Bolond Istók, 1888. (11. évfolyam, 1-53. szám)
1888-01-01 / 1. szám
AN PAR I. AZ EMLÉK. (A kaszinóban.) Bőffy Gyurka. Hát te is P.. Futics J. Hát te is P .. Zsül. Hát ti is P.... ( Terebesen.) Zsül. Ezt én kapám! Nézd Huglim legottan, S bámulj — engem ! Nagy vagyok, mint voltam! Rögtön’ széttelegrafioztatik: «Európa újra nyugton alhatik!» BOLOND ISTÓK. ZENE. Még pedig jó zene, magyarul: zene-béna. Mert dob- és trombitaszó, szívölvény-ének, zongora kalapálás. — ez a saison. Hadüzeneti zene a polgárok békéje ellen. Ezt a versenyt, hangversenyt, reklámversenyt kineztlerek s komponisták csodálatos kompániája űzte, köztök csodagyermek, titkos nem titkos szerző, jubbéleum, zenekedvelők egylete, fülharmonikások és sok egyéb.* — Belloncs a legügyesebb virtuóz a maga hangszerén. Ő a nagy reklámdobos. És mily gondos művezető! Kiszámította s azt is reklámdobra üti, hogy a zenekedvelőknél 8000 órán át foglalkozott hat év alatt, ez pedig 48,0000 percz, 48,800000 másodpercz. Sok egy embertől! Ezzel már ki lehet fizetni az államadósságot — s mindezt ingyért! Dirigált pedig 1 25 hangversenyt. S ez ha nem elég is, hogy begyakorolja magát a karmesterségbe, de épen elég, hogy meg huszonötös jubiláltassa magát. Mit szólhatnak a dilettáns dicsrugaszkodáshoz akik mint érdemes művészek egész életüket a művészetnek szentelik s nem vezetnek kettős könyvvitelt a művészetre fordított «óráikról». Mint szóljon az író, ki éjeket tölt íróasztala mellett s minden gondolata, még álma is az irodalomé ? És a kik már ezrekre menő előadásokat vezettek, — de egy órát se fordítottak ezen órák összeszámítására? Bummm! — Jubbéleum! * ...» — Passy-Cornéla asszonyt is megjubilálták. Megülte az orsz. m. kir. zene- és színművészeti aczadémia, és méltán, minthogy"csak hat éve «képezi» ezt a hangot, a huszonöt évből a többi hála Apollónak, a külföldre esik. Vajh hány pixer került ki iskolájából ? Ezt számítja ki Bellefics.* — Hanna Brahms, a nagy Johannes sem hiányzott a zenebanaévadból. Unalmas múzsáját ünnepelték díszlakomával, ezüst koszorúval. Rendezte a Dísz-Harmónia, magyar zenészek társasága, osztalék fejében. Hanslick, a bécsi zenekritikus sem hiányzhatik, az ő tiszteletére is szólt a banquette, mert Hans-Lick a Hans-Brahms fölfedezője. Liszt nem elég lángliszt neki, Wagner nem elég német. Beethovent olyan vadzseninek jellemezte, aki többet törődött a zsebével, mint a zenével. Sajnos, Lisztnek mégis elismerést osztott. Elismerését nyilvánítá azért, hogy még vele érdemetlennel is nemesen bánt — és hogy meghalt. Dr. Baczillus járványkórász és közegészségügyi tanácsos országos reczeptorkodásai. Trillió baczillus és mikroba ! Erről leves és vesepecsenye ! Ez a mottó! Kisült, hogy a német trónörökös gégéjében levő rák nem rák, hanem kacsa! Én ezt tagadom! Hiszen egészen világos, hogy a nyavalya rückivärtsconcontrollta magát a trónörökös torkában! Ez a tünet csalhatatlanul bizonyítja, hogy itt osztrák betegség forog fönn! És ha mindjárt osztrákizmust gyakorolnak is a német doktorok fölöttem — én állítom, fentartom és bizonyítom ! Ez a mottó! A rákszerű képződmény gengsorvos pár percze a gégedag hámsejtjein lévő állagos szállagok mellső részeit emészti és a katasztrófát bizonyosra veszem blindre is, mert a folytonosan hátráló homard-kocsonya előbb-utóbb odáig fajul, hogy az éhes halál egy óriási ham-ham üvöltéssel be fogja kapni! Ez a mottó! És miután — ugyan édes barátom uram, ne korcsolyázzék már a sarkamba, hiszen úgyse visz jégre! Magára kimondtam az ítéletet: gyógyíthatatlan potyakórság! Rothschild lehet udvarképes, de ön nem courfahig! Ingyen courára csak a halál ugrik be ! Ez a mottó !