Bolond Istók, 1881. (4. évfolyam, 1-51. szám)

1881-01-02 / 1. szám

4 Újévi gratulácziók. I. (A szabadelvű körben.) Aldzsi. Nosza, barátim! Ki a legbátrabb köztetek? Palya. Ma minthogy minek okájórt? Aldzsi. Valakinek megkő gratulálni Tisza Kálmánt! Palya. Minek okájórt? Aldzsi. Mivelhogy lejárt az ó esztendő. Palya. Honnan tudod, hogy lejárt? Aldzsi. Ne bolondozz Palya! Csak tudom, mikor van lejárat? Palya. Eszerint hát gyesznóölés napja követtkezik ? Aldzsi. Meg újévi gratuláczió Tisza Kálmánnál. Palya. (A mamelukokhoz.) Állják elő hát az leg­bátrabb mameluk közültek! Prileczky. Beszije te magad, neked megvan leg­­inepilesebb abrazat, zuram ! Palya. Nem ábrázat kelletik ide, hanem hohhát eleguenezia. Nálad, Prileczky szagám, jobban áll a szó ! Prileszky. Jezsuskam! Dehogy alja, dehogy alja! Sehogyse nem alja! Bizomisten! Palya. No hát besziljik Fáik koma! {Félre.) A ki jebuzeusod van ! {Fenn.) Kapsz sperrgeldre 1000 forintot! Falk. Na! Lass mi aus ! Én fogok írni gratula­­tions-Leitartikel — ohne Unterschrift — a Lajdba bele, a­ hun fogom megdicsérni ! excellencz politikai Cha­rakter ! Thütem töbet kívánni gewalt! Gewalt! Gewalt! {Segítségért kiabálva a Lajd szerkesztőségébe rohan.) Aldzsi. Csípjük meg Dárdayt! {A kéri szolgák meg­kötözve behozzák Dárdayt.) Palya. Hallod-e, Dárdás ! Megkő gratulálnod Tyisza Kálmányt! Dárday. {Hebegve.) Én da-da-da-go-go-gó va-va­­vagyok. Lá-lá-lát-ha-ha-hatjátok, hogy nem tu-tu-dok be-be-be-szó-szólni! Aldzsi. {Visszalöki a makaó-asztalhoz.) Zurück a blatthoz! Aldzsi. Fogjuk el Lángot! Süssön ki egy beszédet! Láng. {Naivka.) Tőlem, uraim, tetincsek remény­­teljes ifjutalomat! {Ujjaival pitizik.) Palya. {Befricskázza az Ellenőr szerkesztőségébe.) Pusztulj! Aldzsi. Hegedűs Sándor! Hegedűs. Tesen parancsónyi, hírem áláson ! Aldzsi. Hamar a vonódat! Húzz el egy uj évi nótát Tisza Kálmánnál. Hegedűs. Nem tudok hedegini, csókolom kezsit lábát Tisa Kálmánnak! A minap levágtam a zsurjam vezsercsikk írás közibe! A dóvlá csapjon ágyon, ha nem igazi ! Palya. Pusztuljon el minden gyáva pimasz! Nincs hát igaz bátorság ez kerek világon ? Jóke lesz Makelesz.­­Egy pirouettel a biliárd tete­jére ugrik és lábaival négy slágert csinál mind a négy sarokba.) Hie sum! Elég tiatásos entrée ? Én igy szok­tam ! Azt mondjátok, nincs bátorság a világon! Ben­nem van! Galvanizáljátok életre Haynaut és én meg­gratulálom ! Tegyétek miniszterelnökké Muracheftet és én írok neki! Mutassátok meg Petőfi sírját és én ráfü­­työlök! Görög, gubás, zsidó, boór, bunyevácz, szinovácz, — nekem mindegy! Peturral tartok ! Mert én az Aranynyal tartok. Mert mi az Arany ? Megfagyott nap­sugár ! Elemmé petrifikált gondolata a mindenségnek! Én, mint költő, szeretem! Mint politikus, imádom Aranyat! Nekem nem chimaera! Adjátok ! Mutassátok meg, hogy tisztelitek a költőt! Költészetem nevében : Aranyt! Adjatok Aranyt, hogy költhessek ! Palya, így magam is szeretnék kötő lenni. Kikö­­teném jaz berettyói vasutat dactélusban ! Aldzsi. Hurráh! megvan a bátor emberi Mind. {Couplet.) „Fel, fel Tiszához!“ {Nagy cancan.) II. (Az egyesült Nem-egyesülteknél.) János. {A körbéli szolga.) Miutánn Másnakk nem jut eszemben, én Indittvánnyban hozom, hohhát It az uj Esztendő, tehátatlan tessék meggratulálni az Pártunknak­­az ő vezírét. Szilágyi D. Én azt hiszem (félre) s mialatt e hi­temet kifejezem, bizonyos vagyok benne, hogy egész Európa ide néz! {fenn) én azt hiszem, hogy e czélra senki sem volna alkalmasabb nálamnál; de miután {mo­solyogva) a vezér nem gratulálhat önmagának , e tisztet méltóztassak gr. Apponyi Longinus urra átruházni. {Európai önérzettel leül.) Gróf Longinus. {Sértődött szerénységgel.) Szerény­ségem nem engedi bevallanom azon magas missiót, melylyel csekély személyemet fölruházni bátor valók, de annyit tartózkodás nélkül kijelenthetek, hogy én önmagamnak nem bókolhatok.­­Kimegy, egy kulcs­csal és a Magyar Állammal.) Bánhidy. Talán Chorin barátunk............. Chorin. Wi hajszt ? Én mongyak gratoláczió ? Khinek ? Thalán Bánhide úrnak ? Warum nicht ger! Már egész Aradon elbeszélthtem, hogy én vagyok a párthvezír. Jach kan mi nit desavoutren ! Mongya gra­­tolaczió a khis Polszky ! Polszky Guszti. {Előront Szilágyi D. mellényzse­­béből.) Szót kérek! {Dühösen.) Szót kérek ! {Tajtékozva.) Szót kérek! János. (A körbeli szolga.) Tessen beszényi. Hó­­gat­tyuk ! P. Guszti. Ez az ur, a kit saujudnak mondanék, ha ezt mondanom nem tiltaná a parlamentáris modor és odor, — tehát: ez az ur, a ki megérdemelné, hogy rongyos zsidónak nevezzem, ha nem volna bennem államférfim önuralkodás . . . tehát, mondom . . . mit is mondtam ? azt, hogy benie vagyok ? Ez igaz, de nem ezt mondtam ! Azt mondtam, hogy t. barátom Chorin nagyon téved, ha azt hiszi, hogy én annyira félreisme­rem magam, hogy ne lássam be, hogy az Egyesült Nem-egyesültek vezére más nem lehet csak én! {Szi­lágyi I­. egy nyomására eltűnik.) Veszter. Mondja hát Ráth, a kalapos. Ámbár szónoklata lapos, elfogadja e missziót, hitem alapos. Ráth. Maga kicsikém, zeneköltő és mint zene­költő, fene költő, de nem tudom honnan képzeli, hogy én nem tartom magam a párt vezérének? Hátrább a fantáziával! Inkább, adja el a beszédeit a"szalmakalap­­gyáram számára! Áll a gsaft ?­­Megalkusznak.) Bittó. Beszéljen Ernuszt! Ernuszt. Szóljon Bittó! Ugron Ákos. Szóljon egy harmadik! Lichtenstein. Bujanovics! Bujanovics, Lichtenstein!­­Összevissza beszélnek. A nagy­­lármából csak annyit lehet kivenni, hogy miután valamennyi pártve­zérnek tartja magát, a mi igaz is,­egyik se tarthatja meg a gratulációs beszédet.) BOLOND ISTÓK. JAN. 1. 1881.

Next