Bolond Istók, 1915. (38. évfolyam, 1-52. szám)
1915-01-03 / 1. szám
Őszintén. — Csak fortilaz,egyet mondja meg nekem, Juliska, akar-e hozzám jönni,vagy csak bolonddá akarj tartani ? — Hm ... Ki tudja . Hátha mind a kettőt. E vér bár piros tengerré dagad, ő eddig még a fehér czár maradt. S mint dúvadak a hósivatagon, Rabszolganépe úgy tör ránk vakon. Éhségtől űzve csak prédát keres. Nem dicsőséget, de zsákmányt szerez. S mi illően fogadtuk: kard ki kard! Megbánja mind, ki bántja a magyart! Egyszer reánk kancsukáztatta már Rabszolga népeit a muszka czár. De most... Egyek vagyunk s velünk az Isten ! Orosz temető lesz ez a temető itten! Hősök küzdenek fent a Végeken, — Légy üdvöz, újév, újabb győzelem! Kozák sírokból nyit Béke virága, Bele sápad a muszkák fehér czárja. Honthy I. Fővárosi ügyek. A főváros különösen örül a háborúnak: végre bevallhatja a deficzitet. Még pedig egyszerre tiz milliót ! ★ Bizottsági tagok elhelyezték katonaköteles fiaikat a a főváros hivatalaiban. És most ezeket, mint nélkülözhetetleneket föl akarják menteni a katonáskodás alól. Mert ők a jövő törzsfőnökök ! ^ A főváros a deficzitben megfulladhat, de a bizottsági tagok fiai nem vérezhetnek el. BOLOND ISTÓK. JANUÁR 3 Ének a Végekről. Az ó év múltán meg se született Az új esztendő, a Heródesek Már is ránk törtek, hogy erőnk lekössék, Kikepedjük már új diadal jöttét. Határainkon farkascsorda jár, Úgy kancsukázza őket ránk a czár. A czár, ki népe zsarnok atyjaként Milliók szivéből ontja most a vért. Czukros Baba leánygimnáziumi süvölvény naplójegyzetei diákéletéből. Hallom idősebb barátnőimtől, akik már öreg lányok, — tizennyolcz-husz évesek, — hogy mindegyiknek van az igazi ideáljuk mellett tartalék ideáljuk is. Ha az igazi nem viszi el, akkor a tartalékot elő lehet rántani. ★ A leányok is olyanok, mint a hadsereg: ha az első harczvonal nem vezet czélra, akkor a hátulsó vonalak, a tartalékok még mindig eredményre vezethetnek. * Ezek az öregebb lányok azt mondják, hogy van szerelem és van házasság is. Ez a kettő nem egy. Mert mindegyik lehet — kétféle.* A latin klasszikusokból a komoly Horatiusnál jobban szeretem a vidám Catullust, aki — jaj csak anyukám meg ne tudja ! — egyik versében arról énekel, hogy a kedvesének adott csókokat számolgatta, végre egészen összezavarta és — újra kezdte. * Nagyon haragszom a háborúra: nem látok fiatal embert sehol. Ha egy-kettő lézeng itt-ott, az is csak arra való, hogy lássuk rót teremtéseit is az Istennek. * Itt maradtak a csúnya vén tanár bácsik. Csak ezektől is mentene meg az Isten bennünket !