Bolond Miska, 1861. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1861-01-13 / 2. szám
3-dik szám. II. évfolyam. Pest, január 13. 1861. HETI NAPTÁR. Csütörtök, jan. 17. Pest városa Bolond Miskát, mint bizottmányi tagot, épen az adóbizottmányi osztályba tette. No képzelhető, hogy Bolond Miska majd minő jó adócsináló lesz. • Péntek, jan. 18. A Rákóczy- és Klapka-margót nyilvános helyeken már meg se tapsolják. Bizonyosan valami még nagyobbszerű marsot várnak. Szombat, jan. 19. Utcáinkon nagyon sok a szemét s nem lehet elsöpörni, oda van fagyva, no de majd engedni fog a tavaszszal. Megjelen minden vasárnap Gusztáv nap. Előfizetési díj januártól december végéig 6 ft. januártól június végéig 3 ft. — Az előfizetés kiadóhivatalába (Barátok tere 7. sz.) utasítandó. — A kéziratok Tóth Kálmánhoz (Lövész utcza 10. és minden reclamátió Emich sz.) küldendők. HETI NAPTÁR. Hétfő, jan. 14. Bécsben egy kis mozgalom mutatkozik a választások ügyében, de csakhamar lecsillapítják, nem katonasággal, hanem azzal, hogy a sör árát fölemelik, mire minden érdek,ezen sokkal nagyobb esemény felé irányul. Kedd, jan. 15. A pesti ref. egyház órája esti 9-től reggeli 5-ig, nehogy a csendet megzavarja, soha se üt órát , az elmulasztottat délután 1-től 5-ig veregeti el. Bizonyosan fél a budai ágyuktól. Szerda, jan. 16. Az országgyűlés Budán tartásának határozott pártja támad a frakkerekben. A „Bolond Miska“ 1861-ik évi folyamára igy lehet előfizetni: Januártól december végéig......................6 ft. Januártól június végéig...........................3 ft. Gyűjtők minden 10 előfizető után egy tiszteletpéldányt kapnak. Sutyi úr. (Közli: Bolond Miska.) Jártam főispánynál, jártam vicispánynál, Konferenciánál s minden bizottmánynál. Jártam egyeseknél, jártam ketteseknél, Kikből kilátszott egy vólum, vagy csak egy fél . Mindegyik járásban voltam, pedig hat van ... Restaurációból mégis kimaradtam. Pedig a szakálom régen megeresztem, Minden frakkjaimnak szárnyukat lemetszem, Néztem a legnagyobb sast hogy hol van, hol hát ? ! Meglőttem — s föltfiztem kalapomra tollát S vettem oly sarkantyút, hogy lehúzta sarkam — Restaurációból még is kimaradtam. És hogyan beszéltem itt és oda haza, Egy hónapja minden harmadik szám : haza, Hamarjába adtam akadémiának, Megvettem arcképét múltkor Nyári Pálnak, Két zászlóm is lengett egy kicsiny ablakban, Restaurációból még is kimaradtam. Pedig jól ismerik az én képességem, Tíz évig szolgáltam a vármegyét szépen, Szerettem a rendet, három bált beülték, Az önkénytes kölcsönt behajtám, mint illék — Adós újonc ? — senki nem múlt felül abban — Restaurációból még is kimaradtam. Citromfa zöld ága. (Fordított népdal.) * Citromfa zöld ága Hajlik le a várra ... Fáj a szivem érted Nápoly szép országa ... Fáj a szivem érted, De te azt nem bánod, Van te néked, nálam Kedvesebb királyod. Hej ha ez országnak Az jutna eszébe, Hogy odaadná magát Szép szóért cserébe .. Jaj de jól is járna, Megtoldanám sokkal... Újonnan alkotott Konstituciókkal. Tévedni emberi dolog. (Olyan elmefuttatásféle, Bolond Miskától.) Tévedni emberi dolog, annyira, hogy némely embernél csak is ez az egy az emberi. Minél nagyobb valaki, annál nagyobbak a tévedései is, s aki azt hiszi, hogy legkevésbé téved, az téved még legjobban. Csak hogy ezt mindig későn látjuk be. Ha Salamon király már harminc esztendős korában tudta volna, hogy a világon minden hiábavalóság, bizonyosan jobban kormányozott volna s kevésbé engedte volna magát feleségei által kormányoztatni. De az erényre való kedve csak akkor jött meg, mikor már a tévedésekre való ereje hiányzott. Csak akkor lett bölcs, midőn abban, hogy ne legyen bölcs, már nem talált többé élvezetet. Sétálni megyünk. Előttünk egy régi alak megyen, karcsú, könnyű, mint egy tünékeny Zephir. A könnyen megengedhető kíváncsiság, lábainknak szárnyakat kölcsönöz. A Zephirt követjük, s végre be is érjük a Zephirt, s midőn a Zephir arcába nézünk, azt látjuk, hogy Zephirnek olyan tiszteletreméltó szemölcsei vannak, melyek már legalább ötven tavaszt láttak megérkezni és elmenni. Boszosan fordulunk vissza. Tévedtünk, de tévedni emberi dolog. Egy anya először viszi a leányát bálba. Az anyai szeretet tizenkét varrónő kimerületlen talentumát vette igénybe, hogy leányának ruhája az első föllépés nagy napjához méltó legyen. A fodrászleány is elkövetett minden lehetőt, mindenfelé a liliom, a kebelen narciss, ibolya, nefelejcs, rózsabimbó. A kedves gyermek úgy néz ki, mint Flóra istennő. Az anyai szeretet Flóra istennőt előre is bálkirálynőnek látja. Flóra istennő a bálba megy. Egyik csárdás a másik után, egyik négyes a másik után, a kotillon ideje is szerencsésen megérkezik, s Flóra istennőt senki, még csak egy fáradhatlan boltsegéd sem anyazsírozza. Flóra istennő ülve marad. A mama rettenetesen tévedett, de tévedni emberi dolog. Biksic úr felfogad harminc ügyetlen tapsoncot, s azt adja utasításba, hogy a második felvonás kezdetén, midőn majd a művésznő ki fog lépni, irtóztatóan dolgozzanak. Az első felvonásban azonban változás fordul elő. A tapsoncok azt hiszik, hogy már ez a második felvonás s az illető művésznőnek egy vérig gyűlölt vetélytársnőjét tapsolják össze. Biksic úr majd megöli magát. Ő is tévedett, vagyis inkább tapsoncai tévedtek, de tévedni emberi dolog. Bálban vagyunk. Egy régi barátunkkal jövünk össze, akit már évek óta nem láttunk. Egyszer egy rút női alak suhan el mellettünk. — Nem ismered ezt a gömböcöt? — kérdjük tőle — nem tudod, hogy kicsoda ? — Nővérem. . — Ah! — akarjuk tévedésünket helyreigazítani — nem ezt kérdezem, hanem azt a másikat, abban a zöld ruhában. — Az meg a feleségem. Rémítő zavarral a tömeg közé osonunk. Szörnyen tévedtünk, de tévedni emberi dolog. A színházban egy nő ül a férje oldala mellett. Míg a férj lelkiismeretesen kíséri a hosszú tragédia folyamát, a felesége igen forró pillantásokat veteget egy fiatal huszártisztre, s ez viszont A függöny végre leesik, a tragédiának vége van, s a közönség haza igyekezik a múzsatemplomból; a férj is, karján kedves feleségével ugyancsak igyekezik a tömegen keresztül hatolni. A huszártiszt egy látogatási jegygyel a boldog pár felé furakodik. Végre ott van. A kilétet a menyecske kezébe akarja tenni s a férj markába nyomja. Fájdalom, ez is tévedett, de tévedni emberi dolog. Zavárosi Gézának valahol kedve kerekedik demonstrálni. Mellette egy tisztességes külsejű, derék ember áll. Szóba keveredik vele s biztatja, hogy kezdjék rá ezt meg amazt kiabálni s maga mindjárt rá is gyújt. De a derék ember történetesen a Pietriféle tisztességes osztályhoz tartozik, Gézának a karját kéri s elsétál vele. Géza nagyon tévedett, de tévedni emberi dolog. Nagy, vastag betűkkel látjuk az újságban a telegráfi tudósítást, megörülünk neki, hogy no már ütnek valakit, nagy mohón elolvassuk, s íme az van benne, hogy valami Ribizli, vagy másféle nevezetű basa meghalt valahol Anatólia környékén.Megint tévedtünk, de tévedni emberi dolog. Boskó generális azt írja Bombáskának, hogy nem győzi már várni azt a Garibaldit, kimegy élejbe a tengerpartra s valamennyit a vízbe kergeti; de mig Boskó generális elől várja a rendezvényt, Garibaldi a hátába kerül s megrakja istenesen. Találkozik aztán Bombáska a Boskó generálissal s szemére hányja, hogy mit csinált, de Boskó kimenti magát, hogy — tévedett, s hiába, tévedni emberi dolog. Hugyec úr, mikor tíz évvel ezelőtt ide