Bolond Istók, 1893. (16. évfolyam, 1-53. szám)

1893-01-01 / 1. szám

BOLOND ISTÓK. JANUAR 1. UJÉW3 ©EäTULASIIÖ Hier onymi Károly belügyminiszterhez szerencsés bukása alkalmából. I). u. é. k.-kai köszöntlek, mig más kiált «Ujjé!-t» S ez én kívánságom nem azt teszi; ((Bukjék!» Mert hiszen megbuktál már Nagy-lakon íme, Képviselőjelölt jó Hieroni/me! De hiszen ez nem vicz, tudják nyelvek s fülek, Járt igy sokszor a most győztes derék Mülek. Nagyok többször esnek, — kicsikék csak egyszer, S csücsülve maradnak. Te könnyen kelhetsz fel. S nézd vigaszul államtitkárodat, Duczit; Szép Terézvárosban Duczi meg nem bukik ! S megbukni neked nem derogálhat, mákos Uccse! ott, hol előbb meglett Széli, az Ákos! S bár mandátumodat elvitte Sylvesztei': Bizalmat szavaz bal, Holló, Hodoss’, Veszter. S belügyminiszternek a bukás nem drága, Ha a választásnak megvan tisztasága! Mert ha nem használtál «hivatalos» eszközt, Zsandárt, szolgabírót, pressziót többek közt, Mikkel bölcs kormányok éltek eddig tízszer: Bukhatsz, képviselő, — győztél mint miniszter! S annál erősebben állód meg az ormot: Magadon kezdve a választás reformot, S ízleld, mit nem Ízlelt a mameluk-elem, S legyen részeden a morális győzelem! { 1 . F őtisztelendő Gömbölyű Menyhért plébános ur csöndes megjegyzései újságolvasás közben a vasárnapi öregmise után. Szeretem rogo a papot lia gavallér : de nem aes- timálom se a gigerlit, se a sunyit, a ki piszkos re­verendában jár. Ecce Constantinus Su- tor nagy fundatióval pre- zendelte meg székvárosát. Csak az a baj rogo, hogy ezt a fundatiót is clausu- lákhoz kötötte. lile est magister clau- sularum. Bitkán ad, de ha ad, sokat ad, és úgy, nehogy valaki hasznát lássa. Ha árvaházat akar Ex- cellentissime, miért nem veszi meg a franciscanusok üres haj­lékát ? Olcsón adnák s mindjárt födél alá kerülnének az agyon­üldözött gazdatisztek gyámoltalan árvái is. Denique megnyílt a cassa nemonis. A város kapott; de váj­jon a diocesis kap-e valamit ? Ugyancsak maceráinak minket a liberális scriblifaxok, mivel, hogy agitálunk a civilházasság ellen. Minél inkább maceráinak annál inkább agitálunk. Canis tota mater! Hieronymus Salamon ketté vágatja a nagyváradi árvagyere­két, mivelhogy a kálvinista asszonyságok félnek a szegény apá- czáktól. De rogo az aequalis divisio nem igazság ott, a hol több a pápista forint a kálvinista garasnál. Már most constatálni kell': miképen gyűlt az asszonyságok pénze ? és aszerint megosztani. Amabilis confusio lesz ebből. Per amorem Dei! A fusióról rossz hírek járnak. Sajnálnám rogo Wekerlét, ha tibiscusi intriguák miatt deminiszionálnia kellene. Mi lesz akkor a valutával ? Ámbátor rogo Wekerlének is van bűne, a denaturált spiritus. Minden ház bűzlik tőle az országban. Dicsérném az eszét, ha reparálná ezt a hibáját és fundálna ki valami más modust, hogy mi, a kik csak égetjük a spiritust, ne tüszköljünk napestig tőle. Egyébiránt — mondom — sajnálnám ezt a jeles financcapa- citást! mert a congrua kérdés megoldását is általa reméljük. Én az ő helyén rogo valét mondanék Tibiscusnak, Silagius- nak, és invitálnám Albertus Maximut, a ki nélkül az egyházi kér­déseket soha sem fogják megoldani. Mert est modus in rebus, csak nem kell a némettől megijedni. Inába száll annak a bátorsága, mihelyt concordál a magyarság. Viribus unitis ! mint a német mondja. No de patientia : baráttáncz. Kívánjunk egymásnak békessé­géé és boldog ujesztendőt. Fiat pax. Amen! Sári te, hozd már a fölöstökömöt! Es még egyszer: «Sic vos non vobis..» — Grünwald Béla levelei. — (Lásd «Pesti Napló.») Az, ki oly sok eszmét ada Korának, S büszkesége vala «hálás* Honának: Megtört szívvel, szétdúlt észszel Sírba szállt. (Tisza Lajos pedig fényes Helyt talált.) Sándor utczai színház. A «Fúzió» megbukván, adatik a «Váljunk el.» A két fő­szerepet Apponyi Albert és Wekerle Alxandra játsza. A szerelmi cselszövő Tisza Pista. (Ademár ?)

Next

/
Thumbnails
Contents