Bolond Istók, 1893. (16. évfolyam, 1-53. szám)
1893-01-01 / 1. szám
HHH9H1P január 1 BOLOND ISTÓK. 5 Atzél Béla adomás az Angol Királynéban. ... Igazán nem értem, hogy mire való mindig csak a katholikusok vallási türelmét tenni ujabb-újabb erős próbákra a szent szabadelvűség nevében. Ne felejtsétek el a kolduló barát történetét. A kolduló barát hatalmas szálas legény volt, de óriási termetét és oroszláni izmait elföldte a barát csuha, és feje a vallás parancsai szerint alázatosan hajlott meg, úgy hogy a ki látta földre sütött szemekkel, s a ki hallotta szolidan suttogó kérő hangját, még ha pogány lett volna is, megsajnálja. így járt a kolduló barát házról-házra, amikor egyszer, valami útszéli fogadóban, vásott legények közé jutott, akik már igen nagyra voltak a virtusukkal. Amint a kolduló barátot megpillantották, vad kacagásban törtek ki, és azt követelték tőle, hogy tánczoljon velük. Úgy sincs asszony, ő rajta pedig szoknya vagyon. S a mikor a kolduló barát vonakodott tánczolni, az egyik duhaj legény balról jól pofon teremtette a kolduló barátot. A kolduló barát erre, megemlékezvén a szentirás szavairól, mely igy szól: «ha pedig valaki megüti az egyik arczodat, tartsd oda neki a másikat is,» — szépen oda tartotta a jobbik ábrázatát. A duhaj legény erre is jó nagyot vágott a tenyerével. Ekkor aztán a kolduló barát fölegyenesedett, és izmai kifeszültek, szemei pedig villogni kezdtek. És dörgő hangon igy beszéle : «A mit a szentirás parancsol megtörtént. A parancsnak eleget tettem. Megütötted a bal képemet, odanyujtottam a jobbat. Azt is megütötted. No itt aztán a szentírás már nem szabja meg, mi történjék ilyenek után. Most az én jogom következik.» És fölgyürközvén, legyűrte és kidobta az ajtón először azt a ki arczul ütötte őt, aztán pedig utána hajigálta az egész kompániát... Ne felejtsétek el a kolduló barát históriáját.