Bolond Miska, 1862 (3. évfolyam, 1-42. szám)
1862-01-12 / 2. szám
2-dik szám.III. évfolyam. Pest, Január 12. 1862.C ’ HETI NAPTÁR. Csütörtök, jan. 16. Nagy hideg van; nem csoda, ha a gondolatok is csak elburkolva mernek mutatkozni. Péntek, jan. 17. Még is csak furcsa jele az az időnek, mikor már most még a muszka is azt hirdeti, hogy ő reformos és alkotmányos. Szombat, jan. 18. Holnap van 19-dike és vasárnap, amelyen nem csak a papiros Bolond Miska, hanem az eleven is kijön. vasárnap. Előfizetési dij januártól martius végéig 1 ft 50 kr. félévre 3 ft.^ Az előfizetés és minden reclamatió a Bolond Miska kiadóhivatalába (Barátok tere 7. sz.) utasítandó. — A kéziratok Tóth Kálmánhoz (Zöldkert utca 6. sz.) küldendők. HETI NAPTÁR. Hétfő, jan. 13. A szultán harmadszor is megtisztítja palotáját a háremhölgyektől s negyedszer újra megtölti. Kedd, jan. 14. A bécsi „Kikiriki“ azt tanítja, hogy a gomblyukba való virágért s a rendjelekért egyformán sokat kell ó hajolni. Szerda, jan. 15. Ha a poéták nem hasonlítanák a könyet a gyöngyhöz, sehogy se érteném , mért nevezik Lengyelországot az orosz korona gyöngyének. Tíj előfizetés a „BOLOND MISKA“ 1802-dik évi folyamára. Egész évre, vagyis: jan. dec. végéig 6 ft. félévre, vagyis: jan. jan. végéig . 3 ft. Évnegyedre, vagyis: jan. marc. vég. 1 ft. 50 kr. ВФ* Gyűjtők 10 előfizető után egy tiszteletpéldányban részesülnek. Diplomatiai jegyzékválás Thouvenel báró és Ritter von Furtzingen c coccellentiáik között. A nagy németországi lapok elrettenve regisztrálák azon nyugtalanító híreket, melyek következményeiket tekintve, még a Trent-af- faire-nél is több veszedelmek magvát hordhat- ták méhükben. A „Bolond Miska“, mint jól értesült lap, számos összeköttetéseinél fogva azon helyzetben van, hogy az itt érintett eseményekre vonatkozó rendkívüli fontos diplomatiai okiratokat hiteles fordításban közölheti, és a szerkesztőség kezességet vállal ezen iratok authenticitása felöl. De mielőtt az okmányok előterjesztéséhez fognánk, szükség lesz néhány sort a dolog érdemében előre bocsátani. A sajnos esemény, mint tudva van, a Potztausendmaul-i nagyhercegség területén ment végbe. Ritter von Furtzingen, Raus und Hoffs külügyminiszter, a múlt év december havában bureaujában ült és késő éjig dolgozott hazája javára. Ekkor elhagyá munkaasztalát, bement a szomszéd szobába, mely a külföldi diplomaták elfogadására szánt Empfangszimmer volt, s már megfogá a harmadik ajtó kilincsét, hogy felesége szobájába térjen éji nyugalomra, a midőn kívül zörögnek, s egy egészen elhúlt arcú főhadnagy toppan a terembe. — Ah! ön az? Herr Chef der obersten Polizei-Behörde, mi jót hoz nekünk e szokatlan órában ? Remélem, nem történt valami nagy szerencsétlenség ? — Excellenz ! oda vagyunk... Holnapra egész Európa allarmirozva lesz: jaj azok fejére, akik a börzespekulációkban a la hausse vannak anyazsírozva, mert oly jelenetnek voltam szemtanúja, hogy ahhoz képest a Mason és Slidell-féle insultus, és az angol lobogó megsértése valóságos bliktri. — Az égre kérem, beszéljen világosabban. — Excellent! én nem vagyok oka. Személyesen komandiroztam ki az éjjeli patrollokat; 9 ember és egy káplár, mint mindig consignálva volt a nagyhercegi főkaszárnyában, és mégis ,a külváros egyik csapszékében verekedés történt, s egy idegent rutul megdögönyöztek. — Egy idegent ? Remélem, nem volt angol vagy francia, hanem csak német valamely szomszéd barátságos államból. — Először magam is úgy értesülök, hogy az idegen angol alattvaló. Már előre láttam, hogy a házsártos Palmerston olyan patikaköltséget fog rajtunk követelni, hogy azzal tán hazánk összes sanitärs budgetjét fedezhetnék, de csak hamar észrevettem, hogy a dolog még ennél is komolyabb. — Még ennél is komolyabb ? — Szóval: a megsértett és kéken feketén hagyott idegen senki más, mint a „Moniteur“ híres müncheni levelezője, aki hazánk, s átalában a conservatív érdekek irányában minden alkalommal annyi rokonszenvet tanusított. Ritter von Furtzingen, külügyminiszter, azonnal fölfogá éles elméjével a dolog nehézségeit. Megverték a „Moniteur“ müncheni, levelezőjét ! Azon embert, aki Potztausendmaul nagyhercegség párisi követének titkos értesítése szerint, a bonapartisták legbensőbb embere, tagja a camarillának, s birtokosa a zweite december legszigorúbban őrzött titkainak!... — Freund! — szóla a legfensőbb rendőrség főnökéhez — ha valaha, most kell aztán ész a külügyminisztériumban, különben elvész hazánknyugalma, s országunk oly háborúba elegyedhetik,melynek következései kiszámíthatlanok. Mert csak én, a külügyminiszter tudhatom voltaképen, hogy minő vállalat nekünk Franciaországgal háborút folytatni, ha mindjárt a szomszéd hercegségekkel 1815. óta offensiv és deffensiv alliánzban is élünk. Gondolja meg ön, hogy Armee-organisationkkal sem vagyunk készen; a cavalleriánál a lovak nincsenek megpatkolva; a gyalogság számára ugyan vörös Ausschlag helyett sárgát csináltattunk, de a huncut szabó még nem hozta haza az uniformisokat vasárnapra, pedig megígérte! De még ágyú tekintetében is alig vagyunk ebenbürtigek Franciaországgal, mert ha főartilleriakomendánsunk az „Illustrirte Zig“ képe után akart volna is armstrong-ágyut öntetni, az itteni kovácsok és lakatosok nem tudták utasításait ausführelni. Én tehát azt mondom, hogy alig lehet kerüljük a hadüzenetet,és igyekezzünk ezen sajnálatra méltó viszályt diplomatiai után schlichtelni. — Excellentiád minden szava arany; ha ily nehéz körülmények között sikerülend a békét fönntartani, excellentiád talentumainak a haza örök hálára lesz kötelezve! Mint látja a kegyes olvasó, a békeszerető Potztausendmaul nagyhercegség a legveszélyesebb krízisek és Abgrundok örvényszélére sodortatott. A sors csak vigasztalással kecsegteté a szorongatott hazát: tudniillik, hogy megmentésére egy oly államférfi, mint Ritter von Furtzingen excellentiája, vezeté a külügyeket. Bucsuzás közben még kérdé a bef úrtól: — Tulajdonképen mi az ördögöt keresett itt nálunk, s épen egy külvárosi sörcsapszékben a „Moniteur“ müncheni levelezője? — Excellenz, azt voltaképen tudni nem lehet; egyik azt mondja: a homburgi fürdőkből utazott hazafelé a monsieur; mások erősítik, hogy épen is csak a népnek a törvényes kormány elleni izgatására küldetett hozzánk, amit az is bizonyít, hogy zsebében a megbukott „Strassburger Correspondent“nek három számát találták! ! — Irtóztató! No de ne essünk kétségbe, míg tenta, penna, papiros van a világom,r Jó dolog. (Bolond Miska tolla alá énekli egy kutya.) Jó dolga van a kutyának, Jó dolgom van én nekem, Akármilyen idők járnak, Jól ihatom, ehetem. Kevés ugyan, amit dobnak, Kis falatka az nagyon, Hanem én a tányéroknak Fenekét is kinyalom. Néha fejemhez is dobják Egy helyen a csontokat, De ha kiver egyik gazdám, Úgy jön, hogy más befogad ; Mert akit még megugattam Tegnapi nap reggelén, Annak ma farkat csóválok S ha kutyája leszek én. S amint ekkor gazdám más tett Én is mássá válom át, Ma még voltam szabad szájjal, Holnap hordok szájkosárt, Járok én egyszer lényírva, Járok másszor bojtosan, A hogy a gazdám akarja, A hogy neki kedve van. De igy, vagy úgy, bármely bőrben Jellemem , hogy ugatok, S mindenféle körülmény közt Én csak kutya maradok.