Bolond Miska, 1862 (3. évfolyam, 1-42. szám)
1862-01-05 / 1. szám
— Most a házigazda kezd beszélni... — És mit mond ? — (Egész testemben reszkettem, mert értettem, hogy e perczben irtóztató igenről vagy nemről lesz szó.) — Mondja, mit beszélnek? — A gazda azt mondta: maradjon minden úgy mint volt. — Nem mondta, hogy tavaszra háborúra kerülhet a dolog. — Dehogy mondja, dehogy mondja, sőt épen most hallom tőle e szavakat: „Mon eher ami, bizony nem volna jó dolgunk, ha elmennénk messze földre verekedni, amidőn oly szépen megélhetünk itten békében is. Megtettük mi már a magunkét, mert olyan szószba mártottunk egy pár embert, hogy lelke legyen, ha kievickél belőle. Mért kellene nekünk valamit csinálni, ha minden magától csinálódik ? A szardíniai, genuai, vagy a rajnai dominiumokról beszél ön ? azért ugyan nem volna érdemes a 103- dik regimentet újra helyreállítani, vagy az 1854- diki marine-contingenst visszahívni. Nem jobb várni, hogy még több adósságot intabuláljanak rájuk, annál könnyebben fizethetjük le majd a licitációkor a fölösleget. Olyan ember, aki nyakig deficitbe rántotta Európát, Ázsiát, Afrikát, Amerikát és Polynesiát, nem tenne helyesen, ha kezét is kinyújtaná az olyan gyümölcsre, melyre ha nem vigyáznak, magától is lepottyanhat. Kotró Lőrinc: Közmondások, latinból fordítja a dormnándi jósnő. c. Celeritas in malis optima . Ha már a Reixráthba megyünk, hát menjünk vasúton. Censum Caesari solvite, vota Deo . Ha megfizettétek az adót, akkor mehettek Isten hírével. Certa amittimus, dum incerta petimus = Aki februárt kíván, még az októbert is elveszíti. Certamen non accipit excusationem = Bolond Miskán most még Kipselhauser sem segíthet. Ceneus in vitium flacti monitoribus asper = Akár hogy forgolódjék a „Moniteur“, mégis kibújik a szeg a zsákból. Chlamidem vento omni advertere . Ma reformokért vezércikkezni, holnap meg kivételes állapotért. 3 Kipfelhauser a nagyvilágban. — — Kedves Krümmer úr! — Durchiézolván azt a Dinget, amit Amerikában az a gewisser Zágonyi 140 magyarral megmacholt, jöttem én szörnyű Empörungba s megcsináltam rá a következő Festgedichtet: Barbárok ök mindannyian, No csak barbárok, annyi áll, Bár föld végére menjenek, Azok lesznek ök überáll. Hát illik az, hát menschlich az, A mit trajbolnak ott ezek, Alig százan meg negyvenen Szétvernek három ezeret. Hát ezért mentek ök oda A szép Amerikába ki ? A jó kvartkért a magyar A hálát ekkép adja ki ? Ok mentek Hannoverből is, Meg Dessauból is oda, De ilyen Bluthgeschichteket Nem . . . nem csinálnak ők soha. . . Az én népem ott is szelid, Vad Orinokko partinál, S civilizálván Yankikat, Gombostűt, vordemedlikat, Vagy hasznos zindheszlit csinál. Remélem, hogy ez a vers csak tetszik a Krümmer urnak, valamint egy titkos Ahnung súgja, hogy ezt az Allgemeine Feuilletonjába plötzlich átveszi. In Gottes Namen . . . legyen az én fiamnak az ő kedve szerint, még honorárium sem kell értte, nem akarom szaporítani a subventionális költségeket . . . odaadom a státusnak ingyen. -------A bécsi lapok nagy része pár nap óta megint azt a nyugtalanító s a rend és polgári békével össze nem egyeztethető ideát hirdeti, hogy Magyarország minden áron kibékittessék. — Was is’ olasz , kibékittessék ? — Kibékítésnek csak ott van helye, ahol elégedetlenség és harag van; már pedig a koronatartományok akármelyikéről is azt mondani, hogy elégedetlen ez olyan Aufreizung, ami legalább tizenhárom Pressparagraphba ütközik ; Berkwardig, hogy ezt a bécsi policát észre nem veszi; leyális lapoknak azt kellene mondani, amit Bach alatt 12 évig a hivatalnokok referáltak, hogy t. i. az ország irtóztató boldog (a ki nem ezt referálta, kitették); azt kellene mondani, hogy az adót keveslik s mindenütt erőnek erejével aranyban és ezüstben akarnak fizetni, csak hogy az Einnehmerek nem veszik el, hogy egyátalában minden virágzik, in voller Blüthe, a nyilvánosság és municipalis joggyakorlat pedig már akkora, miszerint épen most készül egy deputacio a staatsministeriumhoz, hogy adjanak már valamivel, csak legalább egy haarbreittal kisebb szabadságot, mert ez a mostani még is sok. — — Tudja , Krümmer úr, hogy ki az a B. Ferenc? Meinoja Krümmer úr , hogy valami vállalkozó literáns, vagy meinolja, hogy egy Künstler, avagy meinolja most új év körül, hogy az egy prenumeráns ?. — Egyik sem. A renitens lapok nevezik egy rövidség kedvéért Nápoly és mind a két Sicilia törvényes urát; már most nem is Bourbon, hanem csak B. Ferenc. Ist denn dasz nicht schündlich? ------Lengyelországban a tudva lévő dolgok miatt a templomok még karácsonykor is be voltak zárva. Azt mondja Krümmer úr, hogy én talán még ezt is helyeslem. Gott bewahr! — ez barbárság: én a bezáratásokat ugyan státusszükségnek tartom, csak hogy nem a templomokét, hanem az emberekét. ------- Nem szeretem, hogy a Zweite December (Napoleon) a Trent-ügyben úgy animirozza az Englündereket, én azt hiszem , csak azt akarja, hogy az angolok és amerikaiak kapjanak egymás hajába, amikor aztán — az angolok beschaftigolva lévén — neki majd az európai dolgokban szabad keze lesz • ich fürchte mich, hogy úgy tesz, mint a sanda mészáros, Amerikába néz s Romábia meg máshova üt. — — A távolabbi lapok (mig az idevalók — a jó rend és biztossághoz képest — a Frauverein maszkenbáljáról leitartikkeleznek) az országgyűlés összehívását fordirozzák: sonst habt’s keine Schmerzen ? — Noha még egy országgyűlés lesz, én akkor mindjárt auswanderolok Chiovonek excellentiájához; ha a „Dresdner Journal“ levelezőjét emnemdta majornak, én belőlem is csak megcsinál valami Verpflegsofficiert, vagy — Profezt. Kipfelhauser. Bolond Miskaságok. Az újvidéki szerb humorisztikus lapnak, a „Kamaróc“nak a szerkesztőjét is meginvivitálták, t. i. nem valami jó ebédre, hanem hadi törvényszék elé. Egy bécsi allgemeine megrótja Göthe „Faustjának“ francia fordítóját, mivel e tételt: „Heisze Magiszter, heisze Doktor gar“ így fordítá: „Je m’ apelle le Docteur Gar.“ Hát mi mit mondjunk, midőn az allgemeinek e szót „alkotmány“ így fordítják : Still, schweige und zahle. A lapok egyátalában nincsenek megelégedve az új évi előfizetésekkel, mint amelyek — más télhez képest — nem csak nem növekedtek, hanem csökkenni látszanak. Furcsa, a szerkesztőkre ijesztenek s a közönség szalad szét. A naptárak szerint a múlt héten napfogyatkozás is volt; mi semmi sötétséget nem vettünk észre, hanem akik bizonyos szer - kesztőségben megfordultak, azt mondják, hogy ott mutatkozott és mutatkozik maiglan is. Az angol státusférfiak egyike nem rég lefordította Kotzebuenak az „őzbak“ját. Más státusférfiak e „bak“okat eredetiben írják meg. Egyik helybeli lapnak a főmunkatársa jelenti, hogy személyes értekezés végett reggeli 10-től 12-éig fogadja el a látogatásokat, s hogy ekkor bizonyosan otthon van. — No már Bolond Miska nem tűzi ki igy az időt, ő nem kószál ide s tova s jelenleg mindig szobájában található. Egy muszka orgánum csodálkozik a lengyelek fölött, hogy nem tetszik nekik az orosz igazgatás, mikor ezt a többi tartományok olyan békésen viselik. Hja barátom, aki már régen tubákol, az föl se veszi a dolgot, de akinek az orrát csak kurtább idő óta tömögetik, az bizony prüszköl. A lapok szerint Palmerston egy idő óta mankón jár. Hanem hát azért biztosabb ám az ő járása sok mankó nélküli miniszterekénél, mert az öreg mankós Pam még a nép szeretetére is támaszkodhatik. A rómaiaknak új évre valaki azt jósolta, hogy az idén nagyon el lesznek hagyva, hanem erre a rómaiak azt mondják, hogy ők nem bánják, ha el lesznek hagyva, különösen I I. Ferenc által. Igen szép telünk van, se nagy hideg, se nagy sár. — Várjon a bécsi lapok nem fogják-e ezt is a megyei bizottmányok föloszlatása üdvös hatásának tulajdonítani? Berlinben egy vegyész olyan tintát fedözött föl, hogy amit reggel írnak vele, az már délután magától kitörlődik. Nem új találmány, ezzel írták a muszkák is tavaly a lengyelek számára a reformokat. Irodalmi. (A Garaboncás Diák budgetje 1862-re.) A Bolond Miskához mellékelve szétküldtük országos felhívásunkat a „Sárkány fogak-kölcsönre“, melyet jan. végén nem ugyan ezüstben, hanem mintegy 40 karrikaturával ellátott s bank------bocsánat! papírgyárunkból kikerült humorisztikus füzettel fizetendőnk vissza. Az 50 kros kölcsönt szépecskén fizeti be a magyar olvasó közönség, miután azonban a Garboncás Diák 1862-ik évi rendes s rendkívüli kiadásainak fedezésére épen 10,000 részvényesre van szüksége, s nehogy deficit által folyton hadi lábon levő vicceit reducálni, vagy szabadsággal elbocsátani kényteleníttessék, a kacagni szerető közönség jó kedvének biztosítása végett ezennel felszólítunk mindenkit, hogy 50 krjaikat fináncministerünkhöz (Emich Gusztáv kiadóhivatala, Barátok tere 7-ik sz.) mielőbb beküldeni szíveskedjenek. Kelt Fellegvárunkban. A Garaboncás Mák.