Bolond Istók, 1902. (25. évfolyam, 1-52. szám)
1902-01-05 / 1. szám
l tennie, amikor még tömérdek kitömni valója akadt volna a Házban. Ez azonban korántsem zárja ki azt, hogy meg ne állná helyét a jog, törvény és igazság korszakában. * * * Azért választották meg, mert a temes-rékási választópolgárok irtóznak az olyan képviselőtől, aki egyszersmind fiskális is. A fiskálisokat tudvalevőleg azzal gyanúsítják, hogy lenyúzzák az ember bőrét. Márpedig Lendl Adolf csak az állatok bőrét szokta lenyúzni. * * * Állatbőrről lévén szó, eszünkbe jut a medve bőre. Lendl Adolf mostanában még alig mutatkozik a Házban, mert nem akar előre inni a saját bőrére. Tudniillik a Curiától függ mandátuma. Ez azonban a kisebbik baj. Sokan a régi kibukott képviselők közül szívesen lennének csak addig is honatyák, míg a Curia végérvényes ítéletet hoz. Lendl doktor remélhetőleg megmarad képviselőnek — néhai Ráth Károly szerint — az új cziklus legvégső határáig. A bukottak új éve. (A bimbói-utczai palota titkos termében — a pinczében, — mely titokzatos világítása miatt katakombához hasonlít, az 1896-iki választásról visszamaradt pénzes zacskókból emelt trónuson ülve, pártkasszában megőszülve, megvénülve fogadja Bánomisénffy a kibukott régi gárdát, melyet Tibiszkusz vezet.) Tibiszkusz. Vezérem! Azaz, hogy: ez idő szerinti vezérem! Mivelhogy az oláhok, akikkel Biharban paktáltam, valahogy mandátumhoz segítenek. Hogy megtörve bár, de fogyva nem, hogy itt állunk előtted, ez bizonyos, az is, hogy szent meggyőződésem (keresztet vet), hogy sokan vagyunk, ámbár, hogy még többen lennénk, hahogy választattunk volna azaz hahogy nem buktunk volna el. Mert hát, hogy a latin közmondással éljek «Donee eris ...» Bánomisénffy Talán inkább magyarul mondatnék, miszerint soviniszták maradtassanak általunk, deákul nem értetvén . . . Deák és Széli juttatik mindjárt eszemben . . . Tibiszkus. Hogy úgy mondjam : «Míg kasszád teli van, sok barátod van, de hogyha beleüt a lapos Gutmann , felfordulhatsz, még se törődnek veled». Hogy te megbuktál, ez tény. Hogy ezt még én se tudom megcáfolni, nem csoda. És ime mégis mennyien vagyunk itt, hogy tiszteletet tegyünk, nehogy azt mondjam végtiszteletet, hogy ne mondjam végbúcsút . . . Hát még ha most is, hogy ne mondjam megint ott volnánk a fazekak körül! Akkor volnánk ám még sokan ! Mind. Úgy van! Tibiszkusz, így hát, hogy ne csudálkozzál azon, hogy csak százan vagyunk , kérve kérlek. A hiányzók, hogy gondolatban itt vannak, — bár Széllhez is el kellett menni, hogy kihallgassák, — légy bizonyos e felől, hogy igy megnyugtass minket, kik hogy . . . Bánomisénffy Talán egyszer már miszerint is ? Tibiszkusz. . . . Nyomdokaidba lépni nem tudunk, ez szent meggyőződésem. Én legalább nem tudok és ezért a pártba visszamegyek, hogy fiamnak segítsek. Éljen! Mind. Éljünk! Gayard (mielőtt Bánomisénffy felelne, kilép a sorból és dalba kezd): Száz bukott egy sorba, Itt a hekatomba! Elől megy a bálvány, Mandátumra várván, Száz bukott egy sorba! Száz bukott egy sorba! Bújj a katakomba Mélységibe Bánffy !. . . Követjük Tiszát mi, Száz bukott egy sorba! Bánomi Bénffy (lebukik trónusáról): A «miszerint»-re esküdtetik általam, miszerint még ezek által is meg kell buktattatnom . . . Megálljátok! ... És épen új év reggelén ! Minden adatik nektek általam, a mi csak kívántatik. Mi kelletik ? Mind. Mandátum ! Bánomisénffy. Csak épen ez nem adathatik ! Mind (távozóban). Akkor gyerünk a Szélihez ! (El mind.) 1902. «Itt a tizenkettedik óra!» mondotta Széll Kálmán. Csakugyan, mert 1 + 9+0+20 12. Mosolygó és Somolygó Mihályok töprengései. Mosolygó. Azt mondta a képviselő urunk, hogy az állami ménesökre többet költenek, mint a mi gyerekeinkre ! Somolygó. Helyesen mondta. Mosolygó. De az ember csak elébb való, mint a ló ? Somolygó. Ahogy veszszük, kedves komám. Mert arra az állami lóra a főherczeg is felülhet, de a kelmed fiára ugyan fel nem ül. Mosolygó. Ejnye, de igaza van, kedves komám ! ★ * k Mosolygó. Tudja-e, kedves komám, mi az a létminimum? Somolygó. Tudja a tüzes kő, kedves kómám. Mosolygó. Az a megállapított legeslegkevesebb, amibül muszáj megélni! Somolygó. Hiszen most a kevésbül is alig lehet megélni, hát akkor hogy éljünk meg a legeslegkevesebbül ? Mosolygó. Ha kivetik, muszáj abból megélni! kkk Mosolygó. Hát van-e különbség a mi régi meg a mostani képviselőnk közt ? Somolygó. Nincsen semmi se, kedves komám, mert a régi nem ígért semmit se, de tartani, tartotta; az új még mindent megigért, de tartani nem tartja ! *aSZIGH BOLOND ISTÓK, január 5.