Bolond Istók, 1902. (25. évfolyam, 1-52. szám)

1902-01-05 / 1. szám

l tennie, a­mikor még tömérdek kitömni valója akadt volna a Házban. Ez azonban korántsem zárja ki azt, hogy meg ne állná helyét a jog, törvény és igaz­ság korszakában. * * * Azért választották meg, mert a temes-rékási választópolgárok irtóznak az olyan képviselőtől, a­ki egyszersmind fiskális is. A fiskálisokat tudva­levőleg azzal gyanúsítják, hogy lenyúzzák az ember bőrét. Már­pedig Lendl Adolf csak az állatok bőrét szokta lenyúzni. * * * Állatbőrről lévén szó, eszünkbe jut a medve bőre. Lendl Adolf mostanában még alig mutatkozik a Házban, mert nem akar előre inni a saját bőrére. Tudniillik a Curiától függ mandátuma. Ez azonban a kisebbik baj. Sokan a régi kibukott képviselők közül szívesen lennének csak addig is honatyák, míg a Curia végérvényes ítéletet hoz. Lendl doktor remélhetőleg megmarad képviselő­nek — néhai Ráth Károly szerint — az új cziklus legvégső határáig. A bukottak új éve. (A bimbói-utczai palota titkos termében — a pinczében, — mely titokzatos világítása miatt katakombához hasonlít, az 1896-iki választásról visszamaradt pénzes zacskókból emelt trónuson ülve, pártkasszában megőszülve, megvénülve fogadja Bánomisénffy a ki­bukott régi gárdát, melyet Tibiszkusz vezet.) Tibiszkusz. Vezérem! Azaz, hogy: ez idő szerinti vezérem! Mivelhogy az oláhok, a­kikkel Biharban paktáltam, valahogy mandátumhoz segítenek. Hogy megtörve bár, de fogyva nem, hogy itt állunk előtted, ez bizonyos, az is, hogy szent meg­győződésem (keresztet vet), hogy sokan vagyunk, ámbár, hogy még többen lennénk, hahogy választattunk volna azaz ha­­hogy nem buktunk volna el. Mert hát, hogy a latin közmondás­sal éljek «Donee eris ...» Bánomisénffy Talán inkább magyarul mondatnék, mi­szerint soviniszták maradtassanak általunk, deákul nem értet­vén . . . Deák és Széli juttatik mindjárt eszemben . . . Tibiszkus. Hogy úgy mondjam : «Míg kasszád teli van, sok barátod van, de hogyha bele­üt a lapos Gutmann , felfordul­hatsz, még se törődnek veled». Hogy te megbuktál, ez tény. Hogy ezt még én se tudom megc­áfolni, nem csoda. És ime mégis mennyien vagyunk itt, hogy tiszteletet tegyünk, nehogy azt mondjam végtiszteletet, hogy ne mondjam végbúcsút . . . Hát még ha most is, hogy ne mondjam megint ott volnánk a fazekak körül! Akkor volnánk ám még sokan ! Mind. Úgy van! Tibiszkusz, így hát, hogy ne csudálkozzál azon, hogy csak százan vagyunk , kérve kérlek. A hiányzók, hogy gondolatban itt vannak, — bár Széllhez is el kellett menni, hogy kihallgas­sák, — légy bizonyos e felől, hogy igy megnyugtass minket, kik hogy . . . Bánomisénffy Talán egyszer már miszerint is ? Tibiszkusz. . . . Nyomdokaidba lépni nem tudunk, ez szent meggyőződésem. Én legalább nem tudok és ezért a pártba vissza­megyek, hogy fiamnak segítsek. Éljen! Mind. Éljünk! Gayard (mielőtt Bánomisénffy felelne, kilép a sorból és dalba kezd): Száz bukott egy sorba, Itt a hekatomba! Elől megy a bálvány, Mandátumra várván, Száz bukott egy sorba! Száz bukott egy sorba! Bújj­­ a katakomba Mélységibe Bánffy !. . . Követjük Tiszát mi, Száz bukott egy sorba! Bánomi Bénffy (lebukik trónusáról): A «miszerint»-re es­­küdtetik általam, miszerint még ezek által is meg kell buktat­­tatnom . . . Megállj­átok! ... És épen új év reggelén ! Minden adatik nektek általam, a mi csak kívántatik. Mi kelletik ? Mind. Mandátum ! Bánomisénffy. Csak épen ez nem adathatik ! Mind (távozóban). Akkor gyerünk a Szélihez ! (El mind.) 1902. «Itt a tizenkettedik óra!» mondotta Széll Kálmán. Csakugyan, mert 1 + 9+­0+2­0 12. Mosolygó és Somolygó Mihályok töprengései. Mosolygó. Azt mondta a kép­viselő urunk, hogy az állami ménesökre többet költenek, mint a mi gyerekeinkre ! Somolygó. Helyesen mondta. Mosolygó. De az ember csak elébb való, mint a ló ? Somolygó. Ahogy veszszük, kedves komám. Mert arra az állami lóra a főherczeg is fel­ülhet, de a kelmed fiára ugyan fel nem ül. Mosolygó. Ejnye, de igaza van, kedves komám ! ★ * k Mosolygó. Tudj­a-e, kedves komám, mi az a létminimum? Somolygó. Tudja a tüzes kő, kedves kómám. Mosolygó. Az a megállapított legeslegkevesebb, a­mibül muszáj megélni! Somolygó. Hiszen most a kevésbül is alig lehet megélni, hát akkor hogy éljünk meg a legeslegkevesebbül ? Mosolygó. Ha kivetik, muszáj abból megélni! kkk Mosolygó. Hát van-e különbség a mi régi meg a mostani képviselőnk közt ? Somolygó. Nincsen semmi se, kedves komám, mert a régi nem ígért semmit se, de tartani, tartotta; az új még mindent megigért, de tartani nem tartja ! *aSZI­GH­ BOLOND ISTÓK, január 5.

Next