Bolond Istók, 1911. (34. évfolyam, 1-53. szám)

1911-01-01 / 1. szám

Bartók Lajos emlékezete. (Síremlékének leleplezésére.) Nem hal meg a lélek, csak anyagot cserél. Alakul, változik, de mindörökkön él. A rész áthasonul, megmarad a lényeg. Kihalt csillagvilág, káprázatos fényed Ezer évek múlva sugárzik a földre, Naptalan éjszakát ragyogással töltve. . S a lélek a csillag erejénél nagyobb. Benne az Istentől örök szikra ragyog. Petőfi nagy lelke veszett vönd végképen? Magyarország egét nem hagyta sötétben. Azelőtt is élt már és nem élt hiában: Rómában Cassius, Tell Vilmos volt Svájczban. S Párisban Desmoulins... Tovább élt és hatott: Bartók Lajos lelke lelkéből származott. Nem egész fényözön, csupán szikra égett, De soká ragyogott, Magyarország, néked! Petőfi szelleme, tüzes, szilaj lelke, bevitette keblét égő honszerelme. A honvédő Kárpát égbe nyúló bércze Olympussá vált a dicső énekére. Keserű fájdalom s nemes harag tombolt Lantján, ha a nemzet ellenire gondolt. Hazánk véres múltját, gyászos történetét Megrázón varázsló, nemzetünk, te eléd. 1­0­ év napján szállt el nagy lelke új útra. Mikor ölt majd testet? Visszatér-e újra? Új-év, a romlott világ támadt a nemzetre. Ezt az uj korszakot ő már nem szerette. A salak, a piszok egyre jobban árad. Ragadja, sodorja hatalmas gályánkat. A hullámok között néha-néha megdől. Veszedelem nyilik a mély örvényekből. De nem­ félünk!... Kelünk elszántan birokra. Hiába ásítoz ránk a pokol torka. S mint a mikor Dante alvilág mélyéből Vergődések után újra földre kelt föl, JANIJÁÉ 1. BOLOND ISTÓK. S az ég csillagai biztatva fogadták: Diadal, győzelem épen úgy virrad ránk, S uj, nagy lelkek fénye nemzetünkre röppen... S lelked is ott ég majd az ő szellemükben! Kornál István: Mosolygó és Somolygó Mihályok töprengései. Mosolygó. Hallotta kend, sógor, hogy a trónörökös csak öt órát töltött Buda­pesten, hogy a delegácziót megnyissa? ! Somolygó. Hát osztán hova isietett olyan nagyon? ! Mosolygó. Nyilván haza 8 Csehországba. Somolygó. Hm ! Hát a cseh királyi czímet többre becsüli, mint azt, hogy magyar király lesz? Mosolygó. Úgy látszik. * Mosolygó. Hát azt olvasta kend, sógor, hogy még nagyobb tengerészeti közös költséget szavaztatnak meg a delegáczióval, mint a­mennyit eleintén terveztek ? Somolygó. Könnyen tehetik, hiszen nem ők fizetik, hanem az adófizetők nyakába sózzák, csak az érte járó kitüntetést tartják meg maguknak. * Mosolygó. Hát ahoz a munkaprogrammhoz mit szól kend, sógor, a­melyet Khuen-Héderváry karácsonykor világgá bocsátott ! Somolygó. Csak azt, hogy az bizony nem az ő prog­­rammja. Mosolygó. Hát kié az ördögé? Somolygó. Kié? Nyilván az utódáé. Mosolygó. Hogy érti azt kend, sógor ? Somolygó, úgy, hogy legalább három esztendő kell, míg azt mind letárgyalják. Már­pedig addig ő nem marad a miniszteri székben. Fővárosi ügyek. Kutatják, mi az oka annak, hogy a főváros számos fölterjesztését a belügyminiszter máig se hagyta jóvá? Úgy látszik, Vázsonyi most nem tartja szükségesnek, hogy föllárogasson­­ a belügyminisztériumba. * A próba-népszámlálás a fővárosban fényesen bevált. Most már a demokráták próbaválasztást is szeretnének csinálni hogy megtudhassák, van-e kilátásuk, hogy a hatalmat hosszabb ideig megtarthatják? -cxofskr

Next