Bolond Miska, 1860. (1. évfolyam, 1-31. szám)
1860-09-16 / 16. szám
nám a szomorú esetet, de ez lehetetlen, mindenütt beszélik már, és a fényes házasságnak vége. Vilmos eltűnt! — Eltűnt! Szent isten, megölte magát ? — Nem, egy ballettáncosnővel szökött meg. -------Adélt ez idő óta csak férje karján lehet látni. Néha találkozik az időközben visszatért ifjúval, ki neki annyi boldogságot és fájdalmat szerzett. Kecses főbiccentéssel elfogadja köszöntését, miközben azonban még erősebben rátámaszkodik férje karjára. Sz. v. Shakespeare egyik szerelmes lánykájának remegő ajkairól következő édes nyilatkozat lebben el: „Mit tesz a név? Az ibolya, ha másként hivatnék is, illatos maradna.“ — A szelid galambnak igaza van, de ha az ibolya mégis büdös, úgy hihető, hogy bimbó korában kicseréltetett. Tán, gyanítod már, hogy a nápolyi vezérekre és követre célzok. Mily felséges pálya állott ez emberek előtt! Tegyük fel egy pillanatra, hogy más ügyet szolgálnak : Garibaldinál vannak, s ergo győznek —mindhárom kitüntetvén magát. Tudod-e, hogy írnánk róluk, te is, én is, Punch barátunk is? Hát így ni: Lanza tábornok volt a nap fegyvere. Csapásai alatt hullott az ellenség, s emberei azt mondják, hogy nem kell nekik ágyú, elég nekik a nápolyiak ellen ez az egy lándzsa is. Bosco csak azt mondta : presto! changer! marche ! és az ütközet nyelve, s az ellenség sehol se volt. Ily bűvész előtt Bombáska szemfényvesztése nem sikerült, s maholnap tüneményes vígjáték fog a Vezúv alatt előadattatni. Mannát kér egész Itália, s a diktátor küldöttje szájról szájra jár. A remény csak vele táplálkozik, s átalános a hit, hogy az égből hullott alá. Na már most tessék ítélni: nem kellemetesebb volna-e az európai sajtó által ily formán emlegettetni, mint emigy. A nápolyi lánya beletört Palermóba, nyele is. — Bosco kifütyültetett. Semmi újat se tud. Mind a régi trikkeket játsza, s keze reszket. A puska, melylyel magára lövetett, letemte, s csak annak köszönheti életben maradtát, hogy koponyája oly vastag, mikép a golyó is viszszapattant róla. Annyit mindenesetre megtanulhatott, hogy Garibaldi embereit nem lehet hocus-pocus-szal lepni meg. Ők már ismerik az afféle Taschenspielereket. Manna pedig eszi magát mérgében, s a diéta aligha egészségére váland. A pusztában vándorló izraelitáknak tetszhetett a mennyei küldemény, de Turinban egyéb is van, s nem szorulnak rá. Legjobb lesz, ha haza megy és iskatulyába záratja magát az udvari patikárus által, ki tán még bevétetheti valakivel. Mindebből az a tanúság, hogy a név maga nem elég a dicsőségre. A jó név sokat ér, de tudni kell érvényesíteni. — Némely ügy mellett a bukás sem gyalázat, máskor a diadal sem válik dicsőségre. Amannak sorsát meggyászolja a költészet, felvidámítja az éle, s megboszulja a történész. E három hatalomnak becsületére válik, hogy a szűkkeblűség mellett rendkívül ritkán hallik hangjuk, s hogy alig élt valamire való humorista, költő és historikus, ki fölvilágosodott ember ne lett volna. Punch, Charivari, Kladderadatsch és Bolond Miska mind egy húron pendülnek, s azért vagyok én, komám, igaz cimborád volna Lamoridére akármelyik napi parancsát, sem hogy ezt az angol vígjátékot végig nézem vala. Hanem meg kellett lennie. Pedig már előre sejtem a ginoszt, mert annak a mi derék Tóth Józsefünknek meg van az a jó szokása, hogy amit ő egyszer lefordít, annak aztán menthetlenül el kell vesznie, kikeres mindenféle bourbon komédiát, s ha egyszer legaribaldizta, nem segít azon a színészek valamennyi Boskója sem. Az egész vígjáték egy zsidó család, Schildroth (talán csak nem Rotschild) meggazdagodását tárgyazza; kezdődik a franczia forradalommal, s végződik Napóleon bukásán ; a lélektani momentumokat börzei tudósítások képezik, melyeket az a Rotschild, akartam mondani Schildroth a „Pester Lloyd“ első hasábjairól olvas. Soha sem tudtam, hogy már akkor is volt Pester Lloyd, s hogy a papirosból akkor is csináltak aranyat. Az új idő vívmányául már nem marad semmi, csak a pepsin, meg a „vidéki levelek.“ Mondtam, hogy ez a vígjáték keleti kérdésű beláthatatlanságig unalmas, hanem azért van benne valami mulatságos is. Az az édes szerkesztő úr, hogy benne a leány az anya, akartam mondani: az anya a leány, s hogy a fiú az apa, azaz, hogy voltaképen az apa a fiú. Persze, ezt nem érti a szerkesztő úr. Hát én értettem azt a színlapon, hogy az a személy, aki az első felvonásban Schildroth feleségéül volt kiírva, ugyanaz a személy a második felvonásra mint annak a leánya volt bejelentve. Hiszen ez ellenkezik minden konkordátummal , vagy az a mindent felforgató confusio érkezett meg, amelytől az Allgemeinek annyira féltik a társadalmat! Bontakozzunk ki. Hát úgy van az, hogy az első felvonásban anya és apa meghalnak, s a második felvonásban mint leány és fiú támadnak föl. Csak az öreg Schildroth nem változik meg, ő nem lesz se fiú, se leány, hanem az első és második felvonás közben, míg a zenekar szokott andantéit játsza, irtóztatóan meggazdagodik, s prenumerál egy példány „Bolond Miská“-ra. Ez a legokosabb. A színházi igazgatóságnak mindenesetre köszönettel tartozunk, hogy miután jó eredeti darabokban szűkölködünk, hát adat rész — fordításokat.Meg kell dicsérnünk a darab szellemét is,mely gúnyos szint igyekezik feltüntetni a század azon eszméit, melyek a szabadság, egyenlőség és testvériség neve alatt a hűbériség gyönyörű, s valóban emberi rendszerét fölforgatni törekedtek. — Színházunknak nem lehet nemesebb föladata, mint az, hogy az egyenlőség és testvériség hőseit részeg tolvajok, rablók gyanánt tüntesse föl. Hanem én ennek a méltánylását rábízom a szerkesztő úr legderekabb munkatársára, az érdemes Kipfelhauserre ; oh, hogy tapsolt ott mellettem, mikor a fraternité embere a bölcsőben fekvő csecsemőt szuronyával fölspékelni törekedett; bizonyára írni fog róla a derék férfiú; csak várom már, hogy mi lesz: vers-e, vagy próza. Mátyás Mátyás. * Spanyolország csakugyan nagyhatalmasság lesz, mert ugyancsak nagyon hatalmaskodik , közelebb egyszerre nyolc spanyol lapot tiltottak be ott. Hanem azért mi a nyomást illeti, a spanyolok ebben most sem szenvednek hiányt. * Ebben a házban, ahova mi a múlt héten hurcolkodtunk, még vagy hat szerkesztő lakik. Valamelyikünk a programmjában megemlíthetné, hogy csak a mi lapjainkat járassa a t. közönség, mert biztos lehet, hogy ezekben nem lesz semmi polémia; ha valami veszekedni valónk van, kidisputáljuk reggelenként az ambituson. * Mégis csak rettenetes kegyetlenek azok az úgynevezett liberális lapok. Azt kívánják attól a szegény Lamoriciertől, hogy bocsásson el seregéből 20,000 embert, mikor voltaképen az egész serege 15,000-ből áll. * Aztán hogy romlik már a fiatal nemzedék is. Egy 12 esztendős skót fiú is elment Garibaldihoz ; a puskát még nem bírja, hanem azt mondja, hogy jó lesz dobosnak. * Szegszárdon a szó betűszerinti értelmében úgy tánczolnak, a hogy húzzák. — Egy bálra formaliter elő volt írva, hogy mint és meddig lehet táncolni. Eltérés esetére ugyanazon báli rendeletben a vendéglősnek és cigányoknak különféle bírságok igértettek. * Két úriember belép egy helybeli kőrajzoló intézetbe. Az egyik nagyon ragyavert arccal bir. — Pajtás — mondja neki a másik — de jó, hogy te nem születtél valami nevezetes embernek, mert téged malomkőre kellene lerajzoltatni. * Az új téri színházban Albina di Rhona táncművésznő vendégszerepel. Sokan azt mondják, hogy igen keveset, mások pedig azt állítják, hogy mint afféle spanyol táncosnő, nagyon is sokat mutat. — * Tanácsülésre készültek valahol. Hanem előbb megvendégeltettek. A házigazda kínálta a jó bort. — Köszönjük — mondja az egyik — nem jó volna, ha a tanácskozáskor lenne a fejünkben valami. * Bárányából igen jó országúttal dicsekszenek. Olyan jó az az országút — írja egy levelező — hogy nem bírják elrontani még az — útcsinálók sem. * Az új pesti casino is megtartotta alakító gyűlését; a többi közt egy indítvány folytán az ebek kizárása is elhatároztatott. — Csak hogy azok azért mindenhova besompolyognak. Lásd a Komlót és egyéb helyeket. * A „Pesti Hirnök“ uj szerkesztőt kapott. Szerkesztője a publicistái pályáról s számos politikai műveiről jelesen és hazaszerte ismert . Ismiéri. * Az uszodákat is becsukták már. Hanem azért folyvást úszunk, ki az adósságban, ki a víz ellen, ki pedig a jó, biztos öblökben, ahol — mint mindenki tudja — legtöbb a szemét. * A Krimiából Törökországba vándorlott cserkeszek helyére most egy pár ezer német indult letelepedni. - - E derék hazafiak úgy látszik, mindenütt jól érezik magukat. * Hamburgban a kalaposcéh megtiltatta egy kereskedőnek, hogy kalapokat áruljon. Az elmés kereskedő most úgy fog ki a tilalmon, hogy csak kalaptartókat hirdet a frton, a kalapot — úgymond — ingyen adja. * Már most meg az a baja a Garibaldistáknak, hogy a nápolyi katonaság előttük mindenütt — szétszalad. Minő fáradságos lesz őket megint összeszedni az uj zászló alá! Ludas Matyi: Levelek mindenféléről. XIII. (,,A pénzkirály“ uj vígjáték, irta valami Tom Ponce, ford. Tóth József.) T. szerkesztő úr! Én már megviselt színházlátogató vagyok, hanem még ennél unalmasabb históriát se nem láttam, se nem olvastam. Inkább tanulmányoztam volna Lesseps úr elméleti fejtegetéseit a suezkanálisról , inkább lefordítottam .Egy kollégánk azt írja, hogy az ő lapja homlokára a „haladás és jog“ neve van írva. Nem igaz az, édes kolléga, megnéztük mi, hogy mi van ott a lap homlokán, s bizony csak az van ott, hogy: „teljes számú példányokkal folyvást szolgálhatunk.“ 62 Egy magyar népdal. . . (Átfordítva nápolyi nyelvre.) : * # Én adtam ki az alkotmányt, Más veszi mégis a hasznát; Én szerettem ezt a népet, Másra vág mégis jó képet /Én adtam ki pénzpapirost, Más váltja be azt mégis most; Én csináltam adósságot, Más quitteli azt le már most. . . Én szedettem a katonát, Másnak ad mégis prroát, Én adtam rája a mondourt. . . Másnak köszön mégis bon jourt. Én öntettem azt az ágyút. . . Mégis arra rá most más gyújt. Hej a világ gonosz, csalfa, De meg lettem tőle csalva ! Garabonciás diák.