Katolikus gimnázium, Besztercebánya, 1905
a költő. A létért való küzdelem egykorú az emberiséggel, a küzdelem közepette a legnagyobb rész nyom nélkül pusztul el és csak kevesen képesek föllelni a boldogulás útját, ilyen volt és ilyen lesz örökre az élet, a küzdelem folyton fog tartani, sok százezren veszhetnek el, de a remény nem pusztul ki az emberekből, hogy kitartással és munkás törekvéssel megszerezhetik maguknak a boldogságot. Akiket a sors áldásaival elhalmozott, nyugodtan élvezik azt, egyedül önmaguknak élnek s a többiről egészen megfeledkeznek, a dúsgazdagok asztaláról még csak egy morzsa sem jut az éhező nyomorult Lázároknak. De nem szabad kétségbe esni az emberiség sorsa fölött, vannak még, akiknek nemes szivében fölbuzog az irgalom égi forrása, akik élvezeteik közepette észreveszik szenvedő embertársaik könnyeit s azokat letörölni igyekesznek. Vannak még jó emberek, akik lelki örömmel nyújtanak segélyt az ínségeseknek, akik tudják, hogy azt a falat kenyeret, melyet az éhezőnek nyújtottak, magának a könyörületes Istennek adták oda, aki jó tetteiket számon fogja tartani s ezért őket meg fogja jutalmazni. Ahol az egyesek képessége nem elégséges, ott az egyesekből alakult társadalom iparkodik a nyomorult szegényeken segíteni, nem hagyják elveszni azokat, akik éppen olyan teremtményei az Istennek, mint a jómódúak. Örökös küszködés ugyan az emberek élete, de a könyörületesség nem hagyja elveszni a szerencsétleneket. Ezen erény mutatja legjobban a gyarló halandó emberben az isteni eredetet. Végig nézhetünk az emberiség történetén, elborzadhatunk a kiontott vérözön láttára, emellett megnyugvással szemlélhetjük, hogy nem volt korszak, amelyben föl nem karolták volna a segélyre szorulókat, egyformán segítették a nyomorultakat, a betegeket, a gyönge nőket és gyermekeket. Kiváltképen a gyermekek gyámolítására fordítottak kiválóan nagy figyelmet minden korban, jól tudták azt, hogy elsősorban hazájuk boldogulását mozdítják elő, ha a gyermekek neveléséről gondoskodnak. Az államoknak és az egész társadalomnak legszentebb kötelessége a gyermekek nevelése, mert csak csekély számmal vannak oly jómódú családok, hogy a neveltetés költségeit meg sem érzik, a szegényebbeknek óriási nehézséggel kell megküzdeniök. Sokan sehogy sem képesek ezélt érni, rengeteg nagy azon, különben szép tehetségű gyermekek száma, kiket a szülők kénytelenek kivenni az iskolából s akik így az