volna. A végzet szólt, és nekünk bár bánatosan összeszorult szívvel meg kellett nyugodnunk. Nuber Sándor aránylag fiatal korban igen jelentékeny és fontos állást foglalt el. A­mivé lett, csakis magának köszönhette, gazdag szellemének, kiváló műveltségének, soha nem lankadó tetterejének. Életkörülményei ezt legjobban igazolják. Született Perekeden, Baranya vármegyében 1840. okt. 15-én. Atyja kincstári erdész volt, ki azonban igen korán elhalt. Gymnasiumi tanulmányait Pécsett végezte. Már tanuló korában egyes előkelő csa­ládoknál nevelősködött, könnyíteni iparkodván a nehéz gondokon, me­lyek szegény özvegy anyjának osztályrészül jutottak. A tanári pályára

Next