Katolikus gimnázium, Besztercebánya, 1885
f NUBER SÁNDOR 1840—1885: „El van végezve, hogy az emberek egyszer meghaljanak.“ A szentirás e rövid ítéletének súlyos tragikumát talán soha sem éreztük jobban, mint midőn múlt évi decz. 22-én azon mélyen megdöbbentő hírt vettük, hogy Nuber Sándor, a beszterczebányai tankerület főigazgatója Iglón kiszenvedett. El sem akartuk hinni a hírt, oly váratlanul jött, lelkünket oly készületlenül találta. Nem, az nem lehet! ezt olvashattuk le minden arcáról. Hiszen még csak nem rég köztünk járt, a hatalmas erejű ember, testben és lélekben épen és egészségesen. Hiszen a halál sem lehet oly durva és kegyetlen, hogy ádáz módon idegen földön és akkor tegye rá hideg kezét, midőn kötelességét teljesítvén szeretett családja körébe akart visszatérni, midőn a béke ünnepe küszöbön áll és az angyalok seregei a magasban e vigasztaló szavakat zengik: „Gloria in excelsis Deo et in terra pax hominibus!“ És a borzasztó hír mégis igaz volt. Rövid kínos betegség, és a pusztulás műve be volt fejezve, annyi remény az örök enyészetnek átadva, a hazai tanügy egyik oszlopa ledőlve, egy tiszteletreméltó családnak boldogsága teljesen feldúlva. Hiában is zúgolódtunk volna. A végzet szólt, és nekünk bár bánatosan összeszorult szívvel meg kellett nyugodnunk. Nuber Sándor aránylag fiatal korban igen jelentékeny és fontos állást foglalt el. Amivé lett, csakis magának köszönhette, gazdag szellemének, kiváló műveltségének, soha nem lankadó tetterejének. Életkörülményei ezt legjobban igazolják. Született Perekeden, Baranya vármegyében 1840. okt. 15-én. Atyja kincstári erdész volt, ki azonban igen korán elhalt. Gymnasiumi tanulmányait Pécsett végezte. Már tanuló korában egyes előkelő családoknál nevelősködött, könnyíteni iparkodván a nehéz gondokon, melyek szegény özvegy anyjának osztályrészül jutottak. A tanári pályára