Biológiai Közlemények 13. (1965)
1965 / 1. füzet - Jendrassik L.: A régi úgynevezett életerők szabatos magyarázata
A RÉGI ÚGYNEVEZETT ÉLETERŐK SZABATOS MAGYARÁZATA* JENDRASSIK LORÁND Társaságunk e szakosztálya főként experimentális tudományokat művel, amilyen a kísérletes fejlődéstan is, és az alakváltozásos élettannak számos ága — (ahová a most hallott két szép előadás is tartozik) — de a kísérletes fiziológiának és biokémiának tekintélyes része is. Az általános biológia — biológia generalis — per definitionem azonban elsősorban az alapvető, tehát az élet minél kiterjedtebb érvényességű tételeinek megragadására és kidolgozására törekszik. Jelentékeny része ennek az Általános Élettan, amit a különböző nemzeti nyelveken így szoktak nevezni, s aminek nemzetközi nevéül én néhány éve a Physionomia —fizionomia elnevezést ajánlottam. Egészen csodálatosnak tartom, hogy a múltban csak a Bionomiát hozták javaslatba („fromos” tudvalévően törvényt jelent). Tudtommal elsőnek ezt is egy magyar kutató, a húszas években Fejérváry Géza Gyula javasolta, a fizionomiát pedig nem. Kis előadásom most a Physionomiának, tehát a fiziológia törvénytanának egyes lényeges tételeit óhajtja közelebbről szemügyre venni. Célom bizonyos régi félreértéseket elhárítani és megmutatni azt, hogy bizonyos helytelennek tartott régi állítások mennyire másoknak tűnnek új fogalmaknak és új ismereteknek a tükrében. Az életerő, életerők kifejezését helyenként használjuk csak, főként bizonyos régi korok elavult nézetei közt fordul elő, olyan vitalista állítások kapcsán, mintha a nehezen, vagy még egyáltalán nem értelmezhető életműködések bizonyos, ma még nem ismert, sőt titokzatos tényezőknek irányítása alatt állanának, amiket különböző neveken entelechiának, princípiumoknak, sőt szellemeknek, physis, archaeus, pneuma, anima, stb. de talán leginkább életerőknek (Lebenskraft) volt szokás nevezni. Én mindig csodálkoztam a XVIII. és XIX. század eme szóhasználatán, hiszen antropomorf eredetű ,,erő” akkor már főként Newton tanításának hatására, régen szabatos fizikai fogalommá lépett elő. És mindig igazságtalannak és indokolhatatlannak tartottam ezt választani az ismeretlen és misztikus elképzelések összefoglaló nevéül. Igaz, az erőfogalom a fizikában és kémiában már akkor megszűnt a „dernier cr” lenni és ebből az ,,energia” fogalma látszott az exaktság jellegében tündöklőnek. A biológiában, különösen az anyagcserével kapcsolatban is az energiaértékek meghatározása vált fontossá. Az „életenergia’’ terminusa ilyen formában nem jött létre, deeléggé használatos volt a ,,bioenergetika” („Bio ” Előadás az Általános Biológiai Szakosztály 79. ülésén, 1963 május 28-án. )