Bolond Istók, 1879. (2. évfolyam, 2-52. szám)
1879-02-23 / 8. szám
KÁRMÁN LAJOS. is Az emberi élet existencziájának regeneráló velleitásai között van egy nagy probléma, mely bizonyos vegytani processus fiziológiai átalakulásai után az örök igazság törvényei szerint múlhatlanul megoldásra jut. E megoldásra jutott probléma ez előtt vagy 42 esztendővel Bácsbodrog megyében egy kálomista pap kezébe jutván s ámbátor kézzel, lábbal és nyelvvel gyakorolt nagy evolucziói s akusztikai erupcziói daczára is megkereszteltetvén , a törvényesen bevett helvét hitvallást követő anyaszentegyház matrikulájának minden kétségen felül álló bizonyságtétele szerint, noha még csak 19 hüvelyknyi hosszúságú volt, mind amellett Kármán Lajosnak neveztetett. A kis probléma ekként sociális jogosultságra is eljutván, napok, hetek és esztendők múltával mind inkább kezdett kivetkőzni a sztereotip konfigurácziók fatalisztikus egyformaságából s mind inkább kezdé felölteni magára az individualizmusnak tipikus distinkczióit. Annyira, hogy arról lassanként mindenki meggyőződött, hogy a kis Kármán Lajos semmiesetre össze nem téveszthető a kis Jancsival, Pistivel, Ferkóval, Józsival s egyéb kóczos hajú, busa fejű falubeli apró paraszt gyerekekkel, de sőt inkább világosan látható volt, hogy rá ma még enigmaszerű, de idő folytán lassanként mind inkább világos körvonalakban mutatkozó misszió vár.❖ * * Ez pedig különösen kitűnt abból, miszerint tudnivaló, hogy amikor a kácsasereg a kert alatti tócsában minden tücsköt, bogarat már összeszedett, de bendője a hirtelen való emésztési operácziók folytán mindamellett üresen áll, akkor ugyanazon kácsasereg siet a pitvar elé s ott éktelen kács-kács szavak fülhasító hangoztatása közben kéri a kácsit, rettentő nagy lelki háborúságára a gazdasszonynak, a ki a kukoriczás szakasztókosarat kezeinek kovászos minéműsége miatt épen most nem veheti kezébe. Egy ily alkalommal a kis Kármán Lajos kint üldögélvén a pitvarnak póczikáján, amint látná, hogy a kácsák rettenetes társalgással közelegnek : nosza nagy hirtelenséggel elkezdi őket egy hatalmas parlamenti diskusszussal fogadni, mire a kácsák szemüket és szájukat ellátván, pisszenni se mertek, nem hogy kukoriczából álló jogosan kiérdemelt kompetencziájukat reklamálni merészkedtek volna. Ettől kezdve, minden rajongó republikánus kacsa és liba-sereg nyomban elhallgatott s ment vissza a tócsába, valahányszor a kis probléma beszélgetni kezdett. * * Mikor pedig Kármán Lajos a létért való küzdelem evohiczióinak különböző stádiumain áthaladva, agyának és különösen nyelvének dimenziói az elv és programmszerű perifériákat bőségesen is betöltötték: akkor ő hivatásának magaslatán belépett a Deákpártba, olyan formán azonban, hogy báró Podmaniczky Frigyes és Schwarcz Gyula társaságában nem sokára egy Reformpárt szkeptikus rekonstrukcióinak törekedjék megvetni alapját, mely kristallizáczionális czentrummal szolgáljon a diffuzionális elementumoknak harmonikus konglomerátummá való amalgamizácziójára. * * * E czélból pedig oly élénk és fáradhatatlan propagandát űzött Kármán Lajos különösen a boldogult Kecskeméthy Auréllal, hogy ez egyszer azt mondá Szilágyi Dezsőnek: „Három nap óta hallgatom Kármán Lajos reformprogrammját, füleim úgy kifáradtak, hogy azokat pihenés végett egy hétre ki kell neveztetnem miniszteri tanácsosnak.“ Díj: # Jelenleg pedig Kármán Lajos a bosnyák politika Jóreményfokáról kontemplálja a Tisza Kálmán körül kristallizált szituáczió indifferentizmusának marazmusát emanáló viszonyok fatalisztikus szimptómáit. BOLOND ISTÓK. FEBR. 23. 1879.