Katolikus gimnázium, Besztercebánya, 1888
f TREFORT ÁGOSTON 1817—1888. Értesítőnk élén ama fájdalmas és pótolhatatlan veszteségről akarunk megemlékezni, mely a hazai közoktatásügyet és művelődést Trefort Ágoston fenkölt szellemű miniszterünk elhunytéval érte. A magyar cultura geniusa búsan leereszté fáklyáját, az egész magyar haza mély gyászba borult. Leghívebb, leglángolóbb lelkű és legfáradhatatlanabb fiainak egyike elköltözött örökre, hosszú, fényes életpálya után, s mégis anynyira időnek előtte. Mindvégig a haladás, felvilágosodás és szabadelvűség hű barátja és féltékeny gondozója volt. Az eszmék hatalmában vetett hite soha sem rendült meg, ideális volt gondolkozása, de úgy, hogy számolni tudott a gyakorlati élet követelményeivel s a valóság biztos, éltető talaját el nem hagyta. Az idealismus és realismus benne a legszebb frigyben egyesült. Ez volt lényének fő jellemvonása és nyilvános s államférfiúi tevékenységének s sikereinek varázsvesszeje. Oly korban nőtt fel és lett férfiúvá, midőn a nemzeti szellem erősen kezdett lüktetni, midőn a haza legjobb fiai rajongással voltak eltelve az ifjú század szabadsági, alkotmányos és művelődési törekvései iránt, melyeken még akkor a ragyogó és nem csalódott fiatalság zománcza ült. Reformálni kellett e nemzetet európai értelemben, de individualitásának megmásítása nélkül, sőt ennek fejlesztésével. S e reformtörekvéseknek Trefort volt egyik legkiválóbb alakja. A jelszó, mely akkor jeleseinket vezette, t. i. az anyagi és szellemi erőnek mint a nemzeti lét és nagyság alapfeltételének szükségessége, soha sem vesztette előtte mély igazságát. Csak erős államoknak van tartós jövőjük, mert az erő élet, a gyengeség halál, mondá ő maga. Anyagi és szellemi művelődés, e kettőt, mint jól látta, nem lehet külön választani. Valóban művelt csak a vagyonos és gazdag nemzet lesz. Azért a 40-es évek vitáiban és eszmeharczaiban különösen az anyagi érdekek szószólója volt, s ez érdekeket védeni, fontosságukat a nemzet életében hangsúlyozni életének utolsó perczéig sem szűnt meg.