Bolond Miska, 1860. (1. évfolyam, 1-31. szám)
1860-11-25 / 26. szám
26-dik szám. HETI NAPTÁR. Hétfő, nov. 26. Elender úr egy jó viccen, amit lapok csináltak rá, elmosolyogja magát s örül, hogy ilyen olcsón megmenekült. • Kedd, nov. 27. Némely lapok csodálkoznak, hogy a magyar költők nem énekelnek diadaldalokat a reformok felett. Jó, hogy Sárossyt nem rótják meg, aki erre legjobban ráérne — Budweisban. Szerda, nov. 28. Európában már annyi „kérdés“ támad, hogy sokaknak nem is marad belőle, ha csak — „életkérdés“ nem. * 25. 1860. HETI NAPTÁR. Csütörtök, nov. 29. Garibaldinak a lapok szerint annyi pénze sincs, hogy leveleit bérmentesítse. Talán ezért van az, hogy beköszöntéseit személyesen végzi el. Péntek, nov. 30. András napja, melynek éjjelén a lányok leendő férjeiket meglátják. Italia k. a. ma egy éve alkalmasint Viktor Emanuellel álmodott. Szombat, dec. 1. E nap az, melyen megindulnak — ne csak ne ijedjen meg senki — az uj évre szóló előfizetési felhívások. Megjelen menjen vasárnap. Előfizetési dij októbertől az év végéig 1 ft 50 kr. — Az előfizetés és minden reclamátió Emich Gusztáv kiadóhivatalában (Barátok tere 7. sz.) utasítandó. — A kéziratok Tóth Kálmánhoz (Lövész-utcza 10. sz.) küldendők. " Uj változatok " egy régi nóta felett. Legyen úgy mint régen volt, Legyen úgy mint régen volt, Egyesüljön a magyarral Egyesüljön a magyarral Mind a horvát, mind az oláh, Mind a tót. Legyen úgy mint régen volt, Legyen úgy mint régen volt, Meg ne bontsa soha senki, Meg ne bontsa soha senki Magyarország s Erdély közt az Uniót. Legyen úgy mint régen volt. Legyen úgy mint régen volt, Hogy ne legyen a magyarnak, Hogy ne legyen a magyarnak Alkotmányán, szabadságán Semmi folt. Legyen úgy mint régen volt, Legyen úgy mint régen volt, Maga szabja meg a magyar, Maga szabja meg a magyar A törvényét, a katonát, Az adót. Legyen úgy mint régen volt, Legyen úgy mint régen volt, Ne vessenek a magyarnak, Ne vessenek a magyarnak Sem húsára, sem borára Porciót.« Legyen úgy mint régen volt, Legyen úgy mint régen volt, Ne üssenek a magyarnak, Ne üssenek a magyarnak írására, újságára Billogot. Legyen úgy mint régen volt, Legyen úgy mint régen volt, Hogy ne sziljon magyar ember, Hogy ne sziljon magyar ember Soha többé trafik dohányt, Hanem jót. Legyen úgy mint régen volt, Legyen úgy mint régen volt, Hogy ne nyissa a magyarra, Hogy ne nyissa a magyarra Se a zsandár, se a finánc, Az ajtót. V Legyen úgy mint régen volt, Legyen úgy mint régen volt, Hogy ne halljon már a magyar, Hogy ne halljon már a magyar Törvényházban, iskolában Német szót. Legyen úgy mint régen volt, Legyen úgy mint régen volt, Ne ismerje már a magyar, Ne ismerje már a magyar Sem a börzét, sem pedig az Ázsiát. Legyen úgy mint régen volt, Legyen úgy mint régen volt, Ezüstöt hordjon amagyar, Ezüstöt hordjon a magyar A zsebében, erszényében, Nem bankót. Legyen úgy mint régen volt, Legyen úgy mint régen volt. Hadd kiáltson már a magyar, Hadd kiáltson már a magyar Uj-ju-ju-ját, ih-ha-ha-ját, Nem ó-ó-t. „Csehül vagyunk.“ Évek előtt egyszer a „Komló“ban borozgatánk a „szegény Lacival.“ Többször is borozgatánk lesz ott, hanem a többi nem ilyen emlékezetes. Amint javában járta a pohár és az éle, egyszerre csak egy különös formájú egyéniség rohan asztalunkhoz, elől kiborotvált vörös szakállal, szemén pápaszemmel, s összevissza gyűrt magas kalappal. Rútul megnéztük. Hanem a mi hóri horgas, haragos képű jövevényünk nem igen jött zavarba, hanem egyenest a szegény Lacinak rohant: — Ugyan az istenért, hol lakik az ur? — Azt hiz ez egyszer magam sem tudom — viszont Laci egykedvűen — ma itt, holnap ott, ahol nekem tetszik. — Hanem nekünk meg nem tetszik. Két nap óta űzöm az ur nyomát, egyik szerkesztőségből ki, a másikhoz be. Sehol, senki nem tud az úrról semmit. Még csak meldzettlije sincs. — Hát mit akar velem ? — Majd megtudja. — Legelébb is, kihez van szerencsém ? — Én hivatalból vagyok itt . . . . nevem Kutymecz. — Respekt! — viszonzó Laci barátunk, kissé megadva magát a pápaszemes nagyhatalmasság előtt. — Igen szép állás. Koccantsunk egyet. — Semmi koccantás. Az ur valami rész fát tett a tűzre. Legalább Paplanek úr rettenetesen haragszik önre, s már két nap óta dúl fúl mérgében, hogy önt ráncba nem szedheti. — — Nincs szerencsém Paplanek urat ismerni. — Majd megismeri. Holnap délig jöjjön az amiba, különben ha nem jő, lesz financvak meg zsandár, tudja az úr. Egy poharat nyomtunk a dühös ember kezébe, ki most két napi fáradságát egy csomó gorombasággal akarta megbeszulni. A bor még a Kutymeczekre is hat, kissé szelídülni látszott. — Amice! — mondá pártfogói képpel, Lacihoz fordulva — a baj nagy lehet, mert Paplanek ö méltósága nagyon haragszik. Ha nem mondok én valamit. Ezt a kecskeszakált szépen vágja le, mert ezt ö méltósága nem szenvedheti; aztán ezt a kerek kalapot vesse el a menykőbe, s vegyen helyette ilyen jó cylindert. Ez mindjárt becsületesebb képet ád az embernek. Azután, ami legfőbb, méltóságos urazza, mert ezt nagyon szereti. Mindenekfelett pedig ne járattasson maga után, mert kurrentáltatjuk, s nem ott fog lakni, ahol az urnák tetszik, hanem ahol nekünk tetszik. Ez pedig különös egy szállás lesz, fizetni sem kell értte. Azzal a derék férfiú, mint ki munkáját emberül végezte, méltóságos önérzettel eltávozott. Tovább mulattunk. Hanem Laci barátunk nem igen viccelgetett többé. Gondolkozott, hogy ugyan mi a menykéért hivathatjuk, mikor ő se nem csempész, se nem emissarius, se nem bankjegycsináló. Eszébe sem jutott, hogy mindezeknél sokkal gyanúsabb fráter — t. i. r ó. Hanem hát miket ir ? Csöndes vicceket, naptárakat, senkinek sem ártó novellaféléket, hol az emberek szépen szeretkeznek, gyűlölköznek, megtébolyodnak, meghalnak, megházasodnak, de semmi más bolondot nem csinálnak, amiben a kutatók szeme felakadhatna. Nem tudta elképzelni, hogy nem álmodott-e valami roszat, s nem vett-e részt — habár tudtán kívül — valami veszedelmes conspiratióban ? Másnap reggel nem volt mást mit tennie, mint szépen felsétálni azon magas épületbe, ahová az ember soha se ment magától, ha csak úgy szépen nem menettették. Négy-öt szobán juthatott keresztül, hol mindenütt megkérdezék nevét s hogy mit akar? — Ne infestáljanak az urak ! Nem akar