Katolikus gimnázium, Besztercebánya, 1889
De a rómaiak nemcsak azzal mutatták ki a földművelés iránti előszeretetüket, hogy Itáliát valóságos kertté alakították át, hanem azzal is, hogy e téren egész irodalmat alkottak, mely csekélyebb ugyan a görögökénél, kiknél már Varro idejéig mintegy ötven gazdasági író szerepelt, de még mindig számottevő volt.1) Legfontosabb volt azonban amit a rómaiak az irodalom ezen ágában felmutattak, a karthagói Mago gazdasági munkájának latin nyelvre való lefordítása. A rómaiak nagy gazdasági írója M. Terentius Varro Beatinus2) több nevezetes görög írónak fölsorolása után nyíltan bevallja, hogy mindezeknél kiválóbb „hos nobilitate Mago Carthaginiensis praeteriit“ a prín nyelven irt s huszonnyolcz könyvre terjedő munka. A római senatus ugyanis Karthago elfoglalása után a városban talált könyvtárt nem pusztította el, hanem az afrikai királyok közt felosztotta, Mago munkáját pedig D. Silanus s mások által latin nyelvre fordíttatta.4) A rómaiak ilyen eljárással nem csak megőrizték azon közkincset, melyet az itáliai népek magukkal hoztak azon helyről, hol az emberiség csecsemőkorát élte, hanem gyarapították még egy oly munka lefordításával is, mely bizonyára az ókor legelső földművelő népének, az aegyptominak befolyása alatt készült. A földművelés lényeges befolyást gyakorolt az állam történetére. Hanyatlása magában foglalta az állam vesztét ép úgy, mint fénykorában annak szilárdságát. Élesebben látó államférfiak szigorú törvényekkel akarták a földművelés iránti előszeretetet új életre ébreszteni ; kiváltságokkal ruházták fel a föld népét, csakhogy visszavezessék a régi egyszerű életmód s munkához, melytől oly annyira elszokott. De a nép már megszokta a könnyű s dologtalan életet, melyet neki azok nyújtottak, kik az ő segítségével akartak emelkedni, éhesen várta a tengerentúli ingyenes gabonát s kész volt a zavargásra, mihelyt a hajók csak rövid ideig is késtek5). ') Varr. K. R. I. 1. 2) M. Terentius Varro sz. 116-ban Beatebeil. Működése kezdettől fogva az irodalomé volt, de fontosabb állami kérdések megvitatásánál is szerepelt. Caesar őt, bár nem tartozott pártjához, képzettségére való tekintettel, az általa alapítandó könyvtár élére akarta tenni. Antonius 43-ban proscribálta ; a veszélytől megmenekülve egyedül az irodalomnak élt. Meghalt 90 éves korában. Munkássága kiterjedt a tudománynak minden ágára, úgy hogy az általa írott könyvek száma 490. A földművelésről írt munkája dialogicus alakban tárgyalja a mezőgazdaság, a baromtenyésztés, a szárnyasok és a halászat kérdéseit, melyek megfejtésében a nyolczvan éves írónak úgy saját tapasztalatai, mint a görög irodalom termékei voltak segítségére. ») R. R. I, 1. 4) Teuff. Rom Lit. 54. 2. s) Cic. de Off. I, 42. 151. Columella de re rustica 1, prtef. 10.