Bolond Istók, 1883. (6. évfolyam, 1-52. szám)
1883-01-07 / 1. szám
4 TISZA KÁLMÁN MINISZTERELNÖK ÚRHOZ MINT BELÜGYMINISZTERHEZ HIVATALOS ÉS ATYAFISÁGOS KÉRELME TELEKI SÁNDORNAK, A BOLOND ISTÓK POSTÁJÁN. Kedves Uram öcsém! Kegyelmes Uram! Íig tudom, hogy a zsidók excellencziádnál keresztelkednek ki, azaz méltóságod engedi meg, hogy Mauskof Batthyány, Ijp Regenbogen Bánffy, Moselájb Rákóczy, Hirschl Frankel , Rozgonyi, Zingelkamf Zrínyi, Rosenberg Károlyi és Teilelbaum Teleki nevet naherezzenek. Teleki Ede öcsémnek a fiát Teleki Elemérnek híják, s van már mellette Teleki Tihamér a Hanáeh nemzetségből. Könnyű excellencziádnak a zsidókkal, mikor nagy Magyarországon minden tizedik kutyát Tiszának ínnak, mert mi falusi gazdaemberek úgy tartjuk, hogy a víznevü kutya nem dühödik meg. Nekem is volt Sajóm, még Szávám! most, van Iszám. Minekutánaa kedves Uram öcsémnek nagyanyja, úgy szintén édes anyja is Teleki leányok voltak : igen természetesen vérrokonságot tartunk, s’ezen atyafiságnál fogva bátorkodom becses úri személyét megközelíteni, s egy kéréssel alkalmatlankodni,— csángóul mondva — mint ország tartóihoz. Mi Telekiek — a Garázda, nemzetségből — rátartók vagyunk nevünkre, én, nem annyira a római szentbirodalmi grófságra, melylyel nem élek, hanem arra, hogy Janus Pannonius ex stirpe Garázdától fogva egész máig pennás emberek voltunk ; voltak köztünk költők, történelem,zinma, újság és más mindenféle írók, s mikor mások alig beszélték édes hazánk anyanyelvét, mi irtunk magyarul; — ezeket én Kazinczy Ferencztől tanultam. Aztán voltunk kimuczok, voltunk többen honvédek, és ketten garibaldisták. Már most képzelje excellencziád, kedves Uram öcsém ! hogy Teleky Ungvárról, vagy Munkácsról (früher Teitellectum) váltót hamisít, s alája pingálja a Teleky nevet, ami nem lehetetlen, mert már volt rá eset; a lapok kiírják, rokonaink, barátaink, jó ismerőseink törik a fejeket rajta és aggódnak, hogy uram isten váljon melyik Teleki subscribált ? Természetesen az efféle dolog nem nagyon keni az embernek a mellét. Nem lehetne-e úgy kifundálni az állapotot, hogy Rosenberget híják Rózsahegyinek, Steinburgot Kővárinak és Baruchot Barrugnak ? Önöknek mint hatalomnak és monarchistáknak érdekükben van az arisztokrácziát fenntartani, — engem sorsom más útra terelt — mit érnek vele, ha a börzén, a szatócsboltokban, a Ti krajczáros bazárokban, a pálinkás bódékban, a ruhakereskedésekben, az ékszeren, a rongyszedők közt a Batthyányak, a Bánffyak, az Esterházyak, a Széchényiek, a Keglevichek hemzsegnek? Azt, hogy nevetségessé teszik a történelmi nagy neveket. Hol hallott ön Angliában Derby, Malmesfiury, Wolseley, Dudley-Stuart, Stratford-Rattclis nevű zsidót ? Én nem vagyok antisemita, nálam a vallás nem határoz sokat, éltem muzulmánok, keresztények, zsidók között. A kis Jersey szigeten 72-féle felekezet volt, s ott négy évet töltöttem ; a Lebwedenburgistáktól egész a pietistákig mindegyikét, ha nem is tanulmányoztam, de megfigyeltem, mindegyik az istent dicséri a maga módja szerint, és én az isten dolgába nem elegyedem. Nekem a Wahrmann hite épen annyi, mint a Simor prímásé. De van egy, amit gyűlölök és utálok: ha valaki a társadalomban vallási fanatizmussal elszigeteli magát, nem vegyül körünkbe, nem él velünk, nem eszik velünk egy tálból, nemszik egy pohárból, megvet és lenéz mindent; csalni, uzsoráskodni nem hiba, kizsákmányolni a nyomort nem bűn; kiszámítással, associacóval tönkre tenni egész vidékek népességét, jobbágyság helyett helyreállítani a fehér szerecsenyek rabszolgaságát , — a kóser zsidót utálom. Egy gondolatom van, azért alkalmatlankodom kegyelmességednek , mint a homeopathiában hason szerekkel gyógyítják a betegségeket, vagy mint a példaszó tartja: szeget-szeggel, szeretném meg zsidósitani nevemet s átváltoztatni Thelekingerre. Ez tán példa gyanánt szolgálna, s históriai nevű egyes családtagok tán hasonlókig cselekednének, s ez által elrontanék másoknak gusztusát. Ennek engedélyezését kérem, s a rituális ceremóniátóli kegyes felmentésemet. HARMÓNIA. A «Harmónia» zenészed akczien-Gesellschaft legközelebbi reggélyét a következő nagyérdekű műsorral rendezi. PROGRAMM: 1. szám.. Nagy változatok a «Boczi boczi tarka» fölött. Irta Maflavetz. Zongorán előadja a hires Pamschabel kisasszony, a zenede I. osztályának növendéke. 2. szám. Budapest este.» Költemény. Verag Jánostól. Szavalja Sík Gizella k. a., a népszínház tagja. 3. szám. Kar-részlet a Hugenottákból. Előadja Vincze úr, a nemzeti színház tagja. 4 szám. Nagy «Kürt ■ magány» irta Stoiber ur. Előadja (feltéve, hogy kürtje be nem fagy) Stoiber ur. 5. szám. Még soha elő nem adott részletek Havelka Venczel budapesti zongora hangoló «Hussi mecht !» czímű kéziratban levő világhírű s már számtalan színháztól visszautasitott dalművéből. Előadják: Szak, Pischinger, Pinkusz és Stynkusz urak. 6. szám. «Aosonyi koporsója fölött, vagy: debreczeni Dugovicsmarsek a szegedi dalálünnepély alkalmával.» Gyász öröm induló. Hatvan brugóra és egy hegedűre irta Foskari Ede. 7. szám. Finale. Előadja Pináig k. a. világhirű faezér Operette énekesnő és magánzó. * BOLOND ISTÓK. »GAMBETTA HALÁLÁRA. — 1883. január 4-én. — Megtört a szív, mely gyülölé, Rút zsarnokok! és üldözé Fajtátok hitvány magzatit, Megtört a szív, de nem a hit! Az agy, melynek lángszelleme Sötétségnek volt ellene, Elporhiad, hej ! már nem kemény, De el nem porhad a remény... És néma lett ujongjatok! A nyelv, mely sújtott, zsarnokok! Nem szórja már villámait, Szabadságra már nem tanit. Örüljetek gyászfajzatok, De egyre jól vigyázzatok, A nagy halott nagy szelleme A népben él és marad vele...! Te meg pihenj, nemes lélek, Rövid volt, de hős az élted; Hej ! sok másé hosszú, gyáva, Gyáván sompolyg a halálba! Nonquisted quid, JANUÁR 7.