Bolond Istók, 1907. (30. évfolyam, 1-52. szám)
1907-01-06 / 1. szám
Döbrököziné nagysága levele férje urához. Kedves Uram ! Azt kiáltja-trillára-súgja, úgy az úgasi vitja- fütyüli a kedves Mama, mint a vihar: Vivát Bihar! mi pedig — Bandi a tenor, én a szoprán, Laki a csattogó l'ülemile, mi vagyunk mi sono a lelkes és lelkesült kórus. Ez aztán a vármegye ! szaval a kedves Mama honanyósi dörgedelemmel; ezt nevezem én aztán alispánnak ! ki nem a jelen pillanat behatása alatt ; de az ominózus két év múltán jövő eseményekre alapítja pozicziója terveit ; szóval a jövő embere, a mi emberünk ! Puszizom azt a Tisza István grófi ajkát puszitó czukros száját persze, csak úgy, a távolból, rokonérzelmi honanyaindulattal ; ámbátor-----itt már gondolatjelek következnek, hogy Te is alkalmazhasd a magad utógondolatát, melyben, mint mindenben, ha követőd vagyok. Ámbátor a kedves Mama ajka manap se vesztett frisseségéből. Te tudod, írd meg az én kedves Döbröközimnek, mosolygott édes megelégedetten a kedves Mama e vulkánikusan tüzes hazaanyás kitörés múltán, ird meg a te pernahajder kujon Uradnak, mert hiába no, be kell ismernem, hogy nagy kókler a politikában még nélkülem is, hogy legyen egészen nyugodt és gondtalan : a karácsonyesti nincsetlenségi asztrahántalan stiklije meg van bocsátva, (bár feledve nem, ha a 10,000 koronás váltó diplomatikus-politikus elhelyezésében — engem is lefőz. Megengedem neki. Látod, látod, kedves Uram, milyen végtelenül szeretetreméltóan kegyes, mily kedves a Mama irányodban ! No és ez a föltétlen elismerés ? ! Jöjj haza, Döbröközi ! minden meg van bocsátva, ha — mert úgy hiszem, az én bocsánatomra nem fektethetsz kevesebb súlyt, — ha a megleendő tízezer koronából — aha nem a felét, túl szerény vagyok, mondja a kedves Mama, — csak négyezerötszáz koronát telegraphicze azonnal útnak indítasz Döbrököznek, a Te saját érdekedben, mondja a kedves Mama. Mert a Te hírneved, a Te noblesszed, a Te presztízsed mindenekelőtt való , mondja a kedves Mama , azért minden, még a leglehetetlenebb áldozatra is készen találod őt, — mondja a kedves Mama. Az Új-év a küszöbön kopogtat Döbröközön is, nem csak a szép Budapesten, az isteni Bécsben, az olympusi Geszten, s cselédség — van most hála a kukaságának egy mindenes lányunk, — iskolás gyerek, kéménysöprő, mészáros, borosinas, laboráns, bejáró, mosóné, kártyavető, vízhordó asszony s. a. t. előtt, hogyan adjuk és hogyan óvjuk meg jövendő — eh csak itt is lenne már ! — Exellencziád grandszennyőiségét pénztelenül? A fölsoroltak közül mindannyinak kijárt tavaly — Te tudhatod csak, milyen nehézségek között !s az újévi baksis azért, hogy azontúl méltóságos asszonynak tiszteljenek utonútfélen, ne mondjuk, hogy egy kopott újpesti pictura, de húsz fillér, az Exellencziás czím, előzetes használat csak megéri ennek a dupláját? mondja a kedves Mama. Óh ! paszulykázó sógorasszony lelkem, venyigevesszővé zsugorodik mérgében, ha kilesi, pedig kifirtatja, hogy Lakit, mikor hajnalban a két kis mancsikát kiereszti, Exellencziás kisasszonynak titulázza a csürhésgyerek. Ez magában megér egy hatost, mondja a kedves Mama. Óh ! az az édes, az a kedves Tisza István gróf, és talán bizony telegraphicre hívott Gesztre vadászni? — kérdi a kedves Mama. Képzelem, milyen nélkülözhetetlen czimborája lettél ez ostoba, a jövőbe nem látó, hálátlan világban ! Hogy megbecsülheti az ilyen tetszhalálig híven kitartó, önfeláldozó jóbarátot, aki szándékosan csak azért közeledik a nagyhangú frázisgyártókhoz, hogy elutasítsák, milyen feltűnést okozhatott ez a politikai világban ! No, ezt ügyesen adtad, — mondja a kedves Mama. Pá, kedves Uram ! Mindnyájunknak sok szerencsét az Exellencziához és sok-sok-sok arany csikót kíván ez új esztendőben hűséges feleséged : Blk. U. i. I. Jövő karácsonyra pompás, Habsburg-Tisza-czímeres selyem zsebkendőt hímezünk Exellencziánk Nagymesterének. Annak idején jó egészséggel — használtassa. U. i. II. Kétségbe vagyunk esve ! Január 1-én 9 óra s még se pénz, se telegramm. U. i. III. V* 10-re. Ember, mozogj ! cselekedj ! U. i. IV. 10 óra. Mama egyik ájulásból a másikba esik. Eczet, borszesz, pálinka elfogyott. U. i. V. Óh ! — 11 óra ! Lelketlen, szívtelen tigris vagy ! A rovás betelt. B. a szinházban. Színi szemle. Két miniszter közt légben lóg az opera s a nemzeti. Fázik tőlük mind akettő, bár a múzsát meg nem veti. (Túlérzékeny művészgárdát ki-ki messziről szereti.) Az opera nem is töri magát sok új darab után. Jó ismerős, régi hangok hallatszanak ott most csupán. (Azokat nem ütögeti még a kritika se kupán.) Nemzetiben «Lord Quex» viszi, bár szerényen, a prímhangot. Mert nem húztak neki csúnya lármás reklám nagy harangot. («Bálványok»-at is állítnak, bár az üzlet úgy sem pang ott.) Népszínházban házi koszttal s vendégekkel eviczkélnek. Még javában a tél járja s ők már is a nyártól félnek. (Hja, állandó szerződés nélkül csak a bizottság él meg ! .. .) A vígészek fehér estét «Mirzátt-t hozták krisztkindlinek, Kaviárhoz szokott gyomor a «tejbe rizsi t nem sínyli meg. (Óvszerül «Osztrigás Miczi»-t tálalják föl kinek-kinek.) «A víg özvegy» a magyarban már öregszik, de nem rokkant, Kint verklin is tekergetik a nótáit s tetszik roppant. («Petykó és Palkó» délután gyerekekhez be-betoppant.) Királyszinház «A sogun»-val keres és lel publikumot. Bár csak csinyján, mert a kóser élczelődés itt-ott unott. (De a kassza — kassza s ezért Beöthy olykor szemet hunyott.) ^^ond Istók