Bolond Istók, 1882. (5. évfolyam, 1-53. szám)

1882-01-01 / 1. szám

JAN. 1. 1882. r Afgánistán Vártán levele Baland Islakhoz. Fiam szerkesztő ur. Nagy­on mulatságos a Kalozsvári kibírelt „T­e­­lek“-nek, a legszamarubb mámeluk újságnak a be­­széde, mikor azt mongya, hogy­­ az elülfizetüd a f­e­l­h­i­j­á­s­b­a­n nem frá­­zisoskodik szíp szákkal a farintak „elbüvülési­­re“, mind a mink fájn „Ellenzi­k“-ünk, mer­t n­y­u­g a­d­t a küvetkezé­­sekrül. Hát hagyne ? ! Könnyű neki, de nehiz a becsületes embernek! Neki ásis erűvel küdik Pestről a bankákat, hogy dicsirje a Tiszáék nyecsaplit palitikáját. Valóságos p­adz­uj­ág! Niki ippeg úgy van most já duga, mind V­ára­­dynak a tanfelügyelőnek, ki a mióta tanfel­ügyelő, hát elfelejtette, hogy a szílsabaluldali is vit­t. Szászapári zsidó kizre atta a fagyasztási adókrt Kal­az­s­várt. Kit zsidá fogja nyázni a vá­­rost. Kincses K­a­l­a­z­s­v­á­r mast t­i­n­c­s­e­s Kalazs­­vár lesz, kit vukli fog ott uralkodni! Máskor más Kalozsvári dugókat nyalnak írásba. Ezzel vagyak is maradak, jó ismerűse :­­A­fgánistán ~V~árián, szamosujvári palgá . PAUPER ZÁDOK. A semmitőszék temetésén. Itt viszik az ablak alatt, De sírva senki se fakad. Mért nem visznek engemet ki, * * *) Annak örülne mindenki ! *) Persze csak a minisztériumból a Hofburgba. Bolond Istók. Itt nyugszik a SEMMITŐSZÉK, született Horvát­h BoLDizsÁRban, meghalt TELESZKY PISTÁban. Nem szerette senki. Nem sajnálja senki. Requiescant in pace ! Nec resurgat. PAUPER. (olvassa) Heh­ehe ! B. ISTÓK. Minek tetszik örülni, nagy jogtudós uram ? PAUPER: Hát egy segédhivatali igazgatóval kevesebbre lesz szükség. Nagyszerű megtakarítás! Hehehe! * Pauper készül kiküldeni egy fiatal mamelukot Islandba és a Kanári szigetekre, annak kitanulmányozására, várjon hány esztendeig lehet a szóbeliség komoly behozatalára czélzó előmun­kálatokra való előkészületekkel az időt, ügyesen eltölteni BOLOND ISTÓK. Szőlő levelek. — I,ESSI­-i dalaiból. — I. Bizonyosság. Hogy én holnap élni fogok, Valóba’ nem tudom most. De ha holnap élni fogok: Hogy kezembe kancsót fogok, Azt tudom, mint bizonyost. II. Rút időnek . , , Rút időnek eső­ gázzá ! Panaszol a szőlős­gazda; Én csak nézem szótalanul: Mert hát az... a boromba hull. III. A bor ereje. Bor erő­sb a viznél... Biz’a ! Tudja az is, ki nem issza; Viz ledönti a tölgyfákat, Ledöntött már sok nagy házat; Csodálkozás el ne öntsön, Ha a bor meg eldönt engem ! IV. A henye nép. A művész és padja körül, Almélkodó csoport örül, Nagyon könnyű csalódásban, Dicsérendő tolongásban; Előkerül a bor fia : Merre van a policia ? Mért henyélni, veszteg állni ? — Nem tud a nép borra járni? V. Válasz. Ittas költő, hasonlók közt, Nagy poharát emelgeti; Inti társa, hogy bizony már Sok is volna ... elég neki . De fejéhez zúg a válasz: Már hogy lehetsz oly esztelen ? Ihatik az ember sokat, De eleget, — azt soha sem! CSOM BORD V. * -A-ssa-Thelsia.­ Belépett Ash,— Kilépett Bash. IvTegugi-ott szémbalról Ashbash, -A-shbash­ Leó, -A. -választó Ott van, Hol a mádi zsidó I Nomen­omen (Par nobile.) -A-sbóth.. -A-sh­bash­-Ashbash urat, tekintettel örök pártbolyon­gásaira, a mádi zsidók elkeresztelték Ashbash­verusnak.

Next