Katolikus gimnázium, Besztercebánya, 1886
A tanári vizsgálatot 1872. évi márczius 22-én a németnyelv- és a történelem- és földrajzból letevén, a nevezett intézetnél rendes tanárrá lett. Nem sokáig maradt Trsztenán. Tanártársai osztatlan szeretetétől kisérve 1872. okt. 23-án hozzánk jött, hogy minket is készítsen szeretetében, hogy itt dolgozzék, hol a házi ipar terén megindított tevékenységének, továbbá már ifjú korában megkezdett irodalmi működésének is nagyobb tere nyílt. Siker kísérte fáradozásait, ha sikert elsősorban a hold, emlékezetű Ipolyi Arnold, akkor még beszterczeegyházmegyei püspök biztosította, ki püspöki palotájában alkalmas helyiséget rendeztetett be a Dvihally által vezetett házi ipar iskolának, melyben a gyermekek a lombfűrészelés és faragás mesterségét ingyen megtanulhatták. Kiváló műérzéket tanúsított a házi ipar terén. E tulajdonságát magasabb helyen is felismerték és méltánylással fogadták. 1878-ban az ipar- és kereskedelmi ministerium a párisi világtárlatra kiküldötte, hogy ott a külföldi házi ipart tanulmányozza. De már előbb is érte kitüntetés, így 187-ban a szegedi s az 1879-ben a székesfehérvári kiállításon. Amott az érdemérmet, itt az ezüstérmet nyerte jutalmul. A házi ipart azonban nem csak gyakorlatilag fejlesztette, hanem irodalmi úton is iparkodott azt terjeszteni. E czélból megírta, kivált tanítók számára, a „Házi Ipar“ cz. kézikönyvét, mely illustratióival is elősegítette az akkor nálunk még csak kezdetén álló c mű faragást. E téren az úttörök közé tartozik, így a „Házi Ipar“ cz. szaklapot is szerkesztette és írta egy maga, mely lap 1875—77-ig nagy kiterjedésnek örvendett, nevét az országban ismertté tette és e téren a tekintélyek közé emelte. E téren való hasznos működése azonban lassan-lassan sok nehézségbe ütközött. Házi ipar iskolája és szaklapja megszűnte után új munkakör után nézett. Valamivel kellett foglalkoznia, a rendes tanárság nyújtotta munkán felül. Régi tervéhez visszatérve a „Svornost“ cz. hazafias tótnyelvű lap szerkesztőségének Beszterczebányáról elköltözése után 1883-ban magyar lapot indított meg Igaz, hogy e terv nem volt itj, már sokakban megérlelődött annak eszméje. Míg azonban a többieknek az eszme csak eszme maradt, az ő türelmetlen és vállalkozó természete nem rettent vissza az eszme megvalósításának nehézségeitől. 1883. márczius 31-én kibocsátotta a „Zólyommegyei lapok“ első számát, s ezzel a jég meg volt törve. A ki olvasta ezen első számot, láthatta Dvihally Emil egész lelkét s buzduló akaratát, láthatta, hogy jó magyaros irálya, hazafias gondolkodása oly emberre vallanak, a minőnek lennie kell a lap szerkesztőjének. Fájdalom, eszménye itt sem valósult egészen Betegeskedni kezdett s így lassan-lassan azon buzgalom, melylyel eddig a közügyeket kisérte, elapadt. 1886. február 7-én találkozunk utoljára nevével az akkor már „Felvidéki Híradó“ czímet felvett lapon.