Bolond Istók, 1893. (16. évfolyam, 1-53. szám)

1893-01-01 / 1. szám

1. Főtisztelendő Gömbölyű Menyhért plébános ur csöndes megjegyzései újságolvasás közben a vasárnapi öregmise után. Szeretem roga a papot h­a gavallér , de nem aes­­timálom se a gigerlit, se a sunyit, a ki piszkos re­verendában jár. Ecce Constantinus Su­­tor nagy fundatióval pre­­zendelte meg székvárosát. Csak az a baj réga, hogy ezt a fundatiót is clausu­­lákhoz kötötte. lib­ est magister clau­­sularum. Ritkán ad, de ha ad, sokat ad, és úgy, nehogy valaki hasznát lássa. Ha árvaházat akar Ex­­cellentissime, miért nem veszi meg a franciscanusok üres haj­lékát ? Olcsón adnák s mindjárt födél alá kerülnének az agyon­üldözött gazdatisztek gyámoltalan árvái is. Denique megnyílt a cassa nemonis. A város kapott, de vár­jon a diocesis kap-e valamit ? Ugyancsak macerálnak minket a liberális scriblifaxok, mivel, hogy agitálunk a civilházasság ellen. Minél inkább macerálnak annál inkább agitálunk. Canis tota mater! Hieronymus Salamon ketté vágatja a nagyváradi árvagyere­két, mivelhogy a kálvinista asszonyságok félnek a szegény apá­­czáktól. De rogo az aequalis divisio nem igazság ott, a­hol több a pápista forint a kálvinista garasnál. Már most constatálni kell­: miképen gyűlt az asszonyságok pénze ? és aszerint megosztani. Amabilis confusio lesz ebből. Per amorem Dei! A fusióról rossz hírek járnak. Sajnálnám Jogo Wekerlét, ha tibiscusi intrigyák miatt deminiszionálnia kellene. Mi lesz akkor a valutával ? Ámbátor rogó Wekerlének is van bűne, a denaturált spiritus. Minden ház bűzlik tőle az országban. Dicsérném az eszét, ha reparálná ezt a hibáját és fundálna ki valami más modust, hogy mi, a­kik csak égetjük a spiritust, ne tüszköljünk napestig tőle. Egyébiránt — mondom — sajnálnám ezt a jeles financkapa­­citást! mert a congrua kérdés megoldását is általa reméljük. Én az ő helyén rogo valót mondanék Tibiscusnak, Silagius­­nak, és invitálnám Albertus Maximut, a­ki nélkül az egyházi kér­déseket soha sem fogják megoldani. Mert est modus in rebus, csak nem kell a némettől megijedni. Inába száll annak a bátorsága, mihelyt concordál a magyarság. Viribus unitis ! mint a német mondja. No de patientia , baráttáncz. Kívánjunk egymásnak békessé­get és boldog újesztendőt. Fiat pax. Amen! Sár­ te, hozd már a fölöstökömöt! És még egyszer: «Sic vos non vobis..» — Grünwald Béla levelei. — (Lásd «Pesti Napló.») Az, ki oly sok eszmét ad a Korának, S büszkesége vala «hálás] Hanának. Megtört szívvel, szétdúlt észszel Sírba szállt. (Tisza Lajos pedig fényes Helyt talált.) Sándor utczai színház. A «Fúzió» megbukván, adatik a «Váljunk el.» A két fő­szerepet Apponyi Albert és Wekerle Alxandra játsza. A szerelmi cselszövő Tisza Pista. (Ademár ?) BOLOND ISTÓK. JANUÁR 1. UJÉV3 ©EATULASN­O Hier­onymi Károly belügyminiszterhez szerencsés bukása alkalmából. I­. u. é. k.-kat köszöntlek, mig más kiált «Ujjé!-t» S ez én kívánságom nem azt teszi: (­Bukjék!» Mert hiszen megbuktál már Nagy­lakon íme, Képviselőjelölt jó Hieroni­me! De hiszen ez nem vicz, tudják nyelvek s fülek, Járt igy sokszor a most győztes derék fülek. Nagyok többször esnek, — kicsikék csak egyszer, S csücsülve maradnak. Te könnyen kelhetsz fel. S nézd vigaszul államtitkárodat, Duczit. Szép Terézvárosban Duczi meg nem bukik ! S megbukni neked nem derogálhat, mákos Öccse! ott, hol előbb meglett Széli, az Ákos! S bár mandátumodat elvitte Sylveszter­: Bizalmat szavaz bal, Holló, Hodossy, Veszter. S belügyminiszternek a bukás nem drága, Ha a választásnak megvan tisztasága! Mert ha nem használtál «hivatalos» eszközt, Zsandárt, szolgabírót, pressziót többek közt, Mikkel bölcs kormányok éltek eddig tízszer. Bukhatsz, képviselő, — győztél mint miniszter! S annál erősebben állod meg az ormot: Magadon kezdve a választás reformot, S ízleld, mit nem ízlelt a mameluk-elem, S legyen részeden a morális győzelem!­­

Next