Bolond Miska, 1861. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1861-06-30 / 26. szám
met és nyakamat, hogy a nagy hatalmához képest, kegyelmesen reá tiporni méltóztassék. Méltatlan szegény szolgája -X.X.IV. Egy politikai lapszerkesztő egy publicistához. T. barátom! A prímás ő eminenciája beszédjére vonatkozó cikket megkaptam, hanem engedjen meg, hogy nem találom elég ildomosnak kiadni. Magam is emlékezem arra, midőn ő Eminenciája Esztergomban azt mondá, hogy a negyvennyolcadiki törvényeket „köröm szakadtig“ fogjuk védeni, s ez kétségkívül egy kis ellentétben áll azzal, amit ő Eminenciája most mond, hogy t. i. a negyvennyolcadiki törvényeknek revisióra van szükségük, mert nem férnek meg sem a királyi hatalom teljével, sem pedig a municipiumokkal s hogy a 48—49-diki szerencsétlenségeket is csak a magyar minisztérium okozá; — mondom, hogy ő Eminenciája régibb és mostani véleménye közt a különbséget én is átlátom s az utóbbit én sem vagyok hajlandó osztani, annál inkább, mert a 48—49-diki szerencsétlenségek forrásait igen jól ismerjük s nagyon könnyen vissza tudjuk vinni azokra, akik a békésen életbe lépni kezdő törvényeket száz és ezer után megtámadák. Hanem engedjen meg. barátom, ha nem látom ildomosnak, hogy lapom ő eminenciájával bármely tekintetben is meghasonlásba jöjjön. Ha Vörös Kristóf, vagy Fehér Ádám, jelentéktelenebb képviselőinket méltóztatnék megtámadni, azt kiadom, de ez ügyben célszerűbbnek találom a hallgatást. Különben is én azt tartom, hogy egy politikai lap szerkesztése abból áll: kinyomatni az országgyűlési beszédeket, amint a Stenograf elhozza, lefordíttatni egy pár kis külföldi hírt, aztán egy kis hirdetést adni rá s a véleményt egyenesen a közönségre bízni. Különösen az ily kényesebb s nagy figyelmet gerjesztő dol Kipfelhauser a nagyvilágban. -------Persze Krümmer úr azt akarta volna, hogy Cavourért a nagy requiemet is engedjük meg, hogy ott síppal dobbal demonstráljanak, hanem hála isten, rendszerető katonai parancsnokunk utasítása folytán ez nem történt meg, s nem lett egyéb, csak kis mise, amire az a kadencia, hogy semmise. Igazán mi sok köszönettel tartozunk a mi derék katonáinknak, ők vetették le múltkor is a honvédcsákót a koporsóról, ők kísértették be a toasztozó losonczi polgárt satusat. Azt kérdezi Krümmer úr, hogy hát az alkotmányos hatóságok mire valók ? — mire ? hát arra, hogy szedjék be az adót, hanem még ezt sem teszik, ezt is a katonákra hárítják , kik a rend fenntartásával különben is el vannak foglalva. Krümmer úrék egészen félreértik a megadott municipiumok célját; nem azért adtuk mi azt, hogy bennünket gyűléseiken szidjanak, hanem azért, hogy kíméljük meg a státust a költséges hivatalnokseregtől s az alkotmányos municipiumok a maguk pénzén teljesítsék azt, ami nekünk tetszik. Na, haben sie verstanden ? — Egyébiránt, visszatérve a Cavour-requiemre, csak átláthatja Krümmer úr, hogy nem lehetett nagy misét rendezni azért, aki nekünk előkészítette Solferinót, Magentát s a többi helyeket, ahol mi annyi Schlüge-t bekommoltunk ; s aztán mondja meg Krümmer úr, ha úgy a német nevezetességek közül is meghalna valaki, tartanának , akkor a magyarok requiemet ? Azt mondja Krümmer úr, hogy szívesen valamennyiért, akár Tedeumot is. Himmelkrucifix ! tudom én azt, de nem úgy, hanem amúgy tartanák. Süssék meg az ilyen szívességet. —-----Látja Krümmer úr, a nemzeti színház darabjai, mint országos intézetét, most is a cs. k. policia által cenzuráztatnak, a városi színházak pedig az alkotmányos hatóságok kegyvizsgáit élvezik s ime mi történik már is. Persze a budai hatóság nem ért a censurához s megengedte, hogy az arénában múlt vasárnap egy „Honvédhuszárok“ című darabot adjanak. Én magamat szabadelvű embernek tartom s az alkotmányos királyi tábla, és helytartóság hivatalnokai közül többeknek ismeretségével dicsekedhetem s igy nem állítom azt sem, mintha e darab valami lármásabb lázitásokat tartalmazna, kivévén a sok ágyúzást és huszár-alakot, a mi mindenesetre igen veszedelmes kívánságokat gerjeszthet némely hallgatóban , hanem mondja meg a Krümmer úr, hogy illett-e a mérsékeltebb konstitucionális füleket olyan nótával támadni meg, mint az: „Lajos bácsi azt izente, Nincsen elég regimentje, Ha meg egyszer azt izeni: Mindnyájunknak el kell menni. Éljen a magyar !“ Ne volt erre bömbölés, Krümmer úr is majd öszszetörte a parapláját, úgy verte a zártszék oldalához, meg a Fra Krümmer is, láttam, hogy ő is extázisban volt. Azt mondja Krümmer úr, hogy mért ne ? — szép nóta ! — Mit ? — szép nóta ? — hát egyéb semmi ? — ne csináljon nekem olyan ártatlan képet a Krümmer úr, mert mindjárt wathend leszek. Tthyü million kanonir ! még tetteti magát, mintha azt se tudná, hogy ki az a Lajos bácsi, pedig láttam, hogy még a szája szélét is megnyalta, mikor a nevét mondták, olyan jól esett. Egyébiránt a Krümmer úrék ezen tettetéséből csak azt látom, amit én régen tudtam, hogy t. i. minden állításokkal szemben, a magyarok elvégre is nem őszinték.Tapasztaltam én ezt 1850- ben is, a zsandárok virágzó korszakában, midőn vendéglőkben a bor mellett mulatozó társaságok rendesen a „malmot“ értették. Éljen a malom! — hallottam többször s ekkor minden ember ivott. Himmelkrucifix ! — mi lehet ez ? ! — nyolc év múlva tudtam meg, hogy a malom alatt azt értették, a ki ott künn őröl, t. i. a Lajos bácsit. Mert ne is tagadja a Krümmer úr, úgy szeretik, mint a falat kenyeret, szapperment nohamól! -------Tanulhatnának a magyarok egy kis parlamentáris eljárást a Reixruthból. Oh mi szépen ment az egyik legközelebbi ülés. Rieger: A németek minden más nemzetiséget föl akarnának falni. Elnök: Ha az úr igy akar itt beszélni, hát menjen ki. Rieger: Hivatkozom a házra... Elnök: Nix nutz — üljön le az úr, mert mindjárt zsandárokat hozatok; ön megsértette a világ legdicsőbb nemzetét, a németeket. Rieger: Én magam is azt tartom, hogy a németek a világ legdicsőbb nemzete. Elnök: No már így beszélhet, kérjen ön bocsánatot egy stemplis folyamodványban, s hibája jóvá lesz téve. Rieger: Miután látom, hogy itt nincs szólásszabadság. .. Elnök: Mit ? nincs ? ez a legnagyobb rágalom! — csak azt kell beszélni, ami nekünk tetszik. Rieger: Hahaha! — Elnök: Még nevet az úr ? hol a polkáj ? ... Rieger: Nem szólok már semmit. Elnök: Ez már helyes, most Kuranda úr fog valamit fölolvasni az Ostdeutsche Postból. — Lássa Krümmer úr, ilyen szépen megy a tanácskozás a Reixruthban, nem úgy mint a pesti országgyűlésen, ahol még arról is disputálni mernek a követek, hogy milyen címen szólítsák meg a tényleges hatalmat. „Tényleges hatalom“ — himmelkrucifix! csak azt szeretném tudni, hogy ezt a scheinheilig elnevezést is ki gondolta ki. -------Ugyan mit emlegeti Krümmer úr azt a csongrádi esetet, hogy egy adóexequens katona egy fiatal leányt agyonlőtt; eltemették igen szépen s meg van már mondva, hogy az egész véletlenség volt. Meg hogy Győr mellett egy másik katona azért schieszolt le egy kocsist, mert nem akart neki kitérni; ez is véletlenség volt. Meg 102 fokban sokkal ildomosabb a negatív registrálás. Ami a forró gesztenyét illeti, ott van Bolond Miska, ez elég bolond rá, hadd kaparja ki. Megkülönböztetett tisztelettel vagyok. Hasábfi, szerkesztő. Történeti adatok 1560-ból. Nim-Vasz-Man-Khán, budai pasa (kegyes leirata Tollagi Jónás magyar írástudóhoz.) Te gyaur! a mi alázatot nem ismerő hitvány szolgánk! Az én irásvizsgáló és környülmetélő, — tehát igazhitű muzulmán —agáim és hasidim tudtomra adák vala, hogy te kutyahitü gyaur is még adakozásra szólítod föl budai szandzsáktárunk, azaz basaságunk lakosait, bizonyos cserepezö fölsegélésére, ki egy háromemeletes ház tetejéről leesett s most családjának keresete nem lévén, magát nem képes gyógyittatni. Miután bármi néven nevezendő segélygyűjtés csakúgy engedtetik meg, ha azért előbb hozzánk küldötök folyamodó írást, a mit én majd további helybenhagyás végett Iszambolában székelő baltadzsibasiakhoz (Törökországban a rendőrfőnök) menesztek ; — annak okáért és egyebekért is parancsolom, hogy a gyűjtést mindaddig beállítsátok, mig arra engedelmet nem kaptatok. (Két hóval később.) Folyamodó írásodat megkaptam, elküldöttem Istambulába s ott a gyűjtés Tekintetbe véve, hogy az nem Hariri, Hafiz, vagy más poétátok árváinak felsegélésére, — s Tekintetbe véve, hogy az nem valami síremlék, szobor, vagy medresz (azaz nevelőintézet) fölállítására történik — helyben hagyatott s baltadzsi-basiik 1560. gsy VI 9e. sz alatt kelt rendeleténél fogva ki is adatott. (Egy héttel később.) Vettem alázatos jelentésedet, melyben tudtomra adod, hogy mig a segélygyüjtés engedelméért beadott folyamodó Írásod budai basa-tanácsomnál s innen e kegyességénél, Iszambolában székelő baltadzsi-basiiknál járt, — addig a kérdéses cserepezö meghalt s a halál angyalai: Nauker és Monkir által Mahomet hetedik paradicsomába szállittaték. Ennélfogva, meg miután a kérdéses cserepezöt Allah kegyesen magához szólitá, — nincs többé orvoslásra s igy pénzsegélyre sem szüksége. Mivel pedig a begyült pénzhez neked semmi jogod sincs, s igy az kezeid közt sem maradhat, s Mivel a kik azon összeghez adakozásukkal járultak, pénzükről már úgyis lemondtak. — Annak okáért ama begyült pénzösszeget magas basa-tanácsunknak beküldted, mely arról majd bölcs belátása szerint rendelkezendik. Magas nevem cifra vonásainak higyj és a szerint cselekedjél! Datum: Budavár, ramazán első hava, die 29. 1560. TApAK0N3iHlJX ^HAKZ. Röppentyük. * N -f- városa országgyűlési képviselőjét kurrentálni akarja, miután az életének semmi jelét nem adván, N+ városa azon aggodalomban van, hogy a tisztelt képviselő úr már nem is létezik. * N -j-városa tisztelt képviselőjét mint halljuk a váci siketnémák tiszteletbeli elnökjükké szándékoznak megválasztani. * N-j- városa tisztelt képviselője azt tartja, hogy : „beszélni ezüst, hallgatni arany ?“ * N városa tisztelt képviselőjének már igen sok aranya lehet. Iskirics.