Bolond Miska, 1860. (1. évfolyam, 1-31. szám)

1860-11-25 / 26. szám

26-dik szám. HETI NAPTÁR. Hétfő, nov. 26. Elender úr egy jó viccen, a­mit lapok csi­náltak rá, elmosolyogja magát s örül, hogy ilyen olcsón megmenekült. • Kedd, nov. 27. Némely lapok csodálkoznak, hogy a ma­gyar költők nem énekelnek diadaldalokat a refor­mok felett. Jó, hogy Sárossyt nem rótják meg, a­ki erre legjobban ráérne — Budweisban. Szerda, nov. 28. Európában már annyi „kérdés“ támad, hogy sokaknak nem is marad belőle, ha csak — „élet­kérdés“ nem. * 25. 1860. HETI NAPTÁR. Csütörtök, nov. 29. Garibaldinak a lapok szerint annyi pénze sincs, hogy leveleit bérmentesítse. Talán ezért van az, hogy beköszöntéseit személyesen végzi el. Péntek, nov. 30. András napja, melynek éjjelén a lányok leendő férjeiket meglátják. Italia k. a. ma egy éve alkalmasint Viktor Emanuellel álmodott. Szombat, dec. 1. E nap az, melyen megindulnak — ne csak ne ijedjen meg senki — az uj évre szóló előfize­tési felhívások. Megjelen men­jen vasárnap. Előfizetési dij októbertől az év végéig 1 ft 50 kr. — Az előfizetés és minden reclamátió Emich Gusztáv kiadóhivatalába­n (Barátok­ tere 7. sz.) utasítandó. — A kéziratok Tóth Kálmánhoz (Lövész-utcza 10. sz.) küldendők. " Uj változatok " egy régi nóta felett. Legyen úgy mint régen volt, Legyen úgy mint régen volt, Egyesüljön a magyarral Egyesüljön a magyarral Mind a horvát, mind az oláh, Mind a tót. Legyen úgy mint régen volt, Legyen úgy mint régen volt, Meg ne bontsa soha senki, Meg ne bontsa soha senki Magyarország s Erdély közt az Uniót. Legyen úgy mint régen volt. Legyen úgy mint régen volt, Hogy ne legyen a magyarnak, Hogy ne legyen a magyarnak Alkotmányán, szabadságán Semmi folt. Legyen úgy mint régen volt, Legyen úgy mint régen volt, Maga szabja meg a magyar, Maga szabja meg a magyar A törvényét, a katonát, Az adót. Legyen úgy mint régen volt, Legyen úgy mint régen volt, Ne vessenek a magyarnak, Ne vessenek a magyarnak Sem húsára, sem borára Porciót.« Legyen úgy mint régen volt, Legyen úgy mint régen volt, Ne üssenek a magyarnak, Ne üssenek a magyarnak írására, újságára Billogot. Legyen úgy mint régen volt, Legyen úgy mint régen volt, Hogy ne sziljon magyar ember, Hogy ne sziljon magyar ember Soha többé trafik dohányt, Hanem jót. Legyen úgy mint régen volt, Legyen úgy mint régen volt, Hogy ne nyissa a magyarra, Hogy ne nyissa a magyarra Se a zsandár, se a finánc, Az ajtót.­ ­V Legyen úgy mint régen volt, Legyen úgy mint régen volt, Hogy ne halljon már a magyar, Hogy ne halljon már a magyar Törvényházban, iskolában Német szót. Legyen úgy mint régen volt, Legyen úgy mint régen volt, Ne ismerje már a magyar, Ne ismerje már a magyar Sem a börzét, sem pedig az Ázsiát. Legyen úgy mint régen volt, Legyen úgy mint régen volt, Ezüstöt hordjon a­m­agyar, Ezüstöt hordjon a magyar A zsebében, erszényében, Nem bankót. Legyen úgy mint régen volt, Legyen úgy mint régen volt. Hadd kiáltson már a magyar, Hadd kiáltson már a magyar Uj-ju-ju-ját, ih-ha-ha-ját, Nem ó-ó-t. „Csehül vagyunk.“ Évek előtt egyszer a „Komló“ban borozgatánk a­­ „szegény Lacival.“ Többször is borozgatánk lesz ott, hanem a többi nem ilyen emlékezetes. A­mint javában járta a pohár és az éle, egyszerre csak egy különös formájú egyéniség rohan asztalunkhoz, elől kiborotvált vörös sza­kállal, szemén pápaszemmel, s össze­vissza gyűrt magas kalappal. Rútul megnéztük. Hanem a mi hóri horgas, haragos képű jövevényünk nem igen jött zavarba, hanem egyenest a szegény Lacinak rohant: — Ugyan az istenért, hol lakik az ur? — Azt hiz ez egyszer magam sem tudom — viszont­ Laci egykedvűen — ma itt, hol­nap ott, a­hol nekem tetszik. — Hanem nekünk meg nem tetszik. Két nap óta űzöm az ur nyomát, egyik szerkesztő­ségből ki, a másikhoz be. Sehol, senki nem tud az úrról semmit. Még csak meldzettlije sincs. — Hát mit akar velem ? — Majd megtudja. — Legelébb is, kihez van szerencsém ? — Én hivatalból vagyok itt . . . . nevem Kutymecz. — Respekt! — viszonzó Laci barátunk, kissé megadva magát a pápaszemes nagyha­talmasság előtt. — Igen szép állás. Koccant­sunk egyet. — Semmi koccantás. Az ur valami rész fát tett a tűzre. Legalább Paplanek úr ret­tenetesen haragszik önre, s már két nap óta dúl fúl mérgében, hogy önt ráncba nem szed­heti. — — Nincs szerencsém Paplanek urat is­merni. — Majd megismeri. Holnap délig jöjjön az amiba, különben ha nem jő, lesz financvak meg zsandár, tudja az úr. Egy poharat nyomtunk a dühös ember kezébe, ki most két napi fáradságát egy cso­mó gorombasággal akarta megbeszulni. A bor még a Kutymeczekre is hat, kissé szelídülni látszott. — Amice! — mondá pártfogói képpel, Lacihoz fordulva — a baj nagy lehet, mert Paplanek ö méltósága nagyon haragszik. Ha nem mondok én valamit. Ezt a kecskeszakált szépen vágja le, mert ezt ö méltósága nem szenvedheti; aztán ezt a kerek kalapot vesse el a menykőbe, s vegyen helyette ilyen jó cy­­lindert. Ez mindjárt becsületesebb képet ád az embernek. Azután, a­mi legfőbb, méltóságos urazza, mert ezt nagyon szereti. Mindenekfe­­lett pedig ne járattasson maga után, mert kur­­rentáltatjuk, s nem ott fog lakni, a­hol az ur­nák tetszik, hanem a­hol nekünk tetszik. Ez pedig különös egy szállás lesz, fizetni sem kell értte. Azzal a derék férfiú, mint ki munkáját emberül végezte, méltóságos önérzettel eltá­vozott. Tovább mulattunk. Hanem Laci barátunk nem igen viccel­­getett többé. Gondolkozott, hogy ugyan mi a menykéért hivathatjuk, mikor ő se nem csem­pész, se nem emissarius, se nem bankjegycsi­náló. Eszébe sem jutott, hogy mindezeknél sokkal gyanúsabb fráter — t. i.­­ r ó. Hanem hát miket ir ? Csöndes vicceket, naptárakat, senkinek sem ártó novellaféléket, hol az emberek szépen szeretkeznek, gyűlöl­­köznek, megtébolyodnak, meghalnak, meghá­zasodnak, de semmi más bolondot nem csinál­nak, a­miben a kutatók szeme felakadhatna. Nem tudta elképzelni, hogy nem álmo­dott-e­ valami roszat, s nem vett-e részt — habár tudtán kívül — valami veszedelmes con­­spiratióban ? Másnap reggel nem volt mást mit tennie, mint szépen felsétálni azon magas épületbe, a­hová az ember soha se ment magától, ha csak úgy szépen nem menettették. Négy-öt szobán juthatott keresztül, hol mindenütt megkérdezék nevét s hogy mit akar? — Ne infestáljanak az urak ! Nem akar

Next