Bolond Istók, 1879. (2. évfolyam, 2-52. szám)

1879-02-23 / 8. szám

KÁRMÁN LAJOS. is A­z emberi élet existencziájának regeneráló velleitásai között van egy nagy problé­ma, mely bizonyos vegytani proc­essus fiziológiai átalakulásai után az örök igaz­ság törvényei szerint múlhatlanul megoldás­ra jut. E megoldásra jutott probléma ez előtt vagy 4­2 esztendővel Bácsbodrog megyében egy ká­lomista pap kezébe jutván s ámbátor kézzel, lábbal és nyelvvel gyakorolt nagy evolucziói s akusztikai erupcziói daczára is megkereszteltet­­vén , a törvényesen bevett helvét hitvallást kö­vető anyaszentegyház matrikulájának minden kétségen felül álló bizonyságtétele szerint, noha még csak 19 hüvelyknyi hosszúságú volt, mind amellett Kármán Lajosnak neveztetett. A kis probléma ekként sociális jogosult­ságra is eljutván, napok, hetek és esztendők múltával mind inkább kezdett kivetkőzni a sztereotip konfigurácziók fatalisztikus egyforma­ságából s mind inkább kezdé felölte­ni magára az individualizmusnak tipikus distinkczióit. Annyira, hogy arról lassanként mindenki meg­győződött, hogy a kis Kármán Lajos semmi­­esetre össze nem téveszthető a kis Jancsival, Pistivel, Ferkóval, Józsival s egyéb kóczos ha­jú, busa fejű falubeli apró paraszt gyerekekkel, de sőt inkább világosan látható volt, hogy rá ma még enigmaszerű, de idő folytán lassan­ként mind inkább világos körvonalakban mu­tatkozó misszió vár.❖ * * Ez pedig különösen kitűnt abból, miszerint tudnivaló, hogy a­mikor a kácsa­sereg a kert alatti tócsában minden tücsköt, bogarat már összeszedett, de bendője a hirtelen való emész­tési operácziók folytán mindamellett üresen áll, akkor ugyanazon kácsasereg siet a pitvar elé s ott éktelen kács-kács szavak fülhasító han­goztatása közben kéri a kácsit, rettentő nagy lelki háborúságára a gazdasszonynak, a ki a kukoriczás szakasztókosarat kezeinek kovászos minéműsége miatt épen most nem veheti ke­zébe. Egy ily alkalommal a kis Kármán Lajos kint üldögélvén a pitvarnak póczikáján, a­mint látná, hogy a kácsák rettenetes társalgással kö­zelegnek : nosza nagy hirtelenséggel el­kezdi őket egy hatalmas parlamenti diskusszussal fo­gadni, mire a kácsák szemüket és szájukat el­­látván, pisszenni se mertek, nem hogy kukori­­czából álló jogosan kiérdemelt kompetencziáju­­kat reklamálni merészkedtek volna. Ettől kezdve, minden rajongó republikánus kacsa és liba-sereg nyomban elhallgatott s ment vissza a tócsába, valahányszor a kis probléma beszélgetni kezdett. * * Mikor pedig Kármán Lajos a létért való küzdelem evohiczióinak különböző stádiumain áthaladva, agyának és különösen nyelvének di­menziói az elv és programmszerű perifériákat bőségesen is betöltötték: akkor ő hivatásának magaslatán belépett a Deákpártba, olyan formán azonban, hogy báró Podmaniczky Frigyes és Schwarcz Gyula társaságában nem sokára egy Reformpárt szkeptikus rekonstrukc­ióinak töre­kedjék megvetni alapját, mely kristallizáczioná­lis czentrummal szolgáljon a diffuzionális ele­­mentumoknak harmonikus konglomerátummá való amalgamizácziójára. * * * E czélból pedig oly élénk és fáradhatatlan propagandát űzött Kármán Lajos különösen a boldogult Kecskeméthy Auréllal, hogy ez egy­szer azt mondá Szilágyi Dezsőnek: „Három nap óta hallgatom Kármán Lajos reformprogram­mját, füleim úgy kifáradtak, hogy azokat pihenés végett egy hétre ki kell nevez­tetnem miniszteri tanácsosnak.“ D­íj: # Jelenleg pedig Kármán Lajos a bosnyák politika Jóreményfokáról kontemplálja a Tisza Kálmán körül kristallizált szituáczió indifferen­­tizmusának marazmusát emanáló viszonyok fa­talisztikus szimptómáit. BOLOND ISTÓK. FEBR. 23. 1879.

Next