Bolond Miska, 1863 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1863-11-08 / 43. szám
Xij előfizetés a „BOLOND MISKÁRA Oktober—decemberi negyedévre írt 50 kr A „Bolond Aliska“ kiadóhivatala Kipfelhauser a Luftbalonról. Olvastam a lapokban, hogy az a gwisser Nadár miképen binaufsteigolt. Ez a Luftbalon a leggefährlichebb találmány, amit újabb időben entdockoltak. Hiszen ha ez jobban perfectioniroztatik, vége lesz minden becsületes kontrolerjának. Hiszen így per Luftballon egyik birodalomból a másikba a legliberálisabb könyveket is einschmuggelhrozhatják. Hiszen akkor tönkre megy minden vámtariff, Zolktarif. Hiszen akkor egész nap ott fenn csibakozhatna a Krümmer úr, anélkül, hogy egy finánc megkérdezhetné, hogy mi az, amit szi, legális dohány-e, vagy palestinai ? Hiszen akkor Berg fejére höhnisch kacagás közt dobálhatják az orsini bombákat, anélkül, hogy a muszkák lerombolhatnák a Zamoisky kastélyt, ami akkor ott lesz a levegőben. Und so weiter. Már maga a Luftballon Bestimungja is micsoda , nix anderes mint az, hogy az ember a magasban vitorlázhasson, pedig a jó isten az embert azért teremtette, hogy a földön, a porban csuszszék. Aztán maguk a föltalálások is azt mondják a Luftballonról, miszerint lehet ugyan a Luftballont perfectionirozni, de azt aligha föltalálják valaha, hogy a Luftballon kormányozható lehessen. — Was? . . hát nincsenek a földön is renitensek, opponensek, akiket nem lehet kormányozni, hát már az ájerben, a levegőben is gyarapítsák az ilyen kormányozhatlan elementumokat ? ! Véreim valóban büszkék lehetnek, hogy az órát, a Pünktlichkét ezen gyönyörű orgánumát ők találták fel ; a Luftballon hebehurgya találmányát bátran oda engedhetik a franciáknak. Das sag’i!egyezte meg, hogy az utóbbiakba bizony senkisem fúlhat belé. Másnap az uralkodóhoz épen regelizéskor berohan egy hírnök és lelkendezve jelenti, hogy az új csatornába beléfúlt egy ember. „Nos gúnyolódik ön mégis ?“ kérdezi az uralkodó herceg a franciától. — „Oh, az az ember csak azért fűlt belé a csatornába, hogy fenségednek hízelegjen!“ — viszonzá a francia. Ezen Oldenburg állam méltóságát sértő sajtóvétségért Stoltze az öt havi , összesen 14 havi börtönre ítéltetetett. Nassauról pedig azt találta Stoltze megjegyezni, hogy annak neve szász nyelven nem igen szép, amiért kapott ismét 6, eddig már 20 hónapot. Máskor meg azt mondta, hogy ő Franfurtból Kur-Hessen-országon keresztül tíz tallérért mindig kész átugrani Szász-Kóburg-Gothába;ami pedig a hesseninagyhercegséget illeti, ennek egész lakossága vasárnaponkint egyetlen omnibuszban is elrándulhatna Bajorországba sert inni. Ezért ismét 7 és illetőleg 8 havi börtönre ítélteték az illető kormányok által, s így összesen 35 hóra. Hogy a német államokban a menedékjog „quot caput tot sensus“ szerint magyaráztatik, s hogy a politikai bűnösöket innen onnan kiadogatják, ezt mindenki tudja. Ily körülmények közt Stoltze uram azon kezde gondolkozni, hogy elbúcsúzik a frankfurti kapufélfától. De merre meneküljön Svájczba ? Akármelyik országon megy keresztül, mindenütt elfogják, mert mindegyikben el van ítélve. A mi kollegiális tanácsunk Stolze úr számára csak az lehet, hogy csináltasson magának léghajót s utazzék azon Franciaországba. A felhök országával bizonyára még Oldenburg, Bajorország, Würtemberg, Nassau, Szász-Koburg-Gotha, Kurhessen és Hessen, valamint Nassau sem kötött szerződést a politikai vétkesek kiadására! Egy német szerkesztő kutyaszorítóban. Az álladalmi sport legnemesebb vadja mai napság kétségkívül a szerkesztő; üldözik ezeket árkon, berken, Varsón, Berlinen keresztül. De úgy talán egyetlen szerkesztő sem járta meg, mint Stolze úr a „Frankfurti Lámpás“ szerkesztője. Stolze ur igen izgága ember, kinek az éle mindig kifúrta az oldalát, s eszének ezen gyújtó reppentyűje igen gyakran Frankfurt szabad város szülő határain is túl pattogott. Stolze ur elég vakmerő volt a Frankfurttal határos német államokat egyenként megsérteni. Először is azt mondta: ha valaki a frankfurti toronyból kilövi puskáját, golyója keresztül repül a bajor királyságon s a badeni nagyhercegségen, s a würtembergi királyságban meglövi a nyulat... Ezért Stolze urat Bajorországban úgy hiszem két, Badenben három, s Würtembergben négy hónapig tartó sajtóvétségi börtönre, summma, 9 hónapra ítélték. Az oldenburgi hercegségről egy adomát közlött Stolze úr. Az oldenburgi magas kormány az országban tudniillik nagyszerű vízműveket s hajókázásra csatornákat rendelt meg. Egy francia épen az udvarnál volt, s amint az ablakból kitekintve megpillantá az egész országot és annak csatornáit, gúnyolódva se 174 A vasutcai szemétdomb alázatos folyamodása a pestvárosi szépítő bizottmányhoz. Tetszik tudni a nemes szépitő bizottmánynak, hogy tisztelettel alulírt szemétdomb a vasutcai Kalmárház átellenében ezelőtt néhány hónappal keletkeztem az egyensúly helyreállítása végett. Ez a vasutca kezdett nagyon szellemi lenni; az emeletekbe mindenféle szerkesztők, munkatársak, drámai és operai primadonnák, a földszintre faktorok, szedők és ballerinák jöttek lakni s már tartani lehetett tőle, hogy közös törekvéseknek sikerülene az utcakövezetlenségét megszüntetni. Ekkor, hogy az anyag még képviselve maradhasson, egy pár derék pincelakó megvetette alapomat néhány szalmazsák esztendős töltelékével ; egy pár kertész a gyomot, a kimúlt békákat s nehány boldogult vakandokat dobott rám, mi különösen illat tekintetében, a legjobb qualificatumot eszközölte. Azok a derék napszámosok kik nemrég a csatornát ásták az utcában, nagyban járultak dombi minőségemhez kivált az esthomályban; a szomszédság sokkal jutányosabbnak tartja, hogy nekem táplálékot adjon, mint a szemetes embert fizesse; végre egy derék pecér hazámfia a nem természetes halállal kimúlt ebek bőrét száritgatja hátamon, mikor a nap rám süt. Jól tudom én, nemes szépítő bizottmány, hogy ezek a skriblerek és komédiások mindent elkövetnek elpusztítatásomra; ne méltóztassék rájuk hallgatni kérem szeretettel, tessék megfontolni hogy én szükséges vagyok azon szekereknek, melyek a kövezetlen mély sárban fölfordulnak; igy a lebukott kocsis puha szálmára esik és nem töri ki a lábát; szükséges vagyok azon jó kedvű uraknak is, kik éjfélfelé hazatántorognak s a nagy sötétségben nem találják az utat. Azon reményben, hogy a tekintetes szépítő bizottmány figyelembe véve a fönnebbi fontos körülményeket, a vasutcát ezután sem fogja kiköveztetni és kivilágíttatni, engem pedig helyemen hagyand, vagyok A tekintetes szépítő bizottmánynak mély tisztelője, a vas utcai szemétdomb. Varsói csendélet. Az orosz kormány megtiltotta a lengyel nőknek, hogy gyászt hordozzanak, mert ez politikai demonstratio, azt azonban megengedte, hogy meghalt apjuk, anyjuk és férjükért fekete ruhát viseljenek. Ez a rendelet nem sokat fog változtatni a lengyel delnok toilettején, mert nincs lengyel leány és lengyel asszony, kinek apja, férje vagy egy fivére eme esett volna a szabadságharcban. Berg generalis kétféle passussal látja el a Varsóikat; olyannal, mely nappalra és olyannal, mely éjelre szól. Akinek nappali passusa van, azt éjjel fogatja el ; aki éjjeli passussal bír, azt nappal viteti a citadellába. A passusok pedig arra valók, hogy az európai diplomatia egy kis port kapjon a szemébe. Trepow rendőrfőnök úr csak azoknak engedi meg a lovaglást, kik tőle erre passust kapnak; az ilyeneket aztán, ha a lovuk megsántul, elfogatja. A fiatal lengyel leányokat olyan szobákba zárják a varsói citadellában, melyek falaira akasztófák s egyéb virágok festvék; egy pár visszakerült leányka azt állítja, hogy sokkal csöndesebbek és elviselhetőbbek ezek a pingált akasztófák, mint azok az elevenek, kik be szoktak látogatni hozzájuk. A varsói rendőrség eddig görbe huszárkardot viselt, ezentúl egyenes spádét kapnak a rendőrök és revolvert. A használati utasításban csak két szó áll, tetszés szerint. A „Times“ szerint a kozákok verekedés dühe betegség, ezt csakugyan jó lenne hasonszenvileg meggyógyítani. A „Ruszki Invalide“ szerint a kaukázusi hegylakókat nem fegyverrel, hanem polgárosodási missiójával hódította meg Oroszország. Már t. i. olyan Berg és Murawhewféle civilizatióval. Varsó egyik piacán négy lengyelt kötöttek föl az oroszok; bűnök az volt, hogy a harmadik utcán szivaroztak azon helyről, hol egy rendőrkémet valaki az árnyékvilágból kiszólított. Czengeri muszka generális urat a lengyelek megugrasztották; a generalis ur azt állítja, csak azért tért vissza Kielcébe, mert katonai tekintélye tiltja, hogy kaszás parasztokkal szembe álljon. Az a száz muszka, kiket a parasztok lekaszaboltak, nagyon sajnálják generális úr ezen finom megkülönböztetését. Egy régi öreg bundához. Bunda, bunda, félre lökve Kitéve a kis molyoknak .• Nem kellesz most, szép idő van, Másféle takarót hordnak. De oh bunda, öreg bunda, Ne, ne keserítsen ez meg! Meglásd ha majd rosz idő jön : Milyen mohón elővesznek. II. AI.