Biológiai Közlemények 13. (1965)

1965 / 1. füzet - Jendrassik L.: A régi úgynevezett életerők szabatos magyarázata

­ A RÉGI ÚGYNEVEZETT ÉLETERŐK SZABATOS MAGYARÁZATA* JENDRASSIK LORÁND Társaságunk e szakosztálya főként experimentális tudományokat művel, amilyen a kísérletes fejlődéstan is, és az alakváltozásos élettannak számos ága — (ahová a most hallott két szép előadás is tartozik) — de a kísérletes fiziológiá­­nak és biokémiának tekintélyes része is. Az általános biológia — biológia generalis — per definitionem azonban elsősorban az alapvető, tehát az élet minél kiterjedtebb érvényességű tételeinek megragadására és kidolgozására törekszik. Jelentékeny része ennek az Általános Élettan, amit a különböző nemzeti nyelveken így szoktak nevezni, s aminek nemzetközi nevéül én néhány éve a Physionomia —fizionomia elnevezést aján­lottam. Egészen csodálatosnak tartom, hogy a múltban csak a Bionomiát hoz­ták javaslatba („fromos” tudvalévően törvényt jelent). Tudtommal elsőnek ezt is egy magyar kutató, a húszas években Fejérváry Géza Gyula java­solta, a fizionom­iát pedig nem. Kis előadásom most a Physionomiának, tehát a fiziológia törvénytanának egyes lényeges tételeit óhajtja közelebbről szem­ügyre venni. Célom bizonyos régi félreértéseket elhárítani és megmutatni azt, hogy bizonyos helytelennek tartott régi állítások mennyire másoknak tűnnek új fogalmaknak és új ismereteknek a tükrében. Az életerő, életerők kifejezését helyenként használjuk csak, főként bizo­nyos régi korok elavult nézetei közt fordul elő, olyan vitalista állítások kapcsán, mintha a nehezen, vagy még egyáltalán nem értelmezhető életműködések bizo­nyos, ma még nem ismert, sőt titokzatos tényezőknek irányítása alatt állanának, amiket különböző neveken entelechiának, princípiumoknak, sőt szellemeknek, physis, archaeus, pneuma, anima, stb. de talán leginkább életerőknek (Lebens­kraft) volt szokás nevezni. Én mindig csodálkoztam a XVIII. és XIX. század eme szóhasznála­tán, hiszen antropomorf eredetű ,,erő” akkor már főként Newton tanításá­nak hatására, régen szabatos fizikai fogalommá lépett elő. És mindig igaz­ságtalannak és indokolhatatlannak tartottam ezt választani az ismeretlen és misztikus elképzelések összefoglaló nevéül. Igaz, az erőfogalom a fizikában és kémiában már akkor megszűnt a „der­nier cr­” lenni és ebből az ,,energia” fogalma látszott az exaktság jellegében tündöklőnek. A biológiában, különösen az anyagcserével kapcsolatban is az energiaértékek meghatározása vált fontossá. Az „életenergia­’’ terminusa ilyen formában nem jött létre, de­­eléggé használatos volt a ,,bioenergetika” („Bio­ ” Előadás az Általános Biológiai Szakosztály 79. ülésén, 1963 május 28-án. )

Next