Bolond Miska, 1863 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1863-01-21 / 1. szám

t . Töredékek egy idegen szótárból. Accidentia, megegyezés abban, hogy a hivatalnok, a­kinek 600 ft a fizetése, melles­leg évenkint még 10,000 ftot szerezzen. Activa, kinnlevő követelések, bukott embereknél: 10,000, 20,000 frt szóló váltók, fizetendő, holdban lakó Sehol található Icig által. Adonis, férfi, hosszú, nagyon görbe or­ral, nagy hosszú fekete szemöldökkel, kiálló állkapcával, széles hosszú szakállal, gyapjas fővel, nyakba szorított kalappal, órával, nagy (E­g­y muszka postahivatal nők.) Postahiv. — Igazgató ur! ma 2000 levél érkezett! I­g­a­z g. — Sakkinka! és én azokat mind elolvassam ? Postahiv. — Úgy látszik, hogy egy­néhány gyanús is van közöttük . . . I­g­a­z g. — Gyanús ? No akkor az egész csomót tűzbe kell vetni, mert egy rühes juh az egész nyájat megmételyezi. (T­ö­p­r­e­n­k­e­d­é­s.) Ezek a német újsá­gok egyre csak azt feszegetik, hogy mennyivel tartozik Németország magának és európai állásának, hanem arról hallgatnak, hogy meny­nyivel tartozik — nekem! Rotschild. Fölösleges az erre következett jelenetet leírni. Ha valakinek ilyenről nincs fogalma, kérjen az iránt fölvilágosítást legközelebbi nős szomszédjától. Elég a hozzá: Meier A. B. nem evett ebé­det, legalább otthon nem­ hadonázott lábaival, a levelet dühösen zsebébe téve, a szobát puly­­kaméregtől kipirosodva elhagyó, az ajtót irgal­matlanul becsapó és hazulról elfutott. Meier A. B. asszony azt téve, a­mit az asszonyok rendesen tenni szoktak, midőn más dolguk nincs, ő sirt. — Kölönösen erősen sirt, mig férje jelen volt. Mihelyt a Meier А. В. és társa cég főnöke elment, nem sirt többet, leg­alább oly erősen nem, mint az előtt. Mert egy­néhány évvel ezelőtt, gondolo megában, midőn még nem voltam oly Debella kövér, mint most, és sovány férjem szemei másután is láttak vol­na, mint csupán az üzlet után, akkor ő is ele­get sírhatott volna. „Különös** — szólt magában Meier A. B. a legközelebbi vendéglőben — „semmi szállás — vagy a lakás részletesb megjelölése, csupán Meier A. B. és T. c. Ki ismerhet minden Meiert és minden teljes címüt! És Isabella! Ismerem a Mariét, Elizát, a színházbelinek ne­vét az igaz nem tudom, de honnan tudhatná ez, hogy a nevem Meier? Lehetetlen. Most meg­van. Mindenesetre a fiatal szőke Meier A. B.! ügy van, ez olyan nőtlen Don Juan, ki minden leány után fut. B. A. helyes. Hol lakhatik csak? Nem akarom szerencséjétől megfosztani. Ne­kem sem esnék jól, ha valaki.. . - Cimkönyvet, tentát sat, hozatott, föli rá a lakást a még min­dig illatos levélkére és sajátkezüleg veté a legközelebbi levélszekrénybe. A fiatal szőke Meier F. A. rövid idő óta jegyben járt, most épen a márkájánál volt, kivel a jövendő zenéjéről ábrándozott, melyet majd a lehetőleg sok kicsi Meier fog produkál­ni. Jövőbeli apóga, kereskedő parókája tetejé­től csizmája sarka aljáig, minden áron magá­hoz hasonló vér óhajtott. Azért Meier В. А., а szőke, minden nap tollal füle töve mellett és mindenkor csak egy óranegyedre jelent meg látogatásképen. — Hogy leendő apósánál még jobban behizeleghesse magát — mert az öreg nagyon aranyos ember volt — inasának meghagyd, hogy a távollétében érkező levele­­ket rögtön márkája házába hozzák utána. Ma a szőke Meier A. B. már 22 perc hosszat mulatott arájánál. Az engedelmes ke­­reskedőinas jött és több levelet hozott. — Az após benső megelégedéssel szemlélte a falánk­ságot, melylyel a vő a leveleket kibontá elöl vala és megmondd, hogy honnan érkeznek. „Anglia —­ tudósítás Hongkongból — Helsingör — Frankfurt Kollerwirth és Leder­­bogentől. — Városi posta? Alkalmasint börze­alkuszomról titkos tudósítás“ „Adsza csak!“ és a speculáló após villámsebességgel ragadá ki a „városi postát“ Meier F. A. kezeiből. Néhány perc múlva pokoli lárma volt a szobában. Sírás, kiabálás, civakodás, dühöskö­­dés a jelenlévők között. Mérgesen véve a szőke elvégre kezébe börzealkusza „titkos tudósítá­sait“ tartalmazó levelét, melyet a felbőszült após a szeme közé vágott és egy „élj boldogul örökre !“-vel kirohant az utcára. A mátka, ma­gától értetődik — elájult. Midőn ájulásából magához jött, észrevet­te, hogy a szőke Meiert tulajdonképen soha nem is szerette. Ezt atyjának a legnagyobb meggyőződéssel kivalló és még az­nap vissza­küldő a mátkagyűrűt. Meier J. A. is visszakül­de a magáét és ő is meg volt győződve, hogy ő se szerette voltaképen aráját. „Engem az öreg, ezen kiállhatatlan eleven számláló gép vagyona csábított el.“ No de van Meier A. A. számára elég más jó após. Jól megfontolva a dolgot, arám — az igaz — nem volt szép, de unalmas. Vége, forever! Ezen rövid magánbeszéd után visszanyer­vén vidámságát, az illatos levélkét boritékozá és tréfából Meier A. helyett, „Meier А. В. C.­­nek cimeré és a postára küldé. Véletlenségböl a városon csakugyan léte­zett egy Meier А. В. C. nevű ember. Már öre­­gecske volt, születésére izraelita, a­ki egy szép fiatal keresztény leány kedvéért kikeresztelke­dett és imádo­ttjával a házasság szent állapotá­ban élt. Előbb Ábrahám Beer volt a kereszt­neve ; a kikeresztelkedés után még a Christian nevet is fölvette és Meier А. В. C. nevet vett föl. Este ezen új keresztény Keresztély est­ebédnél ült fiatal neje oldalánál és a theához vajas kenyeret sonkával evett, a mikor egy inas a vándorlevelkét a házi asszonynak, a ki tulajdonképen a házi ur volt — átadó. — Kicsoda ezen Isabella ? vallata a son­­kátevő férjet. — Igazságos Jehova! akarom mondani Jézus! Micsoda, kicsoda ez az Isabella? Isa­bella ! tréfa ! Isabella alkalmasint a nőnemhez tartozó fehér nép lesz. — Olvasd és reszkess! mondá a fiatal asszony és lábaihoz veté a levelet. — Nos ? És miért reszkessek ? Ha tíz ily levél jönne is, még­sem reszketnék. Reszket­nék talán , ha valamely Isabella csakugyan rám várakoznék 8 órakor este és forró sze­relmet kérne tőlem. — Az asszony fejével bólintott és sóhaj­tott. — De miután én neked keresztény hűsé­get esküdtem, csak nem reszkethetek előtted, mintha valami hosszú Isabellával bajom volna. Soha — a­mióta élek — nem volt Isabellám, és meg fogok halni, és még Bella­m se lesz, annál kevésbé olyan, a­kinek elöl még Isa-ja is van, egy egész Isabella, soha! Egyébiránt e levél Meier A. B. I.-nek szól, e—i-vel, én pedig a—i­­vel irom a nevemet. — Találóbb volna !—a­­ replikáit az asz­­szony. Ekkor kopogtattak és az ajtón egy fiatal, csinos ember, a ház egyik rokona lépett a szobába.­ — Aranyos Ágoston — mondá Maier A. L. C., csendesítse le nőmet, a­ki erővel azt kí­vánja, hogy reszkessek egy hosszú Isabella miatt, a­ki ma vagy holnap este 8 órára vala­melyik kedvesét várja, hogy holmi érdekest közölhessen vele. Megyek a szomszédba Meier kávéházába Kalabriászt játszani. Csöndesitse le Klárát.Г Ezeket mondva, a levélkét Ágostnak át­adó, ki azt mosolyogva elolvasá és a zsebébe dugá. Maier A. B. C. a kávéházba ment kláb­­riászt játszani, az aranyos August pedig min­dent elkövetett, hogy rokonát lecsöndesítse. Egyébiránt nem igen sokáig mulatott. Miért búcsúzott oly hamar ? Mert 8 óra már elmúlt, mert ő volt Meier Ágost, és mert nem rég egy fiatal bájos hölgy­gyel megismerkedett, a­kinek vezetékneve nem tartozik ide, de a kinek keresztneve............ I’s a b­e 11 a volt, arany lánccal, s ötezer forint év­i jövedelemmel. Antike, kisasszony, de ha 40-nél több tavaszt élt. Aesthetika, mit némely kritikus ir, ha polemizál. Bankrészvény, — papiros. Bankrés­zvényes, — szánandó ördög. Barrikáda, — kőbánya liberálisok számára. Capítalis, fej, mely nélkül az ember majd megbolondul. Centifolium, — 100 darab 1 frtos bankó. Concurrens, — egyik a másikat a fölfalásig szereti. Demon, — a­ki az embert ráveszi, hogy verscsinálásból éljen. D­e fi­c­i­t, — a­miről nem tudják, hogy hová lett. Denunciatio, — kivált politikai — nagyon tisztességes kereset. Etiquette, — ha valamely üvegen az áll, hogy bakator, belől pedig Stinkenbrunner. Examen, — ugorkasaláta fiatal embe­reknél, melytől őket a hideg kileli. Festinalente, — némely tudós s más társulat jelszava. Frugalis, — oly ebéd, a­hol az em­bernek nincs mit ennie. Kitűnő koszt-regé­nyekben. Galopin, —,a­ki rövid idő alatt hintót szerez, és kevés idő múlva elszökik. Gynasialista, — tehetséges fiatal ember, a­ki arról­­meg van győződve, hogy la­pot szerkeszthet, s politikai brosúrt irhat. Humánus, — átalában a ki, felebarát­ját meg nem fojtja. Hysteria, — oly állapot az asszonyok­nál, a­mikor új köntöst, vagy fürdőbe menni kívánnak. In du l­i j­ubilo, — ha a szamár bár­sony nyerget kap. Intrigáns, — a ki hamarább lépese­­dik, mint más becsületes ember. Iurisprudentia, — tudomány, mi­ként kell felróni a perköltséget. Iuste millieu, — veszedelmes helyzet két ember között, kik porokat osztani sze­retnek. Lumen mundi, — olyan valami, a­minek magát minden iró és muzsikus tartja. L y r i k u s, — oly ember, a­ki erőszak­kal ellen akar meghalni. Municipális tanács, — egy köz­ség több tagja, a­kikkel a többiek nincsenek megelégedve. Nemo ante mortem beat­u­s: egy kereskedő se tudja, hogy mije van, míg a Ver­gleichsverfahren alá nem esik. Originale, — arra való, hogy mások meglopják. *

Next