Bolond Istók, 1882. (5. évfolyam, 1-53. szám)
1882-12-03 / 49. szám
A KORONAŐR. A szent korona mellé Őrző választ átéli. Helye s elövigy tizet! Van tolvaj itt elég. De a keila írnak legjobb Helye a fej, — teáiért Felség! viseld közétttünk Tébbször a koronát! Bajt’ századok csatáin Meghajlott a kereszt, De a királyi fő nem ! A nemzet énjei ezt! Fönt ragyogott a szent jel, S körül te magyar ertit ! Felség ! viselet közöttünk Többször a körönéit! Nem kaseipos király vagy, De fölkent, s szent éké); Bízz’ hát az ős erényben, .Nem lesz törpe e nép. Fagyogel be fönn, mint a nap, . / független hazát !! Felség, viselet közöttünk Többször a koronát ! Bolond Istók. Kálnoky. Minden befolyásunk az európai egyensúly — Giers. Miss Dave kötéltáncza elragadó! Sajnálom, hogy nincs Bécsben ! Kálnoky. A monarchia vitális érdekei — Giers. Tehát Gallmeyer Amerikába utazott! Mit tart ön az operettéről ? Kálnoky. (Kétségbeesetten.) Hát absolute nem kiváncsi az osztrák-magyar külügyi politikára? Giers. (Gyorsan az ajtónál terem.) Majd megtudom Bismarcktól! (El.) Kálnoky. (Utána kiált.) Legalább azután mondja meg — nekem is ! HÍREK. Tisza elkoboztatja Heves megyében a nyomtatványokat, — s aztán a képviselőház elé terjeszti a törvényjavaslatot az írói tulajdon szentségéről. KisA vízben van az igazság!- mondá Mezey Ernő, de az igazságügyminiszter mégis szárazon maradt. .*. Szegény kis Mezey! mennyi vizet megivott, pedig a nélkül is volt beszédjében elég. Hogy is mondják Hamletben ? «Sok is a vized, szegény Ophelia!» x Szanárság. Az elmés Szna, ki a világirodalomban epochát alkotott azon fölfedezésével, hogy Shakespere kortársa volt Moliérenek, a «Nemzet»-ben azon meglepő fölfedezésre jött rá, hogy Komócsing az ő kortársa. A »Magyarország s a Nagyvilág», minthogy Mikszáth Kálmán szerkesztésébe ment át, jövőre «Palóczország» s ■. (— nem «A Nagy világ», mertNagy Miklós a «Vasárnapi Újság» szerkesztője, hanem a «Tót atyafiak»-ról) — «Tótvilág» czim alatt fog megjelenni. Lesz tehát «Palóczország s a Tótvilág». *** Pulszky nem spirituszba, hanem vízbe fogja tenni Mezeyt a múzeum számára., **?! © A vén csataló a képkiállításon járt, s a maga orrától meg nem látta a Jankó János «Lakodalmi drámáját». Ezért nem is nyerített róla a «Pesti Csatanaplóban». A Koronaőrnek Csacsádi Iczik választatott meg, az egybegyűlt titkos drámaírók által. Azóta éjjel-nappal őrzi a «Koronát». BOLOND ISTÓK. GIERS ÉS KÁLNOKY. Kálnoky. (Megcsípi a Becsen alul azó Oiers Kabátja végét.) Az isten szerelmére, ne kompromittáljon! Álljon meg egy kicsit. Giers. (Türelmetlenül.) Sietek ! Kálnoky. Hová ? Giers. Bismarckhoz! Kálnoky. Csak egy órát ! Giers. Nincs vesztegetni való időm! Kálnoky. Vége a becsületemnek, ha nem beszélget velem! Giers. (Órájára néz.) Az északi vasút egy negyedóra múlva indul! Tíz perczet, nem bánom, szánok önre! (Nyájasan.) Nos, belügyminiszter úr, mi a legvonzóbb ballet újdonság Bécsben ? Kálnoky. Sátáni tervekkel vádolják az orosz diplomácziát... Igaz-e, hogy Suwalov — Giers. Ah! tehát a Satanella ! Szép hallet! Taglioni kitűnő a czímszerepben. Superbe! Kálnoky. Az a keleti kérdés megoldása — Giers. Igaz-e, hogy Schratt Kati asszony válik ? A Stadttheater sokat nyer e megoldással. Kálnoky. Az osztrák-magyar politika a béke Giers. Suppé béka-kantélája nagyon mulatságos. DECZEMBER 3. MÉRSÉKELT FÚRIA. (A mérsékelt ellenzék feltétlenül dühöng Lánczi elpártolása fölött.) Szilágyi D. (Öklével iszonyúan veri Lánczi nyomát.) Hah! a nyomorrrrrúkt . . ! Pulszky Geszti. (Dezső mellény zsebéből.) Elment! Oda lánczolta magát a kormány hajójához! Áruló ! Longinus Albertus. (Kétrét hajolva bánatában.) Renegát! Ernus.. (Veszter Imre fejét kongatja.) Tűz van! Megégünk! Vesztes. (Őrült schnellgaloppot játszik a klub lehangolt zongoráján.) Megugrott! Blitzelt! Szilágyi I. Ha elgondolom, hogy milyen pompás dolga lesz — áruló! P. Geszti. Talán tárczát kap — hah! az elvtelen ! Longinus. Többé nem nyomorog az oppoziczió száraz atomján . . ! Quel chance ! Hah ! a hitehagyott! Ernust. Preferáncz, tartli, ferbel a zsúfolt asztaloknál... Itt gyász, sötétség és pasziánsz! Oh! boldog szököncz ! Veszter. Fedezet, dispoziczions fond, subvenczió—szerencsés megugrás! Mind. Óh ! csak vele szökhettünk volna! (Elvhűségük fölött végkétségbe esnek.)