Bolond Istók, 1919. (42. évfolyam, 1-11. szám)

1919-01-05 / 1. szám

BOLOND ISTÓK Adalék a nők szavazati jogához. Idill az éjszakában. (Kis jelenet), melynek megértéséhez szükséges tudni mindama rémhíreket, melyek ezidőszerint a jobbmódú pol­gárság körében elterjedtek. Ezek szerint szervezett bandák garázdálkodnak a főváros utcáin, a Váci­utcai korzón, világos nappal húzzák le az embe­rekről a télikabátokat, háromgyermekes család­anyáktól rabolják el nyílt színen ártatlanságukat és húzzák le róluk ékszereiket, melyek az otthon­hagyott zálogcédula szerint egy Szondy­ utcai sza­natóriumban üdülnek ezidő szerint. Tehát idő: jelenkor, ezenkívül ronda és sá­rt­a, alkonyat felé, úgy félórával a kávéházi záróra után, hely: részint Dohány, részint Wesselényi- és Hársfa-utca sarok. I. polgár:­­miután félórát tétovázott a New- York előtt s fázott, részint a hidegtől, részint a konflisok követeléseitől, a „Soma“ . . . kezdetű imát halkan rebegvén, keresztet vet magára és megindul a Dohány-utcán, Hársfa­ utcai lakása felé. Revolverét kabátja zsebében erősen szorongatja, hogy ha futásra kerül a sor, annál könnyebben el­dobhassa, mint felesleges terhet ) II. polgár: (ugyanez földben, csakhogy a Gambrinus előtt.) I. polgár­­végignéz a sarokról a Hársfa-utcán. Még mindig tétovázik. A Hársfa-utca elég világos ahhoz, hogy konstatálhassa, miszerint egy lélek sem látszik, aki esetlegesen segítségére siessen, viszont elég sötét, hogy kényelmesen leüthessék. R Mindez egy pillanat alatt villan át agyán s a) II polgár­­nak is, ki az ellenkező sarkon bizonytalankodik) I—II. polgár (remegve megindul, de remegé­sükön megindul, azt hiszem az olvasó is.) , (Csendesen közelednek egymás felé. Észre­­vévén a másikat, mindkettő megáll.) I. polgár: Szent Isten! Ott egy sötét tömeg mozog! II. polgár: Ezek tömegnek néznek engem! Jó tudni mindenesetre! Vájjon hányan lehetnek? Kissé káprázik a szemem! (fenn.) Adják meg magukat, nálunk géppuska van. (fogának vacogása rémesen csattog az éjszakában.) I. polgár: (reszket). Vérszomjas fenevadak még a fogukat is csikorgatják! (fenn), ne közeled­jenek! Sorainkban kolera, pestis és spanyol jár­vány dühöng! I. polgár: (még ijedtebben) . 1 . Távozza­nak békében! . . . Neh­ogy kezet fogjanak velem! 1 polgár (harsányan): Velem ! ? Hát maguk csak egy magában vannak ellenünk? II. polgár: Az attól függ! Hányan vannak maguk ? I. polgár: Mi? Nyugodtan adhatunk ötven­­ben húsz fórt! II. polgár: Figyelmeztetem, hogy én egy vérengző tigris, veszedelmes rabló, többszörös gyilkos vagyok, kinek atyja már születése előtt, alig hat havi házasság után miatta elhalálozott, s kinek már születése anyjának életébe került! I. polgár (remegve): Ahogy én kinézek! (fenn) Mit akar tőlem? II. polgár: Tőlem! ? . . . Hát maga is egyedül ? I. polgár: Dehogy, azaz hogyne! ... Az attól függ különben . . . II. polgár (izgatottan remeg): Nem rabló!? I. polgár (óvatos): És maga? Béke! Most már biztos ez, Hogy béke lesz. Már nincsen közlegény És nincsen tiszt Nincsen cukor És nincsen liszt. Elfogyott a fa, a szén, Elfogyott a hő, a fény. Lassanként elfogy mindenünk S így befejezvén életünk: Biztos, hogy béke lesz velünk (rész.) Pólya István @3 .

Next